Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-270

388 270. országos ülés 1908 február k-én, kedden. nyesülését és jogát átjátszani igyekezzék oly helyre, a mely erre nem illetékes. (Igaz ! Ugy van !) A t. külügyminiszter ur megenged magának m óg egy csúnya tréfát is. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy az állami önállóság ki­domb oritásának egyik jelensége vagy mondjuk : vívmánya a kiegyezésben az, hogy a szerződések a magyar állam részéről külön Írandók alá. Most méltóztassék figyelemben részesíteni a külügy­miniszter ur idevonatkozó igazán kicsinyes és magas állásához nem, a magyar államhoz való viszonyához pedig épenséggel nem illő lekicsiny­lését az aláírásnak a magyar állam képviselete részéről. ö ugy tünteti fel a dolgot, hogy abban tulaj­donképen semmi nincs, hogy asszisztál valaki, a ki magát a magyar állam képviselőjeként gerálja és hogy ezt példával illusztrálja, azt mondja, hogy pl. az olasz szerződés megkötése alkalmával, hol csak a mi nagykövetünk járt el, mondja, ott aláírták a többi funkczionáriusok, referensek stb., a kik valamely kérdésben érdekelteknek látszottak. Hát ő, a külügyminiszter, a ki Magyarországnak is külügyminisztere, akképen tünteti fel a magyar állam képviseletében megjelenő és a magyar állam szuverenitását képviselő kiküldöttek ottani fungá­lását ily szerződés aláírásánál, mint egyszerű referensek jelenlétét, a kik jelenlétük hitelességé­nek kedvéért nevüket aláírják. Ez lekicsinylése a magyar állam szuverenitása megjelenésének. Ezt mindenki teheti, ha kivül áll a magyar országgyűlés megtorlása körén, de nem teheti a Magyarország pénztárából is fizetést élvező külügyminiszter. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások balfelól: Gyalázat!) Azt mondja még a külügyminiszter ur és ezt sem tartom veszélyesség szempontja tekintetében kisebbnek, mint az előzőket, hogy »ohne ein geeintes Wirtschaftsgebiet kann ich mir eine auswärtige Politik nicht vorstellen«. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy a külügyminiszter ur abban a meggyőződésben van, hogy ha Magyarország­nak gazdasági önállóságát megvalósítania sikerül ez óriási külügyi bonyodalmakat vonna maga után. Ság Manó : Nem ért hozzá ! Barta Ödön : Ez fenyegetés egyrészről befelé, fenyegetés a trón felé, de fenyegetés a külföld felé is, hog}' minden tőlük telhető eszközökkel akadályozzák meg Magyarország gazdasági külön­válásának megvalósulását, mert az leírhatatlan külüg}d bonyodalmaknak válnék szülőanyjává, mert ha ő, a külügyminiszter nem tudja elképzelni a külügyi politikát az egységes vámterület nélkül, az annyit jelent, hogy ez egy olyan agyrém . . . Ugron Gábor: Szamár! Barta Ödön : Azt is jelenthetné . . . Somogyi Aladár : Elsősorban azt! Barta Ödön : . . . de sajnos, nem azt jelenti, hanem azt, hogy a külügyminiszter teljes erejé­vel és hatalmának egész súlyával mozgósít már most azon törekvéseknek ellenében, a melyeknek végén Magyarország gazdasági önállóságának meg­valósítása áll. Kmety Károly: Teljesen ellentétbe helyez­kedik velünk ! Barta Ödön : Ezek voltak főbb vonásaiban azok, a melyekre vonatkozólag óhajtásom lett volna, hogy legilletékesebb helyről, a magyar kor­mány elnöki székéből kapja meg az iUető a kitani­tást és ha ez ma nem is történhetik meg, hiszem, hogy képviselői állásomból kifolyó kötelességet teljesítettem és a közvélemény hangján szóltam, (Elénk helyeslés balfelól.) a midőn a magam részéről a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy a magyar kormányzatnak funkczionáriusaként sze­replő egyén magas állását és magas állásával járó befolyását és tekintélyét a magyar közjog meg­hamisítására és a magyar állam önállóságának elhomályositására felhasználja és ezt akármelyik testületben proklamálván, a külföldnek tudomá­sára juttathassa. (Ugy van! ügy van ! balfelól.) Interpelláczióm, a melyet ennek kapcsán elő­térj eszteni szerencsém van, a következő (olvassa) : »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Magyar­ország közvéleménye és országgyűlésének többsége az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezést azon tudatban fogadta el, hogy ezzel az 1917-ben meg­valósítandó gazdasági különválást alapozta meg. A közös külügyminiszternek állásából folyó kötelessége, hogy — mint a magyar állam kormány­zatának ez idő szerinti egyik szerve — Magyar­országnak ezen törvényen és törvényszerű szerző­désben elismert jogán alapuló törekvését respek­tálja, sőt hivatali működése körében érvényre juttatni is igyekezzék. Úgyde báró Aerenthal külügyminiszter urnak az osztrák delegáczió külügyi albizottságában folyó évi január hó 31-ik napján tett nyilatkozatai nyilvánvalóvá teszik, hogy ő felfogásában, vágyai­ban és törekvéseiben a magyar kormányéval hom­lokegyenest ellenkező irányt követve a közösség­nek állandósítására, sőt a szerinte fennálló biro­dalmi egységnek biztosítására és megszilárdítására törekszik. Minthogy a közös külügyminiszternek ily irányú törekvései, állásfoglalása és nyilatkozatai egyrészről a magyar kormány nyilatkozatait meg­engedhetlen módon és terjedelemben czáfolják; másrészről pedig alkalmasak arra, hogy Magyar­ország állami önállóságát és az önállóságra vonat­kozó jogát a külföld előtt elhomályosítsák ; végre pedig, minthogy a külügyminiszter ur ilyen irányú törekvéseinek megfelelő esetleges tevékeny­ségével Magyarország gazdasági érdekeinek érvé­nyesülését nagy mértékben veszélyeztetheti: Kérdem a t. miniszterelnök úrtól: mily módon szándékozik meggátolni a magyar kor­mány azt, hogy Aehrenthal báró ur a maga felfogá­sát, vágyait és törekvéseit a magyar nemzet és kormány kifejezett felfogásával és törekvéseivel szembe helyezhesse és a magyar nemzet többsége óhajtásának a gazdasági önáüóság előkészítése terén leendő megvalósítását a maga hivatali műkő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom