Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-256

256*. országos ülés 1908 január 15-én, szerdán. 4o nácskozási idő köttessék össze, ugy, hogy a t. képviselő urnak az a szemrehányása, melyet jónak lát minden alkalommal a többség ellen felhozni, semmisnek, tarthatatlannak fog bizonyulni. Igen rövid idő választ el minket attól, hogy a házszabályoknak tervezett reformja vagy szigorítása, szóval módosítása a nyilvánosság elé hozassék teljes szövegében, és ez meg fogja a t. képviselő urat győzni, hogy az a sokszor ócsárolt többség sem múltjával, sem eddig vallott elveivel ellentétbe nem jutott, mert akkor, midőn igenis maga is belement az obstrukczióba és ellenezte a házszabályok szigorítását, ellenezte ezt azért, hogy a nemzet akarata ellenére bizonyos törekvések ne érvényesülhessenek, ma pedig szigorítani kívánja azt azért, hogy a nemzet akaratának érvényesítése biztosittassék. (Helyeslés.) Itt tehát ellentét a múlttal nincs, itt ne szavakban keresgéljünk, hanem a dolog lényegében. Akkor is az volt a czél, hogy a nemzet akarata érvényesüljön, most is ez a czél. (Helyeslés.) A t. képviselő ur meg lehet győződve, hogy a tekintetben, a mit ő itt mondott, hogy bizonyos házszabálymódositást elfogadna bizonyos [.körülmények közt, bizonyos korlátok közt, meg fogja találni a körülményeket is, a korlátokat is, ugy, hogy ha ezek a szempontok vezérlik, semmi oka nem lesz azt a házszabálymódositást ellenezni. A t. képviselő urnak még emlékébe hivom csak a közelmúltnak eseményeit. Ö ugy tünteti fel a horvát obstrukcziót, mintha a kormányt az segítette volna ki valamely bajból. Ez a történeti igazsággal ellenkezik. A kormány egy kiegyezési és ennek kapcsán kvóta-emelési javaslatot terjesztett elő, még mielőtt szó lehetett volna horvát obstrukczióról és előterjesztéseit valamennyi pártnak eldöntése alá vitte. A t. képviselő ur tehát igen jól tudja, hogy ezt a" kiegyezést valamennyien elfogadták, kevés kivétellel, a mely tiszteletreméltó kivételek közé a t. képviselő ur is tartozik, de azt hiszem, hogy azért, mert ő ós néhányan ellenezték, nem fogja tagadni azt, hogy ezen kiegyezésnek létrejövetele előzetesen valamennyi párt megegyezésével biztosítva volt, mielőtt horvát obstrukczióról még csak szó is lehetett volna. (Ugy van !) Ezt tartom szükségesnek a történeti igazság kedvéért megjegyezni azért, mert sokszor találkoztam azzal a rágalommal, mintha a horvát obstrukcziót mi szítottuk volua, mintha mi ilyen kicsinyes, meg nem engedett eszközökhöz nyúlnánk csak azért, hogy a kiegyezés létrejövetelét biztosítsuk. Igen sajnálom, hogy a t. képviselő ur, nem ugyan ilyen formában, de bizonyos tekintetben mégis visszhangot adott felszólalásában ezen vádaskodásoknak. A kormány igenis szükségesnek tartja saját részéről is a házszabályoknak a revízióját, szükségesnek tartja azért, mert a közelmúlt eseményei kétségbevonhatlan tanújelét és bizonyságát szolgáltatták annak, hogyha mi nemzeti reputácziónkat veszélyeztetni nem akarjuk, hogyha a tehetetlenség fertőjében elsülyedni nem akarunk, hanem a tanácskozás rendjét és azt is biztosítani akarjuk, hogy a kormány ne lekötött kézzel reggeltől-estig legyen kénytelen itt meddő parlamenti tárgyalásokat és felszólalásokat figyelemmel kísérni, hanem munkához is foghasson, akkor a házszabályok reviziójának szükségességét első sorban a kormány tagjainak kellett felismerni. Mindazonáltal a mi álláspontunk az, hogy mi csak ennek a szükségességét ismerjük el, de a tulajdonképpeni kezdeményezést nem vehetjük magunkra, mert a házszabályoknak revíziója a háznak oly belüg3^e, a melynek elintézésére csak maga a ház lehet hivatva. A kormány ennélfogva a közvetlen kezdeményezés terére nem is léphetett, hanem, miután igen sokan voltak, a kik osztották a kormánynak ezen nézetét, mikor azt látta a kormány, hogy általánosan érzik ennek a szükségét, akkor a t. elnök úrhoz fordult, a ki a saját részéről is honorálva a kormány ezen felfogását, megtette az intézkedéseket arra nézve, hogy a házszabályok ugy módosíttassanak, a mint a fennálló közjogi rendünk értelmében azt módosítani szokás és illik, t. i., hogy az ugy kezeltessék, mint a háznak belügye és mint a háznak ezen belügyekben kétségtelen szuverén joga, ugy kezeltessék a kérdés, hogy valamennyi pártnak megkérdezésével lehetőleg egyértelműleg módosíttassanak a házszabályok. Ez az én álláspontom is, mert mi is érezzük ennek a szükségességét, és meggyőződésünket, a hol megkérdeztetünk, nem fogjuk eltakarni, hanem mindenesetre nyilvánítani fogjuk egész határozottan, hozzá is fogunk szólni, de azért azt a t. ház oly szuverén belügyének tekintjük, a melybe közvetlenül beleavatkozni nem fogunk, hanem azt kívánjuk, hogy párrközi értekezlet utján létesíttessék ez a házszabályraódositás. Ez a válaszom a t. képviselő ur interpellácziójáraj kérem a t. házat, méltóztassék azt tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Kíván a t. képviselő ur szólni ? Farkasházy Zsigmond : T. ház ! Mindenekelőtt egy félreértést kell eloszlatnom és helyreigazítanom. En a t. miniszterelnök urat és a t. kormányt azzal nem váldoltam meg, hogy ők biztatták volna fel az obstrukczióra a horvátokat, a végből, hogy a kiegyezés létrehazását biztosítsák. Ezt nem állítottam, hanem azt mondtam, hogy a horvát obstrukcziónak köszönhetik, hogy keresztül tudták a javaslatokat vinni, de az teljesen sua sponte állott a kormány szolgálatában, sőt meg vagyok győződve, hogyha a horvátok az eredményt előre látták volna, azon jó szándéknál fogva, a melylyel a kormány iránt viseltetnek, bizonyára nem vállalkoztak volna erre az ellenséges jó szolgálatra. A mi a miniszterelnök ur érdembeli nyilatkozatát illeti, sajnálattal ki kell jelentenem, hogy a t. miniszterelnök ur válaszát tudomásul nem vehetem. Én nem kételkedem a t. kormány jó szándékában és helyes intenczióiban a házszabályok kérdésében, mindamellett, miután az eddigi összes megállapodásokkal, az eddigi összes