Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-258

§58. országos ülés 1908 január 17-én, pénteken. 71 is jogában és módjában mást megállapítani, mint csak azt az njoncz-létszámot, a melyet mi azután is megajánlunk. Tékát nemcsak a törvény, a 67-es alap szigorú értelmének felel meg, hanem a dolog természetének is megfelel az általam a véderő-bizottságban megtett azon módositvány, hogy a magyar hadsereg, mint az összes, vagy nem bánom, a közös hadsereg kiegészitő része számára állapítsuk meg az ujonczlétszámot és ezen kiegészitő magyar hadsereg számára ajánljuk meg az évi ujonczjutalékot. És örömömre szolgál, hogy a honvédelmi miniszter ur teljes lojalitással honorálta ezt a jogot, illetőleg a 67-es alapon tett és tökéletesen megálló kívánságomat és ígéretet tett az iránt, — a mint méltóztatik a bizottság jelentéséből megtudni — hogy már a legközelebbi javaslatok ezen törvényes, illetőleg a 67-es alapnak is teljesen megfelelő nomenklatúra szerint fognak szövégeztetni. Még arra is fel kívánom a t. ház figyelmét hívni, a mi nagyon fontos, gondolom, nemsokára benyújtandó véderő - törvényjavaslat megszerkesztése szempontjából, hogy igazságtalan az a 42 százalék, a mely az ujonczjutalékból minket terhel. Nálunk a védköteles korban lévő népesség aránylag sokkal csekélyebb, mint az osztrák örökös tartományokban. Magyarországon t. i. a védköteles koron aluli fiatal kor, különösen a gyermekkor, a hat éven aluli gyermekkor, a népességben aránylag sokkal magasabb számarányt képvisel, mint Ausztriában ; továbbá épen a védköteles korban levők száma igen nagy mértékben megcsapjDant a súlyos kivándorlás következtében. (Zaj.) Én ezt statisztikailag így állapítottam meg; ha nem igy volna, igen szívesen meghallgatom a nagyméltóságú miniszter urnak statisztikai adatok alapján bizonyítandó ellenkező nézeteit. Szükséges volna tehát igazságosabb kulcsot megállapítani az összes hadsereg ujonczjutalékának fedezése tekintetében ; t. i. igazságos volna azt kimondani, hogy Magyarország és Ausztria az összes hadsereg ujonczlétszámát olyan arányban viseli, a milyen arányban van a két ország népességében a védköteles korban lévő férfiak száma. Ez volna az egyedül igazságos és teljesen korrekt megosztás, és igen kívánatos volna, hogy a legközelebbi védtörvény ne a népesség abszolút számának viszonyát, hanem ezt a viszonyt állapítsa meg az összes hadsereg,ujonczjutalékának fedezése tekintetében. Egy igen fontos momentum van még az úgynevezett kiegészitő magyar hadsereg intézményes léte szempontjából. Én ugyanis nem frázisnak és nem szónak tekintem azt a magyar hadsereget abban az 1867 : XII. t.-ez.-ben, hanem tekintem annak, a minek Deák Ferencz tekintette : hogy t. i. az exercitus Hungaricus intézményesen biztosittassék, ezen törvényhozási rendelkezés által intézményesen megmaradjon, ugy, mint a hogy az exercitus Hungaricus, mint az összes véderőnek egyik külön alkotó része 1867, illetőleg 1848 előtt is megvolt. Én ugy magyará zom, ugy értelmezem Deák Ferencz alkotását, hogy ő is akarta azt az exercitus Hungáricust fentartani, habár belenyugodott abba, hogy a magyar hadsereg egy adminisztrative és taktikailag magasabb egységnek, az összes hadseregnek keretében létesíttessék. Ennek a kiegészitő magyar hadseregnek legfőbb biztositéka az, hogy véderőtörvényünk kimondja, hogy Magyarország honosai kizárólag magyar csapatokba osztassanak be. Ezzel biztosítva van a magyar hadseregnek, mint kiegészitő résznek külön léte. Ámde, t. ház, — és itt térek át arra, a mit tulaj donkép mondani akarok — van a védtörvénynek egy sajátságos rendelkezése, a mely bizonyos mértékben áttöri ezt az elvet és igy megsérti a magyar hadseregnek, mint kiegészitő résznek azt az intézményesen biztosítani kivánt külön létezését. Azt mondja t. i. a védtörvény, hogy kivételt képeznek ama szabály alól azok a különleges fegyvernemek, a melyeknél külön csapatok vagy külön önálló osztályok csupán az egyik állam honosaiból nem alakithatók. Megengedi tehát a törvény, hogy ha ez a körülmény fenforog, vegyesen sorozzanak bizonyos csapatokba, csapattestekbe osztrák és magyar honosokat. Ámde, t. ház, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy vizsgálódásaim tárgyává tettem e dolgot és egyetlen olyan különleges fegyvernemet vagy szolgálatot sem találtam a közös hadsereg keretében, a melynél külön csapatok kizárólag magyar honosokból ne volnának alakithatók. Még az u. n. vasúti és távirdai csaj>atnál is külön önálló osztályok, esetleg külön ezred alakitható Magyarország honosaiból. Az osztrákok és magyarok vegyesen való sorozása és összevegyítése ugyanazon csapattestben ezen fegyvernemnél sem kikerülhetlen szükség. Azt hiszem, a t. honvédelmi miniszter ur igazat fog nekem adni abban, hogy a vasút- és távirdacsapatnál nincsenek külön önálló magyar osztályok. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Egy ezred kötelékében egyáltalában nincsen önálló zászlóalj. Kmety Károly : Vannak ilyen zászlóaljak a vár tüzérségnél és a vadászoknál, a melyek olyan önállósággal bírnak, a milyennel egyes ezred, a tulaj donképeni csapattest, bír. Azt szeretném tehát, hogy a törvény kivételes engedelme ne használtassák fel ürügyül arra, hogy olyan különleges fegyvernemeknél is, a melyeknél tisztán magyar honosokból lehet önálló csapattesteket, vagy önálló zászlóaljakat alkotni, vegyes sorozás történjék. Különösen sérelmes ez az állapot a császári és királyi haditengerészetnél. (Ugy van! ügy van I) Nem merem mondani, hogy közös haditengerészet, mert vannak előttem hivatalos jelentései a tengerészeinek, a melyekből még a »közös« szó is hiányzik : egyszerűen haditengerészetről szólnak. A haditengerészet érdekeit igen nagyfontosságuaknak tartom nemcsak a honvédelem, hanem a nemzetközi kereskedelem szempontjából