Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

*2?2 265. országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. nik, a kisbirtokosok szegényedését fogja maga után vonni. De a szakasznak többi intézkedé­sével nem lehetek megelégedve. Kérem a t. miniszter urat, és minthogy tudom, hogy ezúttal Imling Konrád ő méltó­sága helyettesíti az igazságügyminiszter urat, kérem az államtitkár urat, méltóztassék el­fogadni azt az indítványomat e szakasznál, hogy ha egy negyedhez kötve maradna is a tagosítás elrendelése, de a negyedet már köz­jegyzőileg hitelesített kérésben a község tulaj­donának egy negyedét képviselő birtokosok kérjék, és az az anomália szüntettessék meg, hogy egyetlen roszszindulatu külbirtokos kéré­sére meginduljon a tagositási eljárás és ne idéz­zék elő a kényszerű tagosítást, mint most. (He­lyeslések.) Zakariás János: Ebben van igazság! Nagy György: Abban az esetben pedig, hogyha a gazdasági szakértői bizottság nem tartja czélszerünek a tagosítást, az volna a kérésem, hogy ne rendeltessék el a tagosítás, mert ha kimutatja a bizottság, hogy az gazda­ságilag káros, akkor jogállamnak nem lehet érdeke, nem lehet czélja, hogy kárt okozzon saját polgárainak. Azután pedig arra vonatkozólag volna indít­ványom, hogy az állami törvényhatósági és köz­ségi vagyon, a közalapítványi javak, a közinté­zetek, az árvák és gondnokság alatt levők birtoka, úrbéri haszonvételekkel terhelt oly erdők, legelők és nádasok, valamint arányosítás alá tartozó oly közös használatú területek, a melyeknek rende­zése még befejezve nincs, ne számíttassanak az általános tagosítást kívánók birtokához. (Mozgás.) Ez igazságtalan volna. 1882-ben a miniszteri javaslattal szemben az igazságügyi bizottság e tekintetben állást foglalt, rámutatott, hogy az árvák, gondnokoltak vagyonát nem lehet így megkötni, azoknak szabad rendelkezési jogot kell adni, hogy képviselőik utján ezek is nyilat­kozhassanak, és ha kérik, meg kell adni a mó­dot, a törvényes alapot, hogy véleményüknek kifejezést adhassanak, hogy szavazhassanak, és a mint üdvösnek vagy károsnak tartják, a tago­sításhoz hozzájárulhassanak, avagy pedig annak elvetését kívánhassák. Abban az esetben pedig, hogyha a t. föld­mivelésügyi miniszter ur által alkotott szakértő bizottság nem találja helyesnek egy község hatá­rára nézve a tagosítást, — ha nem fogadják el a legradikálisabb indítványomat, hogy ilyen eset­ben abszolúte mellőztessék a tagosítás. — ha mégis elrendeltetik a tagosítás, abban az esetben is fentminősitett birtokok hivatalból a tagosítást ellenzők birtokához számíttassanak. A távol­levők birtokát szintén a tagosítást ellenzők birto­kához kell számítani, mert a tagosítás egy már fennálló jogállapot megváltoztatására törekszik és a ki nem jelenik meg, azt dokumentálja, hogy nem járul hozzá. Hibás, helytelen, törvénytelen, embertelen, a józan észszel ellenkező az eddigi eljárás, a mely a távollevőt egy jogállapot fel­forgatását kívánókhoz számította. A tagosításnál a költségek viselése igen fontos. Ha állami érdek a tagosítás, az állam is vegyen részt ezen terhek viselésében. (Helyeslés.) Én indítványozom, és majd annak idején a rész­letes tárgyalás rendjén módosítást adok be, hogy az összes tagositási költségek felét az állam fizesse, másfelől azoknak a kisbirtokosoknak az összes költségét az állam viselje, a kik tíz hold­nál kevesebb birtokkal bírnak, a kik tíz holdnál kevesebb birtok után vannak földadóval megróva. Hogy miért kell ezt az államnak viselni, és hogy mennyire nem tud egy székely még birtok­rendezési költséget is fizetni, engedje meg a t. képviselőház, hogy gyakorlati példákkal illu­sztráljam. (Zaj. Felkiáltások: Elhiszszük!) El­mondom, hogy meg legyen örökítve, hogy azok­nak, kik egyszer majd olvassák a naplót, fogal­muk legyen arról, hogy a Székelyföldön milyenek a gazdasági viszonyok, mert valahányszor egy magyar gazdával beszélek, nem képes megérteni azon szomorú viszonyokat, a melyek minálunk vannak, nem képes felfogni, hogy a birtoknak olyan nagy megoszlása mellett, olyan kis terje­delmű birtokon hogyan tud megélni a nép. Itt van pl. Tusnád község. Ezen községben van összesen 3199 hold szántóföld, 88 hold kert, 1348 hold rét, 740 hold legelő, 4926 hold erdő, összesen 9954 hold. Ebből 5000 hold a tagosításnál nem számit, a költségek meg­állapításánál tehát csak a többi veendő figye­lembe. Erre van 1043 birtokos, kik közül 50 holdon felül egyetlenegy sincs, 20 holdon felül 38, 10—20 hoídas 180, 5-10 holdas 143, 1 — 5 holdas 287 és egy holdon alul 395. Költségekben előirányoztak a tagosításra 58.000 K-át. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy Tusnádon az u. n. két forda rendszerű ugargazdálkodás van, és ha tekintetbe veszszük, hogy a kataszteri tiszta jövedelme a földnek 9042 K 90 fillér, akkor egy holdra esik a tago­sításból 11 K 71 fillér költség, vagyis a földnek 12 évi tiszta hozadéka. Hogyan lehessen megélni ott, a hol birtokrendezési költségekben az összes 12 esztendeig befolyó jövedelem felemésztetik, mikor majdnem összes jövedelme a kisgazdának a földből van? Csoda-e, ha tusnádi székely test­véreim kitörnek az áldatlan tagosítás ellen? De van ehhez hasonló szomorú adat nagyon sok. Hogy egyre mutassak rá, egy igen szegény székely községre, Ménaság községre mutatok rá, a melyre vonatkozólag az adatokat annak a járásnak a főszolgabírója, Bartalis Ágost állította össze hivatalos statisztika alapján, tehát minden­esetre teljesen megbízható. Felhívom a méltóságos államtitkár úr figyelmét Ménaság község viszo­nyaira, hol 1 holdon aluli terjedelemmel bír földet 75 személy, 1—4 holdat 66 személy, 4—10 holdat 101 személy, 10—15 holdat 72 személy,

Next

/
Oldalképek
Tartalom