Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-270
386 270. országos ülés 1908 február 4-en, kedden. domborítása minden olyan törekvéssel szemben, mely a létező törvények által biztosított és királyi esküvel is megerősített államiságot elhomályosítani és kétségbevonni igyekszik«. Folytatólag a jelenlegi kormánynak ugyanezen illusztris tagja igy nyilatkozott (olvassa) : »Pusztulni kell mindannak, a mi államiságunk útjában áll, mert Magyarországnak függetlennek és önállónak kell lennie az egész vonalon«. (ügy van ! Helyeslés a báloldalon.) Én tudom, hogy az az igazság, a mely ezekben a szavakban elhangzott, minden magyar ember lelkében él. (ügy van ! ügy van ! balfelöl.) Tudom, hogy ezt tételes törvényeink biztosítják és tudom ennélfogva azt is, hogy ez ellen az igazság ellen véteni törvénybe ütköző cselekmény. (Igazi ügy van ! a baloldalon.) A ki Magyarország közjogának ezen alkotó elemeit tagadásba vonja, ezeket elhomályosítani vagy meghiúsítani törekszik, az egyenesen harczban áll a magyar államisággal. (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőház ! Mi tudjuk, a történelem megtanított bennünket reá, ha nem is a régi, sárga lapjait tanulmányozzuk a történelemnek, hanem a legujabbakat, akkor is látjuk, hogy minden kiegyezés csak egy pár szónak, a közösséget jelző szónak különböző módon való összeállításából keletkezett, a mely szavakat egyik fél igy, a másik amúgy igyekezett értelmezni, (ügy van!) Ezek a kétértelműségek sok bajt és szenvedést hoztak erre az országra, és ezeket a kétértelműségeket hivatalból táplálni, (ügy van! Halljuk!) ezeknek a kétértelműségeknek a külföld előtt olyan előkelő helyről tápot adni, mint a minő a külügyminiszteri szék, egyenesen bűn a magyar államiság és alkotmányosság ellen. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások a baloldalon : Impertinenczia !) Hiszen, t. képviselőház, ha egy előkelő idegen teszi ezt, mint a milyennek annak idején igen szívesen akczeptáltuk Körbert, a ki a maga felszólalásait, a maga szivének megnyilatkozásait esetleg kortesczélokra használta fel, vagy a kiről azt lehetett mondám, vagy a ki magát azzal fedezhette, hogy ő ezt azon czélból teszi, hogy az osztrákoknak felizgatott közvéleményét velünk szemben enyhébben hangolja és maga mellett csoportosítsa, akkor e felett még lehetett olyan beszédeket is tartani, a melyek a támadásnak veszélyességét mitigálni igyekeztek. Ha egy idegen államnak kormányférfia más véleményben van a mi közjogunk kardinális tétele felől; ha egy más államnak minisztere, a kihez nekünk különben semmi közünk nincs, a ki a mi általunk való felelősségre vonás jogkörébe sem vonható, kétségbevonja azt, hogy mi önálló állam vagyunk, a mely sem kifelé, sem befelé semmiféle más államba be nem olvasztatott, más állammal egységgé nem alakult, ha egy ilyen idegen teszi ezt, akkor sajnálkozhatunk ezen és igyekezhetünk az illetőt felvilágosítani, ha időnk engedi. De napirendre is térhetünk felette, mert hiszen nem kell minden hangra, mely felénk hangzik, reflektálnunk. (Ugy van ! a baloldalon.) Ha azonban, t. képviselőház, a magyar államnak egy olyan közjogi funkczionáriusa, mint a t. külügyminiszter ur, (ügy van a báloldalon. Halljuk!) a ki a maga működése körében ezer alkalmat talál az ő titkos vágyainak a kielégítésére, (ügy van ! bálfelöl.) nyíltan hirdeti vágyait és törekvéseit és pedig olyan alakban, a mely homlokegyenest ellenkezik a mi közjogunkkal, a mi tételes törvényeinkkel, királyi hitlevélben megállapított és szerződésileg is biztosított összes jogainkkal, (Ugy van! a baloldalon.) akkor ez egyenesen attentátum Magyarország állami önállósága ellen, a melyet ez az ország senkitől soha eltűrni nem fog, (Élénk helyeslés a báloldalon.) mert nem szabad eltűrnie. (Ugy van ! Igaz ! a baloldalon.) Az állam önállósága és függetlensége nem egy nemzedéknek a tulajdona ; (Ugy van ! a báloldalon.) évezredes tulajdona ez ennek az államnak, a melynek azt évezredeken át kell még sértetlenül megtartania külellenségekkel szemben is, el kell tehát hárítani útjából mindent és mindenkit, a mi és a ki ezen törvényes állásponttal szembe helyezkedik. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Meg kell buktatni a külügyminisztert! Somogyi Aladár: Majd meglátjuk, mit csinál a delegáczió ! Barta Ödön: Jól tudom azt, hogy a közös minisztereknek felelősségrevonása törvényeink szerint nem tartozik a magyar parlament közvetlenül gyakorlandó jogkörébe. Hiszen én meg vagyok róla győződve, hogy a delegáczió, a mely legközelebbi üléseiben bizonyára foglalkozni fog a külügyminiszternek esetleg javitatt kiadású interpretáczióval ellátott beszédével, meg fogja találni, mindenesetre keresni fogja a módot arra, hogy a t. külügyminiszter urat kitanítsa a magyar közjog elemeiről, azt a külügyminisztert, a ki csak nemrégen dicsekedett azzal, hogy a konzulátusokban is tanítják a magyar közjogot. (Derültség a baloldalon.) Nos hát ha igy tanítják ott a magyar közjogot, mint a hogy a külügyminiszter ur tudja és hirdeti, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) akkor sokkal jobb volna, ha nem tanítanák, mert akkor az illetők talán mint naturalisták józan eszük és józan belátásuk szerint sokkal helyesebb konzekvencziákra jutnának. (Elénk helyeslés a baloldalon.) En azonban nem lévén hive a delegácziók intézményének, nem lévén hive annak, hogy delegáczió quasi parlamentáris jogokat gyakoroljon, a felelősségrevonásnak azt a részét, a mely a delegáczióban semmi esetre sem fog elmaradni, sokkal kisebb jelentőségűnek tartom, mintha a magyar kormány a magyar képviselőház hozzájárulásával és helyeslésével utasítja vissza a támadást és a külügyminiszter urnak tudomására juttatja azt a visszautasítást, a melyet az ő felszólalása, áüásfoglalása és elveinek, közjogellenes tanainak ilyen módon való hirdetése provokált. (Élénk helyeslés a baloldalon.) " .
