Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-262

Í86 262. országos ülés 1908 január 22-én, szerdán. a vita során elhangzott felszólalásokra. E válaszában többek közt foglalkozott azon adatokkal és azon kérdések egy részével is, a melyeket én hoztam ide a t. ház elé. Az igen t. miniszter ur elmondotta a katonai orvosokra, illetőleg a honvédorvosokra vonatkozó megjegyzéseimre, hogy törzsorvost egyáltalában nem helyeztek át a honvédséghez emberemlékezet óta, elsó'osztályu ezredorvost pedig már igen régen nem helyeztek át. Én nem is állítottam, hogy törzsorvost helyeztek volna át, azt sem állitottam, hogy elsó'osztályu ezredorvost helyeztek át, csak két tényt adtam elő. Először azt mondtam, hogy a közös hadseregből katonai orvosokat helyeznek át a honvédséghez, s ez is megrontotta a honvédorvosok előléptetési viszonyait, a második tény az, hogy a honvédségnél az ezredorvosok előléptetési viszonyai igen rosszak, és hogy a t. miniszter ur előtt egy javaslat fekszik, •— ugy mondottam — a mely ezen segíteni akar. A t. miniszter ur beszédéből konstatálom azt, hogy ezen utóbbi állitásom tévedés, mert az erre vonatkozó javaslat már nem a t. miniszter ur előtt fekszik, hanem a ház előtt, a mennyiben a költségvetésbe már azon állások rendszeresítése fel van véve. Egyébként azonban ezen megjegyzésem a tényeknek megfelel, azon kis hozzáadással, a mint készséggel elismerem és a mint általában a hadseregnél van, hogy nem magasabb állású tiszteket helyeznek át, hanem alacsonyabb állásuakat, és igy zavarják össze a honvédtiszteknek előléptetési viszonyait. Mert, t. ház, ez csak egy része volt beszédemnek, jellemzéséül annak az általános iránynak, a melyet konstatáltam, hogy a honvédséghez áthelyeznek közös hadseregbeli tiszteket és ezáltal a közös hadseregbeli tiszteknek megjavítják előléptetési viszonyait, és viszont a magyar államkincstárt megterhelik azon tiszteknek magasabb nyugdijával, a kiket az áthelyezés után valamikor magasabb állásokban fognak nyugdíjazni, és azoknak a közös hadseregnél töltött szolgálati ideje után is a nyugdijat a magyar államkincstár fizeti meg. Természetes, hogy ezen megjegyzésem régebbi viszonyokra vonatkozott, sokkal nagyobb mértékben, mint a maiakra, mert mióta a honvédiskolákat felállították, azóta ez az áthelyezés ilyen mérvben nincs meg, sőt talán nagyobb mértékben helyeznek át honvédiskolákból kikerült fiatal embereket a közös hadseregbe, minthogy többet képeznek ki, mint a mennyire itt szükség van. T. képviselőház! A t. miniszter ur válaszának másik része a vezérkari tisztek viszonyaira vonatkozott. Én a honvédség vezérkari tisztjeinek arányszámát a következőkben adtam elő. Azt mondottam, hogy (olvassa) : »a honvédségnél vezérkari ezredes van 6, ezek közül a közös hadseregben szolgált 5; alezredes van 6, ebből a közös hadseregben szolgált 5; vezérkari őrnagy van 9, ebből a közös hadseregben szolgált 3; vezérkari százados van 29, ebből a közös hadseregnél szolgált 15. Az igen t. miniszter ur, ha jól értettem, ezzel szemben a következő statisztikát mutatta be (olvassa): » Vezérkari ezredes van 5, és ebből a közös hadseregnél szolgált annak előtte 4,« — tehát a különbség közöttünk 1, — »alezredes van 5, ebből a közös hadseregnél szolgált 3,« — tehát itt a különbség 2, — »őrnagy van 12, ebből a közös hadseregnél szolgált 6,« — itt tehát a különbség az én javamra esik, mert én csak hármat tudtam. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: 12 vezérkari őrnagy van minálunk, ebből szolgált tí a közös hadseregnél, tehát a fele. Lengyel Zoltán: Én azt mondottam, hogy három. Vezérkari százados volt az én kimutatásom szerint 29 ... . Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Csak 27 van! Lengyel Zoltán: . . . . ebből a közös hadseregnél szolgált 15, a t. miniszter ur kimutatása szerint 27 és 13, itt az én hátrányomra a különbség szintén kettő. Ennélfogva lehet, hogy az én adataim nem a legfrisebbek voltak, de lényegben különbség azok közt és a miniszter úréi között nincsen, mert az én kimutatásomban négygyei van kevesebb, s hárommal több a másik rendfokozatban, mint a miniszter ur kimutatásában, tehát csupán egyetlen egy tiszttel van a végeredményében kevesebb olyan honvéd vezérkari tiszt az én kimutatásomhoz képest, a ki a közös hadseregnél szolgált. Ez a különbözet valószínűleg onnan származik, hogy a miniszter ur adatai a mai állapotnak felelnek meg, az én kimutatásom pedig talán az egy évvel korábbi állapotot tünteti fel. De nem ez a lényeges ós nem ezért vetettem én fel a kérdést, hanem, hogy a közös hadsereg vezérkarában úgyszólvánnincsenhonvédtiszt, a honvédség vezérkara pedig kétharmad részében, némelyik állásnál háromnegyed, sőt négyötöd részében épen olyanokból áll, a kik a közös hadseregből vétettek át, ez a magyarságra nézve kétszeresen hátrányos, mert a mi jogaink nem azt kívánják meg, hogy a honvédségnél csak ennyi közös hadseregből átvett tiszt legyen, hanem, hogy egyetlen egy se legyen, ellenben a közös hadsereg vezérkaránál, illetőleg a nagy vezérkarban is a magyarság,i 42 százalék arányában legyen képviselve. Méltóztassék nekem megmondani, hogy igy van-e ? Van nekünk a közös hadsereg vezérkarában tisztünk 42 lék, 42 százalék magyarországi honos vagy egyáltalán magyar ember? Én jobban szerettem volna, ha a miniszter ur nem erre a statisztikára felel, mert körülbelül tudtam, hogy ez megfelel a valóságnak, hanem ha a közös had-