Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-258

80 á5S. országos ülés 1908 január 17-én, pénteken. lovassághoz, a tüzérséghez, más hadkiegészítő parancsnokságokhoz, a mint az szükséges. Ma is joga van annak, a ki 150 kilométernél távolabb lakik, olyan helyre osztatni be magát gyakorlatra, a mely közelebb esik lakhelyéhez. Tehát semmiféle nehézségbe nem ütközik az, hogy annak az 5. gyalogezrednek és annak a hadkiegészítő parancsnokságnak területén levő román legénység megfelelő százalékát tényleges szolgálatra oszszák be magyar ezredhez és annak a magyar ezrednek vagy hadkiegészítő parancsnokságnak területéről sorozott magyar legénység egy bizonyos százalékát tényleges szolgálatra román ezredhez oszszák be, úgy hogy lélekszámszerinti arányban szolgáljanak és hogy minden egyes ezredben a népszámlálási arány szerint 51, vagy 54, vagy nem tudom hány százaléknyi legyen a magyar legénység, hogy ezáltal a magyar legénységnek magyarosító hatása épen ugy érvényesüljön, mint a honvédségnél. A t. honvédelmi miniszter ur nagyon jól tudja, hogy odafent Bécsben ezekkel szemben mindig a szakszerűség szempontjából hozakodnak elő, azonban ennek a kérdésnek helyes megoldása nem egyedül a szakszerűségen múlik. Ezt a mostani rendszert meg kell változtatni, mert most a t. miniszter urnak nincs módjában az, hogy tényleges szolgálatra a népszámlálás aránya szerint ossza he a legénységet, ezt pedig nagy nemzeti szempont követeli. Körülbelül ugyanolyan mértékben magyarositana ez, a milyen mértékben a vezényzó tudna magyarositni. A mily roppant nagyfontosságú volna ez, a vezényszó, politikai, magyar hatalmi szempontból, éj) ugy a magyarosítás szempontjából a hadkiegészítés reformja nagyon sokat számit. Mert hiszen a legénységet nem a vezényszó, hanem a szoba-nyelv magyarosítja meg; hiszen ha annak a nemzetiségi legénynek egy szobában kell együtt laknia három vagy öt magyar fiúval, a kiknek egyike sem beszél az ő nyelvén, akkor bizonyára meg fog tanulni magyarul. Lukács László: El fog oláhosodni. Lengyel Zoltán: Egy oláh fiu nem oláhosit többeket. T. ház ! Nem tudom, jól vagyok-e értesülve, vagy nem, de az ohstrukezió idején ugy tudom, hogy a közös hadügyminisztérium teljesen elő is készítette az ezirányu reformot és meg is adta volna, ha ezt feltételül kikötöttük volna. De nem ugy volt. Ezt most meg lehet csinálni és j3edig a legegyszerűbb módon. Itt van, t. ház, a tiszti fizetések emelésének kérdése. Arról lehet beszélni, hogy azok a tisztek jobb fizetést érdemelnek-e vagy nem; meg tudnak-e élni fizetésükből vagy nem; de ha az a hadsereg szellemében, érzelmeiben és hagyományaiban osztrák marad, hogy akkor mi magyarok még több terhet vegyünk a nyakunkba az ő érdekükben; hogy elhanyagoljuk a magunk közművelődését, közgazdasági dolgainkat, éhezni hagyjuk a napidíjas szolgákat, a kiknek száma pedig csak az állami szolgálatban 3500, — hogy tehát az osztrák tisztek fizetését emeljük és ennek ellenében a magyarság érdekében, nemzeti és hatalmi szempontból semmiféle konczessziót ne kapjunk, bocsánatot kérek, t. miniszter ur, ez ellenkezik azzal az állásponttal, a melyet mi mindig fentartottunk; ellenkezik minden magyar szemponttal és ha mi az engedmények terén idáig megyünk, soha sem fog az a hadsereg a magyarosítás terén előre menni. De én a fizetésrendezés szempontjából mindig azon az állásponton vagyok, hogy első sorban a kisember fizetését kell rendezni, azután következnek a magyar intézmények és csak a mikor már minden rendezve van, akkor következik az osztrák hadsereg. Ez, t. miniszter ur, a magyar nemzeti szempont; de itt ez forditva van, mert ágyukra és hajóhadra meg kell lenni a pénznek minden körülmények között, egyébre pedig csak ha telik, ha pedig nem telik, akkor az adót felemelik. Van egy másik kérdés is: a kvóta szerint való leszámolás. Ez is fel lett vetve a katonai viták és a nemzeti küzdelmek idején. Azt mondottuk, hogy a kvóta nemcsak plus, hanem minus is. Azt mind a két irányban számítás tárgyává kell tenni. A mit mi adunk, ahhoz nekünk jogunk van, hogy azt vissza is kajyjuk, hogy a mit mi a hadseregre elköltünk, az Magyarország területén használtassák fel. Ezzel szemben mi történik? Az, hogy csupán csak az rpari megrendelések terén vette egy bizonyos mértékig tekintetbe a kormány, előző megáll ajíodásaibaii. a kvóta szerinti arányt, de pl. a hadihajók megrendelése stb. tekintetében nem. Eleintén ugy csinálták, hogy a nyeregnél pl. megvolt a 34°/o, de a t. miniszter ur tudja, hogy a többi rendes szükségletek fedezésénél Magyarország nem lett kellőleg tekintetbe véve. Magyarországnak joga van ahhoz, hogy a felemelt kvóta arányában azokat az összegeket az utolsó fillérig Magyarországban költsék el, ugy a legénység és a tisztikar fizetése, valamint a dologi kiadások, a ruházati, valamint lőszerszükségletek stb. tekintetében. Magyarországnak joga van ahhoz is, hogy a megszállott tartományok területére ne küldjön több csajjatot, mint a mennyi reá aránylagosan esik. Sőt ahhoz is nagy igénye lenne, hogy tót, meg román ezredek szolgáljanak ott és ne mindig a legtisztább, prima magyar vérbeli ezredeket küldjék oda. Ahhoz is igénye volna a magyar nemzetnek, hogy a magyarországi hadtestek tisztjei teljes mértékben magyarok legyenek nemcsak honosságra, hanem szivre, lélekre és anyanyelvre nézve is. És most az a helyzet, hogy csak egyetlenegy magyar hadtestparancsnok van, hadügyminiszter sohasem volt magyar és magyar vezérkari főnök sem volt. Azt a Galgóczyt is, a kinek jó részben csak a neve