Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-269

269. országos ülés 1908 február 3-án, hétfőn. 365 megmarad ez a fordított progresszivitás. Hiszen tiz korona adóalap után a jelenlegi törvényjavaslat alapján is a családfő adója húsz százalékát teszi ki körülbelül az adóalapnak, negyven koronánál már tiz százalékra száll alá, száz koronánál négy százalékot tesz ki, száz koronánál valamivel nagyobb összegnél felszökik hat százalékra, 200 korona adónál három százalékra száll le az adótétel, 200 koronánál nagyobb adóalapnál pedig négy százalék körül jár. Ha tovább folytatnám, 1000 koronánál már 0*8 százalékot tesz csak, 10,000 koronánál pedig 0'08 százalékát teszi ki az adótétel az adóalapnak. Világos tehát, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén is megmarad adótörvényeinkben és adórendszerünkben ez a megfordított progresszív adó. Sokkal helyesebbnek találtam volna, ha a pénzügyminiszter ur olyan javaslattal áll elő, a mely ezt az adót az adóalapnak bizonyos százalékában állapítja meg és igy a nagyobb jövedelmeket is sújtja. Ha ezen módozatot választotta volna a t. pénzügyminiszter ur, akkor módjában állott volna először is felemelni azt az adóösszeget, a mely a második osztályú kereseti adó alól mentes és másodszor módjában lett volna a családtagok adóját eltörölni, mert ez az adó nagyon nyomasztó, különösen a kisbirtokosokra nézve. Mert hiszen azok, a kiknek három-négy családtagjuk van és tiz korona adóalap után fizetnek másodosztályú kereseti adót családtagjaik után, ezen kereseti adó 100 százalékát vagy még annál is többjét teheti az adóalapnak. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy szocziális szempontokból és tekintettel arra a veszedelemre, a mely az egy-gyermekrendszer meghonosodása folytán beállott, — pedig tagadhatatlan, hogy ez a betegség igen sok helyen terjed — mondom, már e szempontokból is a családtagok adója eltöiiendő lett volna. Azt hiszem t. képviselőház továbbá, hogy ez annak az intencziónak szolgált volna, a melyet a törvényhozás maga elé tűzött akkor, a mikor a másodosztályú kereseti adót az alsó néposztályokra nézve teljesen eltörölte, hogy a családtagok adóját is különösen a kisebb adóalapoknál, 10 és 20 koronával leszállította volna, Mert most 10 korona adóalapnál a családtag adója épen annyit tesz ki, mint a családfő adója. Ha tehát egy családfőnek három-négy adóköteles családtagja van, akkor az adótételnek háromszorosa és négyszerese szabatik ki reá. Azt mondja a törvényjavaslat indokolása és különösen a pénzügyi bizottság jelentése, hogy ezen javaslat csak átmeneti bajokat akar orvosolni, mert az általános adóreform keretében a másodosztályú kereseti adó teljesen el lesz törölve. Hát én elhiszem és el is várom, hogy ez igy is legyen; tudom is, hogy a beterjesztett javaslatok szerint ez igy is van; ámde a pénzügyi bizottság jelentésében ki van fejezve, hogy ezen adóreformokra csak két év múlva fog reákerülni a sor. De hogy mi lesz két év múlva, azt ma nem tudhatjuk; nem tudjuk, hogy két év múlva lesz-e szerencsénk a mostani kormányhoz, vagy nem fognak-e bekövetkezni oly változások, a melyek az esetleg most beterjesztett javaslatokat... (Zaj a középen.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vlád Aurél: ... a najnrendrol leveszik. (Ellenmondások a középen.) Engedelmet kérek, én ugy vettem ki az indokolásból, hogy ezeknek a javaslatoknak tárgyalására két év múlva kerül a sor. Hány törvényjavaslat lett már beterjesztve és még ma sem emelkedett törvényerőre? Ha egy törvényjavaslatot beterjesztenek, abból még nem következik, hogy az törvényerőre is fog emelkedni. Ezeknek a kifogásoknak és észrevételeknek daczára, ismétlem, tekintettel arra, hogy ezen javaslat tényleg javit a helyzeten és a legszegényebb néposztály terhein könnyít, azt a magam részéről ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Helyeslések.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, kiván-e még valaki szólni ? (Nem!) Ha nem, akkor a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház ! ('Ralijuk! Halljuk!) Én ezen javaslatnak bővebb indokolására nézve nem kívánok semmit felhozni, csak a Vlád Aurél t. képviselő ur által felhozott ellenvetések némelyikére kívánok reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Hogyha az adótörvényeket, azokat a reformtörvényeket, a melyek elő vannak terjesztve, elfogadjuk, azoknak végrehajtása hosszabb időt igényel, ugy hogy egy-két esztendőnek kell elmúlnia a törvénynek meghozatalától addig, míg azok tényleg életbe lépnek. Czélunk tehát az volt, hogy a legalsóbb néposztály, a legkisebb adózók terhén könnyitsünk addig is, niig ezek a reformok életbe lépnek. (Helyeslés.) A t. képviselő ur ugy interpretálja a pénzügyi bizottság jelentését, mely ha jól emlékszem, nem határozott terminust tűz, hanem egy-két esztendőről szól, mint hogyha csak akkor akarnánk a törvényjavaslatokat tárgyalni. Engedelmet kérek, én a törvényjavaslatokat most óhajtanám a t. ház tárgyalása alá bocsátani (Helyeslés), és kérni a t. házat, hogy e törvényjavaslatokat még ezen ülésszak folyamán tárgyaljuk. Az életbeléptetés azután természetesen hosszabb időt igényel, a melyre vonatkozólag, a terminust illetőleg, én most kötelezettséget nem vállalhatok; erre vonatkozólag a pénzügyi bizottságnak az a megjegyzése, hogy az mintegy két esztendőt fog igénybe venni. A t. képviselő ur nem tartja elégségesnek azokat az_ engedményeket, a melyeket most teszünk. Én sem tartom ezeket elégségesnek, s