Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-254

14 254. országos ülés 1908 január 11-én, szombaton. tom, hogy az előadói javaslatot el kell fogadnunk, mert az abban a kérdésben, a mely most a helyzet súlypontja, a helyes elvet üti meg és helyesen vonja le belőle a következtetést. Helyes az az elv, a mely megállapítja, hogy a sajtónak nyilvánossága a törvényben van biztositva, tehát a sajtó nem vendégszeretetet élvez és nem a képviselőház puszta egyoldalú szívessége alapján foglal itt helyet, (ügy van! balfelől.) és helyesen vonja le belőle azt a további következtetést is, hogy ha előfordulna olyan eset, a mikor ez a jog kétségbe vonatnék, vagy támadásban részesülne, akkor ez a jog mint törvényben alapuló jog, a képviselőház részéről védelemben is kell, hogy részesüljön. , Egy hang (a jobboldalon) : Szükség esetén ! Kelemen Samu: Minthogy tehát helyes a tétel és helyes a következtetés is, elfogadom az előadó ur javaslatát. Elnök : Ki következik szólásra ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. képviselőház ! (Halljuk!) Mindenekelőtt kijelenteni, hogy elfogadom a kérvényi bizottság előadójának javaslatát. Elfogadom azért, mert az a czél, a melyet a hírlapírók kérvénye maga elé tűzött, a kérvényi bizottság javaslatával tulaj donképen eléretett. A hírlapírók testülete ugyanis azt kérte a képviselőháztól, hogy a nyilvánosság jogának gyakorolhatása végett a szükséges védelemben részesítse őket a magyar képviselőház, és a kérvényi bizottság javaslatának végén ezen kérelemre megfelelő válasz adatik, a mennyiben ez a javaslat kifejti, hogy a nyilvánossági jogot mint a törvényhozás egyik elengedhetetlen kellékét a magyar képviselőháznak a parlamentarizmus és az alkotmányosság szempontjából meg kell védelmeznie. Én tehát ezen indokból elfogadom magának a kérvényi bizottságnak javaslatát, de nem fogadhatom el a kérvényi bizottság igen t. előadójának okfejtését, különösen okfejtésének arra vonatkozó részét, a mely azt az elvet és tételt állítja fel, hogy a nyilvánosság maga egy oszthatatlan fogalom ebben a konkrét esetben. Bocsánatot kérek, maguk a házszabályok osztályozzák a nyilvánosságot. A házszabályoknak a nyilvánosságról szóló részében a 283. és következő §-aiban különbséget tesznek a nyilvánosság egyes nemei között. A 283. §. megállapítja azt az elvet és tételt, hogy a ház ülései nyilvánosak. A 284. §. arról beszél, hogy a gyorsíróknak és a naplószerkesztőnek külön hely rendelendő, a 285. §. meg azt mondja, hogy a hírlapok tudósítóinak számára külön hely rendelendő. Tehát már külön beszél a gyorsírókról, a naplószerkesztőről és külön a hirlapirókról. (Zaj.) A 286. §. azt mondja, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a hallgatóság csak a karzaton foglalhat helyet. Tehát midőn a hírlapok tudósítói számára külön helyet rendelnek a házszabályok és a következő §-ban az van, hogy a hallgatóság csak a karzaton foglalhat helyet, akkor már megkülönbözteti a közönségnek fentartott helyet a hírlap tudósítók számára fentartott helytől. (Zaj és ellenmondások.) Egészen nyilvánvaló, hogy a hírlapok tudósítóinak számára külön hely rendeltetett, hogy akadálytalan működésük biztosittassék. Különbség van a közönség és a hirlapirók között, a képviselőházban való megjelenhetés szempontjából. (Ellenmondások.) A közönség hallgat, szórakozik és élvez. (Élénk derültség. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bródy Ernő: Megengedem, hogy a közönség nem mindig élvez. (Derültség.) A hirlaptudósitók azonban mindig dolgoznak. A 287. §. külön felosztást csinál, s azt, hogy a karzatok egy része mindenkinek nyitva áll, más része a beléptijegyekkel birok számára van fentartva és pedig külön a főrendiház tagjai, külön a képviselők állandó jegyeivel belépők, külön a hölgyek és külön az idegenek számára. Nyilvánvaló ezekből, hogy a nyilvánosság a házszabályok szerint disztingvál tátik. Különbség tétetik a közönségnek nyitva álló karzat és a hirlaptudósitók számára rendelt külön karzat között. Tehát akkor, a mikor a közönség és a hírlapírók szerepe között lényeges különbség van, akkor nem lehet arról beszélni, hogj?' a hirlapirók ebben a házban vendégjogot, vagy vendégszeretetet élveznek. Nem a sajtó munkásai, hanem az intézmény, a maga jellegénél fogva, annál a közjogi jelentőségnél fogva, a melyet elfoglal, különös tekintetre és különös figyelemre tarthat számot és nem kell külön hangsúlyoznom, hogy ez a külön tekintet különösen fennáll ebben a parlamentben, a mely nagy részben épen a sajtó önfeláldozó agitácziójának és működésének köszönheti a maga megteremtését. (Zaj.) Bocsánatot kérek, fel kell hívnom a közönség és a képviselőház figyelmét arra, hogy a nemzeti ellenállás korszakában, mikor a parlament hallgatott, mert be volt csukva, a sajtó agitált és dolgozott a nemzeti eszmék megvalósítása terén. Épen ezért is nem látom szívesen a konfliktust a sajtó és a parlament között. (Zajos eílenmondások. Felkiáltások : Nincs konfliktus !) Elfogadom a kérvényi bizottság javaslatát. (Helyeslés.) Szent-Királyi Zoltán jegyző: Szász József! Szász József: T. ház! Engedjék meg, hogy néhány szóval én is hozzászóljak a szőnyegen forgó kérdéshez. (Halljuk ! Halljuk !) Bozóky Árpád : Minek mentél vissza ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Szász József : önnel nem akartam egy párton lenni. (Derültség és taps.) T. képviselőház ! Kijelentem, hogy az előadó urnak sem javaslatát, sem az azelőtt előterjesztett indokolását — mert az ki nem elégít — el nem fogadom, inkább hozzájárulok, bár egész terjedelmében nem osztozom benne, Gaal Gaszton indítványához. (Helyeslés.) Teszem ezt azért, mert sokkal szabatosabb és mert a sajtó külön jogait elismeri és e jogokat a szövegébe be is foglalja. Mondom, sokkal szivesebben hozzájárulok