Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-264

%Qk. országos ülés 1908 január 2í-én, pénteken. 239 honvédőrnagy, egy kitűnő műveltségű ember, az idő szerint a Magyar Tudományos Akadémia titkári hivatalának másodfőnöke, Bárczay Oszkár bízatott meg ennek a folyóiratnak szerkesztésé­vel, azonban alig kezdődött meg ez az uj év­folyam, szegény Bárczayt a halál ragadta el tőlünk s azóta alkalmas szerkesztőt nem kap­tunk. Többször felújította ugyan az Akadémia ezt a kívánságát a honvédelmi miniszter ur előtt, de bizony valami meleg fogadtatással ez a kívánság nem találkozott. Én felhasználván azt az alkalmat, hogy Ferdinándy Béla t. képviselőtársam ezt az igen fontos tárgyat előhozta, a régi alapra utalok, a mikor egy Hollán Ernő, es. és kir. altábornagy, egy régi magyar érdemdús honvédezredes és a Magyar Tudományos Akadémiának egyik leg­kiválóbb tagja voltak ennek a közös bizottság­nak elnöke, Horváth Jenő az előadója, katonai történettel foglalkozó akadémikusok és a hon­védelmi miniszter ur által kirendelt egypár ur, közöttük Szvetics tábornok, a Ludovika Aka­démia akkori parancsnoka voltak ennek a had­történeti bizottságnak a tagjai. Mondom, hogy a mit a hadtörténeti bizottság közös erővel teremtett, nem megvetendő dolog, csak tovább kellene építeni, s mindenekelőtt a hadtörténeti negyedévi folyóiratot kellene felújítani, hogy a honvódtisztikarnak legyen egy negyedévenként megújuló, tudományos alapon, hazafias szellem­ben és a történelmi valóságnak megfelelőleg szerkesztett, a régi magyar dicsőség és emlé­kezetét fentartó folyóirat a kezében, (Helyeslés.) hogy ne Haynaut dicsőítő közös munkákból, hanem ilyen, igazi magyar szellemben ós a magyar történelem, alapul vétele mellett szer­kesztett katonai irományokból meríthesse a haza­fias lelkének megfelelő irodalmi és tudományos táplálékát. Én tehát az igen t. honvédelmi miniszter ur figyelmét oda irányítom ós azt kérem, hogy méltóztassék az Akadémiához egy leirattal for­dulni, nagyobb készséget mutatván, mint a leg­közelebbi múltban a közösen igy megindítandó, felújítandó vállalat iránt; Bónai Horváth Jenő tábornoknak pedig időt engedni arra, hogy ez az igazán nagy készültségü és lángoló hazafi­ságu férfiú idejének egy részét ismét a magyar katonai _ tudományosság művelésének szentel­hesse. (Élénk helyeslés.) Hódy Gyula : A legkiválóbb magyar honvéd­tisztek egyike! Thaly Kálmán: Az Akadémiában szívesen megválasztanák Hollán Ernő helyébe a hadtör­téneti bizottság elnökévé és szívesen működné­nek vele közre azok, a kik hadtörténelemmel foglal­kozunk, megteremtésében, felújításában fi magyar hadtörténeti és katonai irodalomnak. Én tehát az eszme felvetését nagyon helyénvalónak látom, csak az eszme megvalósítására vezető utak ágaz­nak el annak következtében, hogy az igen t. felszólaló képviselő ur az előzményeket nem ismerte, a melyeket én röviden előadtam s a melyeket csak fel kell ujitani. A Magyar Tudományos Akadémia kész közreműködni a maga szakembereivel, ha a honvédelmi miniszter ur nem fogadja nagyon ridegen és hidegen ezt a dolgot. Még annyi sem kell hozzá, hogy 150.000 koronát szavazzon meg a ház. Kezdetben kevesebb is elég lenne, mert hirtelen nem is tudnánk annyi katonai olvasmányt nyomatni, a tisztikar és a legény­ség kezébe adni, mint a mennyinek előállítá­sára ez az összeg elég volna. Egyelőre 100.000 korona is nagyon bőven elég volna. A kezdet­ből szép irodalom fejlődhetnék ki és a mint a múlt példája mutatja, ezen az utón meg lesz a honvódtiszt uraknak a dolga könnyítve, a kik kivannak a dologgal foglalkozni, az Akadémia segítségével és viszont az Akadémiának dolga is meg lesz könnyítve a honvédtiszt urak segítsége által. A példa megvan. A mit egy Hollán Ernő, Rónai Horváth Ernő annyi siker­rel megkezdett, karolja fel az igen t. miniszter ur és mi szívesen készséggel leszünk munkásai ebben, inert magunk is — az Akadémiát értve — nagyon óhajtjuk azt, hogy a magyar honvédtisztikar tudományos szempontból is megfelelő katonai olvasmányokat kapjon. E mellett a népies irodalmat is fel kell karolni — és erre megvan a jóindulat a t. miniszter úrban, — hogy az altisztek és a legénység kezébe is bizonyos időkben az altiszti könyvtárak létesítése által hasznos olvasmányokat adhassunk. Mi segítségül szívesen lennénk ebben is, de ne hagyjuk ezt a dolgot aludni, a mikor olyan kitűnő szakero felhasználására támaszkod­hatunk, mint a kit az imént megneveztem. (Helyeslés.) A beadott határozati javaslatot talán ugy, a hogy van, nem szükséges elfogadni, mert a felvett összeget az első évre magam is sokallom és nem is volnánk képesek azt hasznosan kiadni. Magát az eszmét nagyon j)ártolom, annak azokon az utakon ós módokon való felkarolását, a melyeket az imént jelezni bátor voltam, a leg­melegebben ajánlom az igen t. honvédelmi miniszter ur figyelmébe és igen kérem őt, hogy annak a jeles magyar katonai írónak, t. i. Bónai Horváth Jenőnek, a Magyar Tudományos Akadémia egyetlen katonai tagjának, a ki mellé igen szívesen fognak sorakozni a szép eszmét lelkesedéssel felkaroló történetírók, a katonai irodalom terére való visszatérését és ezen téren, való működését méltóztassék lehetővé tenni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytat­juk a tanácskozást. Ki következik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom