Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-273
408 273. országos ülés 1908 február 19-én, szerdán. Az orvosi tudomány kiszámította, hogy egy ember számára a legegészségesebb az, ha 4 m. széles, 4 m. magas, 4 m. hosszú, 164 köbméter levegőt tartalmazó szobában egyedül lakik. Budapesten azonban ugy laknak az emberek, hogy egy lakóra átlag 8 köbméter levegő esik. T. képviselőház! Azt állítottam, hogy e túlzsúfolt lakásoknak egyik következménye a korai halál. Ezt a statisztika fényesen igazolja. A legzsúfoltabb lakások a III., IX. és X. kerületben vannak, a hol 100 lakás közül 32—36 lakásban hetedmagukkal szorulnak össze az emberek egy szobában. E kerületekben 10.000 ember közül 184, illetve 220 pusztul el évenként! — A IV. kerületben, a hol 100 lakás közül csak 9-ben laktak hetedmagukkal egy szobában, már kedvezőbb a statisztika, a mennyiben 10.000 ember közül egy évben átlag csak 117 ember hal meg. (Zaj. Elnök csenget) Tehát kiderül, hogy a III., IX. és X. kerületben átlag sokkal több halálozás történik évenként, mint a IV., vagy az V. kerületekben, a hol; jobbak a lakásviszonyok. Ez egyedül és kizárólag annak a következménye, hogy összezsúfolva laknak az emberek, mert házbéruzsora dúl Budapesten. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: Annak a következménye, hogy a főváros nem gondoskodik évtizedek óta tisztességes lakbérszabályrendeletről b . Mezőfi Vilmos: Kiszámították, hogy ha Budapest egész népe egészséges lakásviszonyok között: élne, akkor évente 6000 emberrel kevesebb < : halna: meg átlag, mint a hány meghal ma. Ez 1 ridegen.!!—• akárhogy keressük is a szépítő dolgokat; 4*: azt jelenti, hogy a házbéruzsora egyenesen í tömeggyilkosság; a házbéruzsora fogalma ugyanegy a népgyilkosság fogalmával. ;.'•)(!''! De nemcsak a halálozás aránya nő Budapesten a túlzsúfolt lakások következtében, hanem a • -ragályos- betegségek is a legtöbb áldozatot Budapesten követelnek. 1886-ban Budapesten 2484 egyén halt el tüdővészben, 1900-ban 2766, 1906-ban ; pedig már 3000. Azt láttam, hallottam,, olvastam, hogy a t. belügyminiszter ur a••,.: .ragály , megakadályozásának kedvéért köpőcsészéket állíttatott fel minden hivatalban, minden váróteremben. Bölcsen, okosan tette, de sokkal bölcsebben tette volna a belügyminiszter ur, ha a köpőcsészék helyett Budapest főváros tanácsát, törvényhatóságát utasította volna, hogy ezeknek a gyalázatos állapotoknak minden eszközzel vessen véget. .Gr. Batthyány Tivadar: Igen, tessék a demokratákat megkérdezni! Leitner Adolfot! Mezőfi Vilmos képviselő ur, ezek az állapotok akkor: is ilyenek voltak, mielőtt a demokraták szóhoz jutottak a főváros közgyűlési! termében.' (Folytonos:, zaj.) Én végtelenül csodálom,,;hogy/;.8eni:',:á:-törvényhozás, sem a törvényhatóság ezekneki iá) -szégyenletes és gyalázatos viszonyoknak orvoslására nem tesz semmit, végtelenül csodálom azért, mert az a ragályos betegség, az a tuberkulózis, az a szifilis nem áll meg a túlzsúfolt lakások küszöbén, hanem onnan tovább terjed, a jobbmódu néposztályokat, a hatszobás lakások lakóit is utóiéri, ugy hogy ezek saját bőrüket védnek meg akkor, ha mindent elkövetnének, hogy ennek a szegény, de fényes Budapestnek nyomorgó lakossága legalább egészséges lakásokban lakhassák. De még más következménye is van ezeknek a túlzsúfolt lakásoknak: nemcsak az életre, nemcsak az egészségre veszedelmesek, de veszedelmesek a lélekre, az erkölcsökre is. Mert ezekben a túlzsúfolt lakásokban mérgeződik meg a gyermek lelke, ugy hogy egész életén át nem tud attól a rettenetes benyomástól szabadulni. Ha statisztikát vennének fel arról, hogy Budapest bűnösei, bűntettesei milyen viszonyok között éltek, meg vagyok győződve arról, hogy a legnagyobb rész zsenge korában túlzsúfolt lakásokban látta maga előtt az undok, a visszataszító nyomort, a bűnt, a nemi ösztön vad kitöréseit, a vérfertőzést, ott szerezte a bűnre való hajlandóságot, ugy hogy a fővárosnak és az államnak első sorban való érdeke, hogy ezeknek a nyomorúságos viszonyoknak véget vessen, mert ezek okozzák azt, hogy Budapest börtönei, fegyházai minden esztendőben több és több bűnös emberrel telnek meg. S ezek a viszonyok okai az olyan állapotoknak, a milyen jréldául az, a mit fel leszek bátor olvasni, s a mit dr. Tóth egyetemi tanársegéd egy közleményben tett közzé. Elhívták egy beteghez, s a következőket tapasztalta (olvassa): »A külső Nádorutczában volt egy lakás hátul az udvarban, hoszszu szoba, az egyik oldalán egy lejtős prics, a mely mellett épen hogy el lehetett menni, ezen legalább is húsz ember és gyermek feküdt egymás mellett, kiállhatatlan bűzben. Az utolsó helyek egyikén egy vérző nő vajúdott, meg kellett fordítanom mindannyiuk jelenlétében, ki aludt, ki nézte a műtétet, hideg tél volt, a hóba nem kergethettem ki őket.« Szörnyű dolgok ezek és ez megtörténik Budapesten napról-napra, éjszakáról-éjszakára. És Budapest fentartói, irányitói, kormányzói hideg, nyugodt szívvel tűrik ezeket a borzalmakat. Negyvenezer ember van Budapesten, ezt a főváros statisztikai hivatala derítette ki, a kik u. n. ágyrajárók. Tehát az embereknek ama legszerencsétlenebbjei közé tartoznak, a kik egy nyomorult odút sem mondhatnak önállóan a magukénak, hanem kénytelenek egy más szegény ember ágyát kibérelni, hogy éjszakára a hideg elől legyen menedékük. Ezektől az ágyrajáróktól egy éjszakára szednek 6-^8—10 krajczárokat, egy hónapra 7 forintot. A főváros gondoskodik ezek-