Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-262

362. országos ülés 1908 január 22-én, szerdán. 193 leges részeket kihagyom, mert nagyon hosszadalmas. (Olvassa.) »Az ezen ügyben a magyar kir. pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalások során 0 felsége az 1905. évi április hó 9-én kelt legfelsőbb elhatározással megengedni méltóztatott, hogy az 1900. évi január hó l-e előtt nyugállományba helyezett VII. és alacsonyabb rangosztályu vagyontalan honvéd nyugdijasoknak nyugdijuk 10°/o-ával, továbbá az ugyanazon időpont előtt nyugdíj állományba helyezett, rangosztályba nem sorolt vagyontalan honvéd havi dijasoknak nyugdijuk 15°/o-ával felérő nyugdíjpótlékban és ugy az 1900. évi január hó l-e előtt, mint ezt követőleg nyugállományba lépett (várakozási illetékkel szabadságolt) vagyontalan honvéd havidijasoknak, és pedig a rangosztályba sorozatiaknak, a mennyiben évi 650 korona nyugdíjjal (várakozási illetékkel) nem birnak, a rangosztályba nem sorozatiaknak pedig, a menynyiben 800 korona nyugdíjjal (várakozási illetékkel) nem birnak, a nyugdijukat (várakozási illetéküket) ezen összegre kiegészítő nyugdíjpótlékban való legkegyelmesebb részesítését kérhetik, illetve javaslatba hozhatják, oly megszorítással azonban, hogy« stb. A nyugdijszabályok értelmében O felségének joga igaz, hogy van arra, hogy bizonyos kivételes esetekben a nyugdijakat kegydij czimén pótolja, de nincs joga arra, a törvény nem ismeri ezt a felségjogot, hogy egy egész embercsoportnak egyszerre és különös indokolás nélkül 10—15%-kal emelje járandóságát. Maga a számvevőszék is konstatálja, hogy e járulék teljesen tévesen és helytelenül neveztetett nyugdíjpótléknak, mert ez kegydijnak volt nevezendő; ha pedig kegydijnak neveztetik, akkor világos lett volna a törvényszegés és egyszerre egy egész csoport embernek kegydiját felemelni, a nélkül, hogy az egyénenkénti indokoltság felmerült volna,, helytelen és a törvénynek meg nem felel, En, t. miniszter ur, abszolút nem sajnálom azoktól a szegény emberektől, a kiknek nyomorát én is ismerem, a 10—15°/o-ot, de méltóztassék az állami költségek legcsekélyebb emelésénél is a szabályokat megtartani és különösen méltóztassék óvakodni attól, hogy hadi parancsok, abszolút szuverén tények, pátensek utján emeltessenek a katonai költségek, emeltessenek ugyanitt kifejezetten csak a honvédségre nézve, de talán — és ebben aligha tévedek — a közös hadseregre vonatkozólag is. Egyenesen azt a kérdést vagyok bátor in-tézni a t. honvédelmi miniszter úrhoz, vájjon elismeri-e ezt és állitja-e, hogy a közös hadseregbeli havidijasokra nézve ez a költségfelemelés nem történt? Ha méltóztatik ezt kijelenteni, abban megnyugszom, akkor legalább az az örömöm lesz, hogy csakis a honvédségnek nyújtatott ez a törvénytelen költségemelés. Ha azonban azt méltóztatik kijelenteni, hogy ily KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XV. KÖTET. felsőbb hadparancscsal a közös hadsereg költségei is emeltettek, az ellen a leghatározottabban kénytelen volnék óvást emelni, ós kénytelen volnék kérni, hogy a törvényes állapot helyreállittassék. Mert hogy mi egy felsőbb hadparancs folytán osztrák emberek jövedelmét növeljük, ez oly törvénysértés, a mely a szabadelvű rezsim alatt sem történt soha, és megtörténhetett az abszolút korszakban, 1905-ben. Nekünk feltétlen kötelességünk, hogy az ilyen folytonos költségemelkedést abszolút, császári és királyi tényekkel megtörténni ne engedjük. Kmety Károly: Nem szavazzuk meg . . . Farkasházy Zsigmond: Ha t. képviselőtársam, a ki egyúttal delegátus, kegyeskedik nekem kötelezőleg kijelenteni a házban, hogy e felemelt költségeket, a melyeket hadparancscsal léptettek életbe, nem fogja megszavazni a közös hadseregre nézve, és a delegácziótól számon fogja kérni e kiadásokat, abban megnyugszom, akkor nem is intézek kérdést a t. miniszter úrhoz, mert bizom abban, hogy itt legalább a delegáczió híven fogja teljesíteni kötelességét. (Helyeslések.) Kmety Károly ." Ha törvény ellenére emelték, persze hogy nem szavazzuk meg. Farkasházy Zsigmond: Természetes, hogy törvényellenes; hiszen a legautentikusabb hatóság, az állami számvevőszék állapítja meg, hogy ez törvényellenes volt. Az állami számvevőszéknek épen az a hivatása, miután mi csak laikusok vagyunk, —• leszek bátor erre bővebben reflektálni — és a törvény épen ezért létesítette azt mint hivatalos szervet, a mely a legképzettebb szakértőkből áll, az a hivatása, hogy kiböngészsze a burkolt, észre nem vehető törvényellenes kiadásokat és azokra a ház figyelmét felhívja. Remélem, hogy Kmety Károly t. képviselőtársunk, a kinek bátor, férfias és elvhű állásfoglalását folytonosan tapasztaljuk, e tekintetben a delegáczióban is helyt fog állani és ezzel örömet fog szerezni nemcsak mindnyájunknak, de az országnak is. Már most, t. képviselőház, bátor vagyok áttérni azokra a másik csoportba tartozó megjegyzéseimre, a melyeket múltkori felszólalásomban előhoztam és a melyekre sajnálom, hogy a t. honvédelmi miniszter ur szintén nem reflektált. Pedig igen szükséges lett volna ezt megtennie, annyival inkább, mert az ujonczjutalék megszavazásánál más kérdés a tulajdonképeni közjogi vonatkozásuakon kívül nem létezik. A mikor költségeket szavazunk meg a hadsereg részére és véradót, mást nem vizsgálhatunk és nem is kellene vizsgálnunk, mint azt az egyet, hogy a hadsereg az ő feladatának és azoknak az óriási áldozatoknak, a melyeket érdekében hozuuk, megfelel-e vagy sem. E kérdéssel bővebben és kimerítően foglalkoztam múltkori- felszólalásom alkalmával és reméltem, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur erre majd szintén ki fog térni és megnyugtat bennünket a 25