Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-267

312 267. országos ülés 1908 január 31-én, pénteken. az egyik megindította az eljárást, és azután nagyon természetes, hogy a többiek nem gondoltak erre, vagy nem volt elég bátorságuk arra, hogy fellépjenek, és így egy ember is elég volt ahhoz, hogy az egész község akarata ellenére keresztülforszirozza a tagosítást. Nem tudom, miféle czélja volna az ezen bekezdésben foglalt, igazán sokkal megszoritóbb eljárásnak akkor, a midőn oly nagy garancziát tart, fenn magának a törvény, hogy elég, ha a tagositást kívánók birtoka a tagositandó község területének negyedrészét teszi ki, mig eddig csak akkor volt keresztülvihető a tagosítás, ha a többség kívánta. Ha az államnak, törvényhatóságoknak, vagy egyéb közintézeteknek vannak birtokai a tagositandó községekben, az államnak mindig van útja és módja arra, hogy intézkedjék, miszerint az ő képviselője, vagy a törvényhatóság képviselője, vagy a gyámoltak tiszti ügyésze menjen oda és nyilatkozzék a tagosítás mellett. Ilyen felesleges ós igazságtalan garancziára nincs a tagosításnál szükség, és azért tisztelettel indítványozom, hogy ez az 5. bekezdés teljesen hagyassák ki, miután a tagosítás az egy negyedrész kimondásával úgyis nagyon meg van könnyítve. De indítványozom a 7. bekezdés kihagyását is, mert azt az elvet vallom, a melyet a bíróság nagyon logikusan megállapított és elfogadott vezérelvül, hogy a ki valamit akar, nyilvánítsa is akaratát. Ez felel meg a férfias eljárásnak. Tehát, habár én a mellett vagyok, hogy a tagositást lehetőleg nehezítsük, ennek daczára az utolsó bekezdést nem tartom szabadelvű intézkedésnek, nem tartom korrekt, megfelelő intézkedésnek és azért azt hiszem, hogy a méltányosságnak, de különösen a parasztok érdekeinek leginkább azzal felelünk meg hogy ha már elfogadjuk a miniszteri beavatkozást, a mely ellen nekem erős elvi kifogásom van, és azután még elfogadjuk az egynegyed részt, elégedjünk meg ezekkel az erős garancziákkal, mert ha ugy fogadjuk el, a mint javasoltatik, akkor csak meg kell indítani az eljárást és a tagosítás föltétlenül és minden esetben elrendeltetik. Még egyre vagyok bátor felhívni a t. képviselőház figyelmét. Az a gazdasági bizottság vagy az a miniszteri kiküldött egészen más légkörben nevelkedik és egészen más gondolkodással bir, mint a paraszt. Vegyük le egyszer ezt a gyámkodást a parasztról, mert ő jobban tudja, hogy hol terem a jó Buza és a jó zab, jobban tudja, hogy az a határ milyen, mint a miniszteri kiküldött vagy a gazdasági szakbizottság. Ha már gyámkodókig lépünk fel, legalább adjuk meg a lehetőséget arra, hogy meg ne történjék az az igazságtalanság, hogy pl. a gyámoltaknak és gondnokoltaknak, a kik parasztoknak a gyermekei, az osztályrésze odaszámittatik a kérvényezőkéhez, nolens-volens, ámbár nagy érdekük azt kívánja, hogy föltétlenül ellene legyenek a tagosításnak. Én tehát ezen okok alapján tisztelettel azt indítványozom, hogy a 6. §. 5. és 7. bekezdését törüljük. Elnök: Ki következik? Hencz Károly jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház! Az én véleményem szerint soha törvény kevesebb bölcseseggel, de nagyobb felületességgel, szűkebb látókörrel, de tágabb lelkiismerettel nem hozatott, mint a régi tagositási törvény, a mely elrendelte a kényszer tagositást. A régi tagositási törvény szerint egyetlen egy rosszindulatú külbirtokos bármely községre nézve nemcsak megkérhette, hanem keresztül is tudta vinni a tagositást, még ha a község összes birtokosai ellenezték is, mert a törvény ugy állította össze azt a negyedet, annyi kautélához kötötte a tagosítás megakadályozását, hogy lehetetlen volt a tagositást a birtokosok egyhangú tiltakozása mellett meggátolni. T. képviselőház ! A kisbirtokosok érdekében a törvény II. czikkét tartom legfontosabbnak, de nem ebben a szövegezésben, hanem a mint a kisbirtokosok viszonyainak, életszükségleteinek, érdekeinek megfelelően én a II. czikket egész önállóan, külön megszövegeztem. T. képviselőház! Hálás köszönettel tartozunk mindnyájan Polónyi Géza volt igazságügyminiszternek, a ki mindjárt minisztersége idején legelső kötelességének tartotta a székelyeknek tett ígérete beváltását, mert mint székelyföldi képviselő, mint a kezdi kerület képviselője sokszor hallotta a panaszt, a melyet hangoztattak a kisbirtokosok, sokszor hallotta a Székelyföld minden részében a feljajduló sóhajt, a fájdalom, a harag kitörését, és ígéretet tett mint képviselő, hogy, amint hatalmában lesz, ezen az állapoton változtat és a sérelmeket orvosolja. És tényleg mindjárt miniszterségre jutása kezdetén a székelyek iránt való szeretettel felállította az erdélyi birtokrendezési ügyosztályt és annak élére a leghivatottabb embert, Sebess Dénest nyerte meg, hogy neki munkatársa legyen a lelkesedéssel megkezdett munkában. Hiba azután az, hogy Polónyi Gézának az igazságügyminiszteri székből való távozása után, nem tudom, miféle okból, kinek hibájából, de sokáig aludt, szünetelt ez a birtokrendezési törvényjavaslat, és az átmeneti idő alatt, az interregnum ideje alatt több, mint nyolcz helyen vitték keresztül a birtokrendezést, ugy hogy ezek a községek már most a jelen törvény üdvös intézkedéseitől és áldásaitól önhibájukon kívül meg lesznek fosztva. T. képviselőház! A tagosításnak, mint ilyennek elvi ellensége nem lehet senki. Ott, a hol a birtokviszonyok megfelelnek, ott, a hol a gazdasági érdek kívánja a tagositást, igenis módot, alkalmat, lehetőséget kell adni arra, hogy a tagosítást keresztülvihessék. De viszont olyan helyen, a hol sem a gazdasági érdek nem