Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-261

261. országos ülés 1908 január 21-én, kedden. 157 nált javaslatot ezen fejtegetések által meggyen­gitve, hanem mit cselekedtem ? A ház bírálatára biztam, hogy az én javaslatom és a Lengyel Zoltán képviselő ur által előterjesztett s indo­kolt javaslat között döntsön. Föltettem tehát a kérdést, — azt hiszem, hogy ez is házszabály­szerű — elfogadja-e a képviselőház az én javas­latomat avagy ezzel szemben Lengyel Zoltán képviselő ur azon javaslatát, a mely szerint ő a napirendi inditványból a pozsonyi határszéli vasútról szóló javaslatot kihagyatni kéri. Ez csak nem házszabályellenes? Ez csak nem megröviditése azon magasztos jogoknak, a melyek most általunk annyira veszélyeztetve vannak ? Ez, bocsánatot kérek, a legszabályo­sabb eljárás volt. A kérdést feltettem. Mi tör­tént? Felállottak azok, a kik javaslatom mel­lett szavaztak. Nem tudván megállapítani a többséget, ellenpróbát rendeltem el. Ez is ku­láns eljárás. Az ellenj>róba alapján megállapí­tottam azt, hogy a többség az elnök javaslata mellett döntött. Abba, hogy azon vitatkozzunk, hogy vájjon meg volt-e a többség vagy nem, abba nem me­gyek bele. (Helyeslés.) Hozzáteszem, hogy nem megyek bele azért, mert tisztességes ember va­gyok és nem volnék az, ha hamis enuncziácziót jelentettem volna ki. Ezt már méltóztassék meg­gondolni azoknak a t. uraknak, akik a mások becsületében olyan könnyen szeretnek gázolni. (Igás! Ugy van!) Ismétlem, hogy ebbe nem megyek bele, hanem mondom: férfíszavamra és becsületemre fogadom, hogy a többséget ugy mondtam ki, amint azt megállapíthattam. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Farkasházy Zsigmond: Személyes megtá­madtatás czimén kérek szót. Sziklay Ottó: T. képviselőház! A házszabá­lyokhoz kérek szót; különben is kénytelen va­gyok Farkasházy Zsigmond képviselő ur nyilat­kozatára megjegyzéseket tenni. Elnök: Mi czimen kivan szólni a képvi­selő ur? Sziklay Ottó : A házszabályokhoz kérek szót. Nevezetesen Farkasházy Zsigmond képviselő ur azt mondotta, hogy ezt a javaslatot tulaj­donképen most kitűzni nem szabad. Bocsánatot kérek, (Hall)uk!) én a házszabályoknak oly szakaszát nem tudom, a melynek alapján ezt kitűzni nem lehet. Egy paragrafus jöhet itt számba és ez a 238. §., a mely ugy szól, hogy a ház által elvetett indítvány vagy javaslat ugyanabban az ülésszakban többé tanácskozás alá nem vehető. Azt hiszem, megállapítható, hogy ezt a javaslatot a ház még el nem ve­tette. (Igaz! Ugy van!) Ennélfogva ez teljesen megdől. Nagy György: A bizottság nem tárgyalta. (Ellenmondás.) Sziklay Ottó: A bizottságok közül a köz­lekedési és pénzügyi bizottság letárgyalta és és elfogadásra ajánlja. A közgazdasági bizottság, igaz, erre most nem akarok kiterjeszkedni, annak idején majd elmondom, mily tévedés következ­tében nem pártolta, de különvélemény alapján igenis a ház elé került onnan is az ügy. Hogy pedig tárgyalható, arra nézve preczedensekre is hivatkozhatom. Méltóztassék csak a mai napi­rendet figyelemmel nézni, ott is van egy javas­lat, a melyet a múlt ülésszakban terjesztettek elő és vissza nem vontak és most mégis érdem­leges tárgyalásra van kitűzve. Továbbá a tár­gyalásra kész ügyek közt is méltóztatnak találni olyant, mindjárt az elsőt, a melyet vissza nem vontak, melyet a múlt ülésszakban terjesztettek elő, és most mégis a tárgyalásra kész ügyek közt szerepel. A pozsonyi villamos vasút is szerepelt e czim alatt már az ülésszak első ülése óta foly­tonosan. És hogy még néhány preczedensre hivat­kozzam, méltóztassék csak figyelembe venni, hogy a miniszterelnök ur átiratát a közös kiadá­sokhoz való hozzájárulási arány tekintetében júliusban terjesztette elő a miniszterelnök ur és az idén tárgyaltuk. Ugyancsak az autonóm vámtarifával is igy történt. Sem a gyakorlat, sem a házszabály tehát nem akadályozza azt, hogy e törvényjavaslat most érdemlegesen tár­gyaltassék, a mi pedig a hátteret illeti, az arra vonatkozó állítást határozottan visszautasítom. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: T. ház! . . . Elnök: Mi czimen kivan szólani a kép­viselő ur ? Farkasházy Zsigmond: Személyes megtá­madtatás czimén. Elnök : Tessék! Farkasházy Zsigmond: Mindenekelőtt ismé­telten ki kell jelentenem —• bár azok, a kik hallották felszólalásomat, igazolni fogják, hogy arra semmi szükség, — hogy a mélyen t. al­elnök ur személyét, egyéni becsületét, jóhisze­műségét nemcsak hogy nem akartam támadni, de nem is támadtam, sőt semmi olyat nem mondtam, a mi az ő érzékenységét érinthetné. 0 maga mondta, hogy a ki haragszik, annak nincs igaza és ezt magára alkalmazhatja, mert ha igaza volna, nem személyes érzékenységi exjjektorácziókra és sértegetésekre vetemednék, hanem világosan kimutatná a naplóból és a házszabályokból, hogy igaza van. De épen azokból, a miket felhozott : és a miket nem kívántam említeni, kitűnik, hogy velem szemben személyesen a legsúlyosabban megsértette a házszabályokat. Ezt le nem vehetem róla és ezt konstatálni ismételten szükségesnek tartom. Méltóztassék megnézni azokat a passzusokat, a melyeket a t. alelnök ur felolvasott. Azokból kitűnik, hogy én egyetlenegy mondatot sem tud­tam befejezni. így kezdtem: »Miután a tanács­kozásra szánt idő már letelt .. .« Erre az al­elnök ur félbeszakított. Pedig honnan tudta,

Next

/
Oldalképek
Tartalom