Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-266

290 266. országos ülés 1908 j anuár 30-án, csütörtökön. törvény keretében levő ilyen visszaéléseket megszüntesse, és a mely a székely népnek jogos panaszain segítene az által, hogy a helytelen erdőőrzéstől megszabadítaná a népet és esetleg visszaállítaná — legalább őrzés tekintetében — a régi közbirtokossági házi kezelést az erdőkben. T. képviselőház ! Óriási helytelenség van az erdők ültetése tekintetében is. Ezeket azért említem fel, mert ezek mind kapcsolatos kérdések — a mint majd később rá fogok mutatni — az arányosítás kérdésével. Az ültetés, a csemeteültetés során ugyanis az u. n. csemeteerdőkben a legeltetés tilos. Hangsúlyozom, hogy ilyen állapotban az erdőőrzés sem "megfelelő. Már most a székely privát bosszúból is, mert legeltetnie nem szabad, és mert a pásztorok gyermekek, tehát hibának sem lehet betudni, mert könnyelműségből teszi, mondom, privát bosszúból ott, a fiatal csemeték közt, a hol éveken keresztül méteres magasságra nő fel a fű, és azután elszárad, a pásztorok meggyújtják a füvet, ugy hogy évenként óriási erdőégések történnek, ugy hogy még az a kevés haszon is elenyészik, a melyet az erdőkezelés ilyen módja nyújt. Példát hozok fel. Most őszszel történt meg, hogy egymás mellett négy község erdősége égett három hétig és a közigazgatási hatóság annyi fáradságot sem vett magának, hogy az erdőoltást elrendelje és keresztülvigye, ellenben ugyanakkor a vármegyei közigazgatás a megyei tisztújítás érdekében korteskedett a községekben és a főispán vezetése alatt a darabontokat bevitte közigazgatási asszisztencziával a függetlenségi párt ellen. T. ház, az ültetésnek van még egy másik óriási hibája, az, hogy az ültetést közmunkával végzik. Az erdőültetés olyanformán megy, hogy az erdőkerülő vagy felügyelő a közmunkára kényszeritetteket kiviszi az ültetésre. Ezek az emberek, mivel amúgy sincsen részesedésük a közvagyonból, természetesen nem végzik örömmel azt a munkát, a melynek gyümölcsét nem ők, hanem mások szedik le. Igaz, hogy a jogosultak költségekkel hozzájárulnak az ültetéshez, de magát az ültetést közmunkával végeztetik, a mit a legszerencsétlenebb ideának tartok. Ugy történik ez ugyanis, hogy mikor kiviszik a munkásokat, és az erdőkerülő még meg sem tudja jól magyarázni, hogy a fenyőcsemetéket hogy kell ültetni, akkor ezek az emberek bosszúból vagy unalomból is, vagy rossz viczczből megteszik, hogy a csemetéket megfordítva ültetik, vagy pedig, ha helyesen ültetik, ott az erdőkerülő szemeláttára a csizmájukkal akkorát taposnak rajta, hogy mihelyest benne van, rögtön megszűnik csemete lenni és elsorvad. Ez az oka annak, hogy a legtöbb községben semmi gyakorlati haszonnal nem jár ma a csemeteültetés, de azért kényszeritik a birtokost a beültetésre, a nélkül, hogy az ültetésnek valami pozitív haszna volna. T. képviselőház! A javaslatnak a legelőalkotásokra vonatkozó azon része, a mely akként rendelkezik, hogy a művelés alatti földterületeknek 3%-a erejéig a tagosítás során legelőt kell létesíteni, helytelen azért, mert ezáltal a művelés alatti csekély Székelyföld indokolatlanul elpazaroltatik. Ugyanis a székely községek birtokállománya olyan csekély, hogy egy községnek művelés alá tartozó szántói maximális számítás szerint 2000 holdat tesznek ki; de még ha ö000-et veszünk is fel, a három százalék oly csekély, hogy az még középbirtokpsnál sem elegendő a szükségletek fedezésére. És ha azt veszszük figyelembe, a mit a javaslat rendelkezése felvesz, a mit különben nem is lehet máskép helyesen megoldani, hogy ebben a közlegelőben a birtokosok a hozzájárulás arányában legeltethetnek, akkor azt kérdem, hogy mire való ilyen pocsókolása a művelés alatti földnek, közlegelő alkotásának, mert hiszen a Székelyföldön az átlagos birtok 5 hold, nagy mennyiségben vannak 3—2 holdas birtokok, de vannak 200 négyszögöles parczellák is, s ha ilyen kis parczelláktól 3°/o-ot elveszünk, akkor annak a legelőjutaléka kitesz 6 négyszögölet, ós ez még egy tyúk legeltetésére sem elegendő. Viszont lesznek tíz kvadrátöles jutalékok és a nagybirtokosnak — a Székelyföldön nagybirtokos az, a kinek 100 holdja van — maximális mennyiségben mondjuk öt hold jut; már pedig egy 100 holdas birtok megműveléséhez, a hol marhaállomány van, öt hold legelő nem elég, arra legfeljebb egy marhát csaphat ki, mert a Székelyföldön, átlagos számítás szerint,, egy szarvasmarhának kell 4—5 hold legelő. Én is csináltam legelőt, de mondhatom átlagos számítás szerint ennyire szükség van. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Günther Anta! igazságügyminiszter: Hát akkor inkább semmi sem legyen? Hinléder Ernő: Inkább! Megmagyarázom ezt is kegyelmes uram! Azért találom helytelennek ezen intézkedést, mert ezáltal ujabb arányjogokat csináltunk és annak az a káros eredménye lesz, hogy a községbeli matadorok a kisebb emberektől a legelőbeli arányjogokat potomáron össze fogják vásárolni. Elismerem, hogy a közlegelő fentartását óhajtja a székelység, de -nem a térbeli legelőnek ilyen módon való alkotását, hanem az erdőbeli legelőnek a fentartását. Már pedig épen abban áll a sérelem, hogy az arányosítás utján az erdőbeli legelőrészeket kiosztják. Csak például hozom fel: Udvarhely vármegyének akkora erdei legelői vannak és oly csekély a művelés alatti föld, hogy ha onnan három perczentet elvesznek, akkor igazán nem tud megélni a nép. Tehát a legelőalkotásnak ilyen módon való keresztülvitelét szintén szerencsétlen gondolatnak tartom. Azonban helyesnek találom, ha kötelezőleg kimondatnék, hogy az erdőbeli legelő felosztás