Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-268

IÍ12 268. országos ülés 1908 február 1-én, szombaton. Ezeket az anomáliákat, t. képviselőház, meg kell szüntetni. Meg kell szüntetni különösen két szempontból. Az egyik szempont, a mely a megszüntetést sürgeti, a kir. ügyészségnek veszélyeztetett anyagi érdeke, a másik pedig a jogszolgáltatásnak eminens fontosságú érdeke. Nem kell a t. képviselőház előtt bővebben fejtegetnem a kir. ügyészség intézményének rendkívüli fontosságát. Epén olyan fontos ez az intézmény, mint a mennyire fontos maga a birói testület, a melynek az ügyészség kiegészitő szerve. És valóban derék, egész férfiú kell oda, a ki ebben a nehéz munkakörben mindig, minden körülmények között meg tudja állani helyét. Mert a királyi ügyészség tagjainak tevékenysége nemcsak az anyagi jogra vonatkozik, hanem kiterjed a kezdeményezésre, vezetésre, sőt vonatkozik bizonyos diskreczionális jeUegre is. A királyi ügyésznek birnia kell a teljes képzettséggel; bírnia kell az értelem teljes frisseségével, mert naponként az ügyvédi karnak legkiválóbb] aival kell a küzdelmet felvennie. (Ugy van !) És birnia kell ezenkivül a szónak hatalmával is, hogy mindig és minden támadásra rögtön meg tudja adni a szükséges és kielégitő választ. Erős, intenzív munkát végez, t. képviselőház, királyi ügyész és munkálkodása nem szoritkozhatik meghatározott hivatalos órákra. Ennek ellenében, a több munka ellenszolgáltatásaként nyerték annak idején az 1871 : XV. törvényczikkben biztosított ama jogukat, hogy pótlékot élvezzenek. És nyerték ezt azért. . . Lázár Zoárd: Mert feláldozták függetlenségüket. Szász József: . . . hogy a birói karnak azok a kiváló tagjai, a kik az ügyészi hivatásra hajlamot éreznek magukban, az ügyészi pályára lépjenek és nyerték azt is, — a mint Lázár Zoárd t. képviselőtársam az előbb mondotta — mert ennek fejében feláldozták ügyészi függetlenségüket. T. képviselőház! Ha a kir. ügyészség ilyen elbánásban részesül, ugyan ki fog a jövőben e pályára menni ? Ki az, a ki a birói hivatásnak teljes függetlenségét, a mely hivatás nagyon szép és számtalan előnyt biztosit, feláldozza egy teljesen függő és a mindenkori kormányok kényénekkedvének alávetett állásért ? Meglehet, hogy lesznek emberek, a kik ezekre az állásokra vállalkozni fognak, mert — sajnos — Magyarországon minden állásra mindig kapható ember fölös számmal. (Ugy van! balfelől.) Annyit azonban előre mondhatok, hogy ezek az ügyészek nem fognak az ügyészi karnak díszére válni, sem annak dicsőségét nem fogják öregbíteni, (ügy van !) Nézzük meg most, t. képviselőház, számokban, hogy micsoda áldozatokkal járna az államra nézve az, ha az ügyészi kar jogos igényei kielégítést nyernének % Azzal az áldozattal járna, hogy a vidéken levő körülbelül hatvan kir. ügyésztől ne vonják meg az eddig élvezett személyi pótlékot, — a mi hatvan ügyésznél évenként 36.000 koronát tesz ki — s azonkívül, hogy adják meg a budapesti ügyészeknek is a tőlük elvett pótlékot, a mi 14 ügyésznél évenként 14.000 koronát tesz ki. Vagyis a tulaj donképeni teher, a mi mint uj költség várna fedezést az államháztartástól, csak 14.000 korona volna, a mennyiben a többit, a vidékieknek pótlékát eddig is fizette az állam s ezt csak most akarják elvenni tőlük. Ez a 14.000 korona, igazán nevetségesen csekély összeg egy milliárdos költségvetésben. (Ugy van ! balfelől.) Annyi, mint a tengerben egy csepp víz, annyi, mint a vad rengetegben egyetlen egy falevél. Akkor, a midőn nekünk van pénzünk kvótafelemelésre; akkor, a mikor van pénzünk a tiszti fizetések emelésére : akkor nincs nekünk pénzünk arra, hogy az állam a saját érdekében dolgozó munkás fiait tisztességesen elláthassa. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mert az a kifogás, hogy ez teher, itt komolyan meg nem állhat. A takarékossági módszer mindig nagyon helyes, különösen akkor, hogyha helyes keretben és helyen alkalmaztatik, de bocsánatot kérek, ez a takarékoskodási módszer engem mindig a tékozló spórolására emlékeztet, a ki, mikor vagyonának nagy részét már elverte, a gyufaszálakon kezdett spórolni. (Derültség.) Mindnyájan tudjuk, t. ház, hogy nehezebbek a megélhetési viszonyok itt Budapesten is és a vidéki városokban is; annyira nehezek, hogy a szegény tisztviselő, a ki fizetéséből él, alig tud, sőt talán nem is tud tisztességesen megélni. Igényei folyton növekednek; ezen igények növekedését mai társadalmi rendszerünk ferdeségeinek egész sorozata követeli; családtagjainak száma szaporodik, csak egy nem szaporodik soha: a fizetése. a mint látjuk ebben az esetben, sőt ez mindinkább kevesbedik. Hogy tudjon igy az a tisztviselő tisztességesen megélni % (Ralijuk! Halljuk!) Hogy legyen ambicziója, hogy legyen elfogulatlan intézője az állam, a polgárság kis és nagy ügyeinek ? Csoda-e, ha ily körülmények között adósságokba kerül, a mi a korrupczió melegágya ? Csoda-e, hogy ha ily viszonyok között az uzsorás-szövetkezetek karmai közé kerül, a honnan nincs menekvés, a mikor aztán családostól csakugyan ugy él, mint a hogy élt valamikor néhai jó Toldi Miklós lova, a szemétdombon ? (Derültség.) T. ház! Az ügyészi karral szemben ily elbánást tanúsítani nem szabad. Az ügyészi karhoz ugy az államnak, mint az egyes jogkereső polgárnak is nagyon sok fontos érdeke fűződik; ennek a karnak vissza keU adni a teljes szabadságot; fel kell ruházni ugyanavval a függetlenséggel, a melylyel fel van ruházva a biróság. (Helyeslés balfelől.) Vissza kell emelni ezt a kart arra a régi magaslatra, a melyen megboldogult Kozma Sándor idejében állt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Akkor ebben a karban helyet foglalt az ország minden kiváló jogásza, minden kiváló férfia és ezen férfiak teljesen és osztatlanul birták^a polgárságnak, az országnak tiszteletét és rokonszenvét. (Élénk helyeslés a baloldalon.)