Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-263
263. országos ülés 1908 január 23-án, csütörtökön. 207 Én a világért sem támadással, sem gyanúsítással nem illetek senkit; sőt ellenkezőleg, épen tudva az indítvány fontosságát és tudva azt, hogy függetlenségi képviselőtársaim közt igen sokan felszólalásom alkalmával erre vonatkozólag hangoztatott aggodalmaimat jogosaknak, hazafiatlanoknak találták. Ezért tisztelettel kérem, méltóztassék most érvelésemet újra -meghallgatni és azután ezt a módositványt a czimre nézve elfogadni. A törvényjavaslat czime a következőkép szól: »A közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség ujonozlétszámának az 1908. évre való megállapítása tárgyában a honvédelmi miniszter törvényjavaslata.* Már a bizottsági tárgyalás során felmerült kifogás, az az aggodalom, hogy ez a kifejezés tételes törvénybe ütközik, sérti a magyar közjogot, de sérti mindenekelőtt a függetlenségi és 48-as párt törvényes, hazafias felfogását, állásfoglalását. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Nem én mondom, hanem maga a véderő-bizottság 709. számú jelentésében kimondja azt, hogy a fennálló közjogi helyzetnek ezek a kifejezések nem felelnek meg és igéri is, hogy a jövőben gondját fogja képezni, hogy helyes, közjogunknak megfelelő kifejezések használtassanak. A véderőbizottság jelentésének erre vonatkozó része a következőkép hangzik (olvassa): »TJgyancsak ragaszkodik a bizottság ahhoz az ismételten kifejezett — most különös nyomatékkal hangoztatott — óhajtásához, hogy a jövőre nézve a törvény szövegében az 1867 : XII. t.-cz.-ben foglalt és a fennálló közjogi helyzetnek megfelelő kifejezések visszaállíttassanak.* Azt mondottam, t. képviselőház, az én január 17-iki rövid felszólalásomban, hogy ilyen fontos kérdések megoldását, az ilyen lényeges közjogi sérelem orvoslását nem szabad a jövőre hagyni. A függetlenségi és 48-as párt ma van többségen, ma kell, hogy orvosoljuk ezeket a sérelmeket. Kötelességünket képezi, hogy minden érőnkkel odahassunk, hogy ennél a törvényjavaslatnál a közjognak megfelelő helyes kifejezések használtassanak. Kmety Károly dr., a közjog tanára a budapesti egyetemen, felszólalásom alkalmával közbeszólás alakjában kifejezést adott annak, hogy felszólalásom a törvényes álláspontot mindenben fedi, igazam van, a mikor kivánom a törvényjavaslat czimének törvényes, helyes irányban való megváltoztatását, illetőleg kijavítását. Az igen t. előadó ur január 22-ikén tartott beszédében szintén rámutat a czimnek erre áz anomáliájára és a következőképen nyilatkozik (olvassa): »Ismétlem, hogy kívánjuk, helyeseltük is a bizottsági tárgyalások során, és jelentéseinkben mi is, hogy a jövendő, a véderőre vonatkozó törvényekben, még pedig nemcsak a véderőtörvónybe magába, hanem az ujonczmegállapitási és megajánlási javaslatokba is a nagyobb világosság kedvéért kifejezetten belevétessék a magyar hadsereg kifejezés valamilyen, az 1867 : XII. t.-cz. rendelkezéseinek megfelelő formában. Hiszen, t. képviselőház, az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a megadja ehhez a jogunkat. Ez a szakasz a magyar hadseregről, mint az összes hadsereg kiegészitő részéről intézkedik, és nem valami nagy dolgot kívánok, ha azt kérem a t. képviselőháztól, hogy az 1867: XII. törvényczikkbe már lefektetett, bár nem egészen korrekt, de a mostaninál sokkal helyesebb közjogi kifejezés iktattassák a törvényjavaslat szövegébe, illetőleg a törvényjavaslat czimébe. Az volt az állandó közjogi felfogás, még a 67-esek részéről is, hogy Deák Ferencz is, a mikor az 1867: XII. törvényczikket megalkotta, nem mondott le katonai téren az exercitus hungaricus eszméjéről, hogy ugy tervezte, ugy gondolta, hogy a mikor az 1867: XII. törvényczikk egyik szakaszában, a 11. §-ban a magyar hadsereget, mint az összes hadsereg kiegészítő részét említi, ezzel az exercitus hungaricusnak gyönyörű eszméje nincsen megsértve, hanem — talán taktikai czélból — az az exercitus hungaricus, mint ilyen önálló egész, egy nagyobb, egy magasabb taktikai egységbe, illetve egészbe foglaltatott. Azonban magáról a magyar hadseregnek, az exercitus hungaricusnak eszméjéről nem mondott le Deák Ferencz, és csak később, a mindennel megalkudó, mindent elpaktáló szabadelvű rendszer kisebbítette, csökkentette, bénította meg a magyar nemzetnek a 67-es törvényekben lefektetett igazságát és jogait. Nem azt kivánom most, a mit joggal követelhetnék, és pedig joggal követelhetnék a függetlenségi és 48-as párt nevében, hogy az önálló magyar hadseregre vonatkozó intézkedések törvényileg rendeztessenek, hanem csak azt kérem, hogy a mostani törvényes kormányzati alapon maradva, az 1867 : XII. t.-cz.-ben foglalt kifejezések hagyassanak meg a törvényben. Mert, t. ház, ha örökké a jövőre hagyjuk a sebek orvoslását, ha örökké a Gondviselésre bízzuk a sérelmeink felett való intézkedést, akkor bizony örökre álom, örökre csak ige marad a szabad, független Magyarország. Mielőtt módositványomat a czimhez beterjeszteném, méltóztassék megengedni, hogy egy pár szóval itt a czim keretében reflektáljak a koalicziós pártok hivatalos szónokának, ÍTgron Gábor t. képviselőtársamnak beszédére, minthogy az ő beszéde kapcsolatban áll épen a törvényjavaslat czimével. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e megengedni a képviselő urnak, hogy a tárgytól eltérve, Ugron Gábor képviselő ur beszédére reflektálhasson? (Felkiáltások: Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház ezt megengedi. Nagy György: Köszönöm szépen a t. képviselőháznak, hogy alkalmat és módot ad nekem állitásaim igazságának bebizonyítására.
