Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-258

258. országos ülés 1908 január 17-én, pénteken. 67 pontokat mily feltételek mellett és mily időre függeszsze fel. Ebben a kérdésben nagyon kényesnek kell lennünk, mert a nép szeme rajtunk függ, a füg­getlenségi párton, és nagyon is számon kéri tőlünk, hogy igyekszünk-e megvalósítani itt a törvény­hozás házában azt, a mit neki Ígértünk. A kvótát ellenezte a függetlenségi párt mindig, mert nem ismerte el a közös ügyeket; azonban mégis köte­lezte magát, hogy az átmeneti kormány pro­grammja alatt a statusquót fentartja, tehát hozzá­járul a közösügyi kiadásokhoz abban a mértékben, mint eddig hozzájárult. De nemcsak ezt tette a kormány, hanem még felemelte a kvótát, sőt még ennél is sokkal nagyobb sérelem az átmeneti pro­grammal szemben az, hogy a házszabályreviziót hozza szőnyegre, egy oly dolgot, a mely ellen ennek a parlamentnek nagy többsége, nemcsak mi 48-asok, hanem az alkotmánypártiak is küzdöttünk, s a mely miatt a volt szapadelvű párt és kormánya megbu­bukott, tehát olyan dolgot, a mely semmiesetre sem illeszthető bele az átmeneti kormány pro­grammjába. Azt hiszem, ezekből meg lehet állapitani, hogy a kormány eltért programmjától, magyarán mondva, megszegte a paktumot. Ha pedig két fél szerződik egymással, és azután az a másik fél követeli tőlem a szerződés teljesítését, erre csak ugy van joga, ha ő is hajlandó azt a szerződést teljesíteni. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ha a kormány megszegte a paktumot, akkor nemcsak mi, ellenzéki 48-asok, hanem az egész független­ségi és 48-as párt, ellenzéki és kormánypárti egy­aránt, feljogosítottnak érezheti magát arra, hogy ma már más álláspontot foglaljon el, mint tavaly. Ezért én nem tartom helyesnek, hogy most beszél­jünk közös hadseregről, sőt azt sem tartom helyes­nek, hogy a magyar hadseregről, mint az egész haderő kiegészítő részéről beszéljünk, hanem, miután ebben a parlamentben a függetlenségi és 48-as párt van többségben, és miután immár semmi akadálya sincs annak, hogy a függetlenségi és 48-as párt ezen a téren is kitűzze elveinek meg­valósítását, azt tartom helyesnek, hogy az önálló mag3^ar hadseregről beszéljünk. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Nem igen szükséges ebben a parlamentben, hol a függetlenségi és 48-as párt van többségben, hangoztatni az önálló magyar hadsereg szükségét, azonban mégis nagy vonásokban szólok erről a kérdésről. Akármilyen nagy legyen, akármilyen szép és erős legyen a mi alkotmányunk, nem ér az az alkotmány semmit sem, ha háta mögött nincs magyarérzésü fegyveres haderő. (Igaz! Ügy van!) Magyar hadsereg nélkül a magyar alkotmányt meg­védeni nem lehet; az meglehet papiroson, azonban az életben olyan marad az a magyar alkotmány, olyan szegény és olyan rongyos, mint a milyen vo Mohácstól máig, már t. i. az életben, nem a pa­piroson. Épen azért, hogy az alkotmánynak ereje legyen, nekünk magyaroknak kötelességünk arról gondoskodni, hogy a magyar nemzeti állam épü­letét felépítsük. Már pedig ezt tenni nem lehet magyar hadsereg nélkül, mert nincs hozzá erőnk, és a nemzetiségek előtt nincs semmi tekintélyünk akkor, ha nem látják ezen eszme háta mögött az azt megvalósítani hajlandó magyar hadsereget. Annál inkább szükséges a magyar hadsereg felállításáról beszélni és miután többségben va­gyunk, azt meg is valósítani, mert a közös had­sereg nemcsak nevével, hanem minden intézmé­nyével és a benne uralkodó rendszerrel nyílt taga­dása a magyar állam önállóságának. T. ház ! Már a múltkor, mikor a kvótaemelés részletes tárgyalásával foglalkoztunk, felemlítet­tem azt, hogy az osztrákok csökönyösen ragasz­kodnak ahhoz, hogy az osztrák császárságban benne van Magyarország is. Ha pedig ez igaz, akkor az osztrák császárság egy állam, a mely­nek két alkotó része Ausztria és Magyarország. Sajnos, t. ház, ezzel a jelenséggel mindenütt talál­kozunk és ez az eszme éppen a közös hadsereg intézményében minden vonalon megvalósul. Az osztrák császárságnak a jelvénye a kétfejű sas és a fekete-sárga zászló. (Mozgás.) Igenis, ez az osztrák császárságnak a jelvénye. 1804-ben igy mondta ezt ki Ferencz császár és az októberi diplomában is világosan benne van, hogy a kétfejű sas a császár­ság jelvénye, valamint a fekete-sárga zászló is. Tudjuk, hogy maga a sas is már a császárság jel­vénye és hogy ezeket a jelvényeket az osztrák császárság a német-római birodalomtól vette át, sőt kis változással ugyanezen jelvényeket vette át a német császárság is ; előzőleg, még az osztrák császárság felállítása előtt a Habsburg-ház szine századokon keresztül a piros-fehér volt. Tehát lehetetlen ma azt mondani, a felség határozott Id jelentésé vei és a történelem világos tanulságai­val szemben, hogy a fekete-sárga zászló és a két­fejű sas a Habsburg-dinasztia családi jelvényei, hanem azt kell mondani, hogy ez az osztrák császárság jelvénye. A közös hadsereg jelvényé­ben tehát megvalósul az az osztrák álláspont, hogy Magyarország benne van az osztrák császárság­ban, tehát Magyarország és Ausztria együttvéve alkotnak egy államot, tehát Magyarországnak állami önállósága tagadva van a közös hadsereg intézmény éb en. T. ház ! Egyebektől eltekintve, már azért sem szabad tehát ennek a parlamentnek, melyben a 48-as párt van többségben, mely 38 esztendőn keresztül hangoztatta állami különállásunkat és küzdött a közös hadsereg ellen, ezt megszavazni, miután a közös hadsereg intézményében benne van az osztrák álláspont helyességének elismerése. A napokban xíagy-Szebenben voltam. Be­vallom őszintén, az az érzés fogott el, látva, milyen német világ van Nagy-Szebenben, hogy szégyen­lem, hogy magyar vagyok. Ennek épen az az oka, hogy nincs a magyar államnak ereje a magyar had­seregben. Ott minden német, az utczákon német felírások vannak, a katonák kivétel nélkül németül beszélnek, a diákok jelvényei szász nemzeti színek vagy oláh színek, Megtudjuk, hogy az odavaló 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom