Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-264
232 c m. országos ülés Í908 magyar nemzeti asjúrácziók a milliók részéről teljes mértékben honoráltatni fognak. (Helyeslés.) Ha szétmegyünk ezekkel a házszabályokkal és nem alkotunk semmit a népért, akkor nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan fog bennünket fogadni az a régi függetlenségi választóközönség. Nem lesz-e igen hálás talaj a nemzetközi izgatók számára az, hogy azt mondhatják a választó közönségnek: Látjátok, mi hasznotok volt a függetlenségi párt kormányzásából, hiába támogattátok negyven esztendőn keresztül annak zászlaját: mikor oda jutottak a hatalomhoz, le hagyták magukat tiporni mindenki által, hagytak paezkázni magukkal kényük-kedvük szerint és nem tették meg azt, a mit a nép tőlük joggal elvárt, azokat a becsületes, népszerető reformokat, a melyek sürgetnek az ajtón, s a melyeknek megoldása nemcsak a nép érdekében, de a nemzeti gondolat érdekében is elodázhatatlan szükségesség. (Igás! ügy van!) Ne csak közjogi téren lássuk a negyvennyolczas nagy idők hagyományait, hanem lássuk ezeket egyúttal abbananépmentő nagy politikában is, a melyet tőlünk ma a nép egyenesen elvár s ha ezt nem teszszük, akkor hiába állunk mi ki a nép elé, hogy édes barátaim, a kisebbség védelme nem engedte meg azt, hogy a házszabályokat módosítsuk, ki fognak ezért nevetni bennünket mindenfelé. Mert egy tekintély van: ez az erő, és egy imponál: a nemzeti többség czéltudatos, öntudatos működése. Hogy ez lehetséges legyen, kérem indítványom érdemi tárgyalását. (Hosszas élénk helyeslés, tetszés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A házszabályok 199. §-a szerint az indítvány felvételére kitűzött napon az indítványozó kifejti indítványát, s a ház érdemleges tárgyalás nélkül szavazás utján elhatározza, ha vájjon az indítvány tárgyalás alá vétessék-e vagy ne. Ennek alapján és értelmében kérdem a t. házat, kívánja-e Nagy Emil képviselő ur indítványát tárgyalás alá venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik Nagy Emil képviselő ur indítványát tárgyalás alá venni kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Kijelentem, hogy (Felkiáltások: Ellenpróbát!) Bocsánatot kérek, ellenpróba az elnök segédeszköze; azt csak akkor alkalmazza: ha nincs egészen tisztában azzal, hogy hol van a többség. (Igaz! Ugy van!) Itt kétségkívül tisztában lehettem nemcsak én, hanem tisztában lehetett bárki is azzal, hogy hol van a többség. (Elénk helyeslés.) Ennélfogva kimondom, hogy a képviselőház többsége Nagy Emil képviselő ur indítványát tárgyalás alá kívánja venni. Az indítványnak tárgyalása iránt később fog az elnök javaslatot tenni. (Helyeslés.) január M-én, pénteken. Méltóztatnak ebbe belenyugodni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség ujonczlétszámának az 1908-ik évre való megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 688, 709) tárgyalásának folytatása. Bizony Ákos képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kért szót. Bizony Ákos: T. képviselőház! (Folytonos zaj. Halijuk ! Halljuk!) Elnök (csenget): Osendet kérek. Méltóztassanak helyüket elfoglalni! Bizony Ákos: Bocsánatot kérek, hogy személyes megtámadtatás indokából felszólalok és a ház becses figyelmét néhány perezre igénybe veszem. (Halljuk!) A tegnapi ülés folyamán, a midőn én nem voltam itt a teremben, Bozóky Árpád képviselő ur a következőket mondotta (olvassa): »Az imént elmondott beszédre reflektálva . . .« (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bizony Ákos (tovább olvassa): . . . »valamint arra is, a mit itt Kmety Károly és Bizony Ákos t. képviselőtársaiul, magánpárbeszédben elmondtak, mert Bizony Ákos t. képviselőtársam azt vitatta, hogy a honvédelmi miniszter és a hadügyminiszter nem tartoznak a parlament ellenőrzése alá« — mire Molnár Jenő t. képviselő ur közbeszólt: »Ezt Miskolczon kellene elmondania egy jDártgy ülésen, nem a házban«. T. képviselőház! Annak megítélését, vájjon egy magánbeszélgetést parlamenti felszólalás tárgyává tenni helyes-e, megfelel-e a parlamenti szokásoknak és általában izléses-e, a t. képviselőházra bizom. (Elénk helyeslés balfelöl.) A mi magát a személyes megtámadtatást illeti . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bizony Ákos: . . . erre vonatkozólag igen röviden csak két megjegyzést kívánok tenni. Az egyik az, hpgy a t. kéjjviselő ur — értem alatta Bozóky Árpád képviselő urat — vagy nem hallotta jól, hogy én mit mondtam, vagy ha jól hallotta, nem értette meg. Én t. i. egyáltalán nem mondtam azt, nem is mondhattam ilyen zöldet, hogy a honvédelmi miniszter és a hadügyminiszter nem tartoznak a parlament ellenőrzése alá. Én igenis azt mondtam, hogy a közös hadügyminiszter — bátran mondhattam volna a közös kormány többi tagjait is, de csak erről volt szó — a közös hadügyminiszter nem parlamentáris miniszter és mint ilyen csak jogi, de nem egyszersmind politikai felelősséggel tartozik. Azt hiszem, hogy ez annyira nyilvánvaló dolog, hogy ezt tüzetesebben bizonyítani sem szükséges. Hát hiszen r mit értünk parlamentáris miniszter alatt? Értjük azt, hogy az illető az országgyűlés többségéből vétessék, vagy
