Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-261

261. országos ülés 1908 január 21-én, kedden. 153 nyilvánosan konstatáltatik, egy olyan kormányzat idején, a mely a szabályok betartása tekintetében magát rigorózusnak akarja feltüntetni, mindenesetre, bármely perczben, akármikor konstatáltatik is a hiba, annak konzekvencziáit köteles az elnök levonni. Ha ez a javaslat a bizottságban nem tárgyaltatott, ha a bizottság előadót nem tudott állítani, ba megtörténhetik az, hogy az az előadó, a ki a bizottság nevében ma hivatva van a javaslatot képviselni, esetleg más álláspontot foglal el, a mint ugy tudom, hogy más álláspontot foglal el, akkor ennek a hibának az elnökség részéről hivatalból való konstatálásával azt a kérdéses javaslatot, a mely nem szabályszerűen került a ház elé, le kell venni a napirendről. De ínég ezután is kérni fogjuk és óhajtani fogjuk, hogy a szabálytalanságnak konzekvencziái levonassanak. Tény az, hogy daczára annak, hogy Lengyel Zoltán t. barátom ezt kifejtette és előadta az elnök urnak, az elnök ur a szabálytalanságot nemcsak hogy nem konstatálta, hanem feltette a kérdést, hogy elfogadja-e a Láz az ő napirendjavaslatát, vagy pedig Lengyel Zoltán képviselőtársam elleninditványát. Es akkor az az érdekes tény történt, hogy a többség felállott Lengyel Zoltán javaslata mellett. Návay Lajos: Nem áll. Farkasházy Zsigmond: T. képviselőtársam, itten lesznek sokan, a kik szintén velünk szavaztak s meg fogják állapítani, hogy igenis a többség Lengyel Zoltán indítványa mellett állott fel. (EllenmondásoJc.) De ettől eltekintve, sokan voltak, a kik ellentétes nézeten voltak s legjobb esetben az elnökségre nézve ugy áll a dolog, hogy bizonytalan volt a többség, bár mondhatom, meggyőződésem szerint nem is lehetett vitás, hogy Lengyel Zoltán képviselőtársam indítványát fogadta el a többség s akkor . . . Elnök (csenget): A képviselő ur itt az elnököt meggyanúsítja (Felkiáltások j obi felől: Igaz! Ugy van!) azzal, hogy nem a házszabályok és a törvény világos szemmeltartásával mondta ki tegnap a ház határozatát. Bocsánatot kérek, a házszabályok biztosítják tíz képviselőnek azt a jogot, hogy szavazás előtt a szavazók megszámlálását kérhessék. E joggal azonban a képviselő ur és társai nem éltek. Azt pedig, hogy az elnök meggyanusittassék, hogy ő itt a legjobb meggyőződése ellenére, hogy ugy fejezzem ki magamat, csalással igyekezett a többséget megállapítani, ez oly kifejezés, a melyért a képviselő urat rendreutasítom (Helyeslés.) és ha igy folytatja, kénytelen leszek tőle a szót megvonni. Farkasházy Zsigmond : T. ház! Nagyon sajnálom, hogy a házszabályok nem adnak nekem jogot arra, hogy az elnöki enuncziáczióval vitába elegyedjem; de ha ehhez nincs is jogom, azt minden esetre ki kell jelentenem és konstatálnom kell, hogy sem csalással nem vádoltam . . . I KÉPVII. NAPLÓ. 1906 1911. XV. KÖTET. Elnök: Azzal vádolta! Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, nem. Eltekintve attól, hogy ilyen kifejezést nem használtam, egész világosan nem használtam, de előadásomban sem volt, legalább eddig semmi olyan, a mi rosszakaratú, a mi hamis, csalárd szándékot feltételezett volna az alelnök ur részéről. Ellenkezőleg, én elhiszem, hogy ő jószándékkal járt el, hogy neki az volt az impressziója, hogy a többség megvan. Csakhogy, éj>en itt kívánom folytatni, mi igen számosan, nemcsak az ellenzék, hanem a többség részéről is kívántuk az ellenpróbát. Ebből rögtön kitűnt volna, hogy vájjon az alelnök ur nem tévedett-e jóhiszemüleg; azonban az alelnök ur a tegnapi határozat . . . Elnök: A képviselő ur, ugy látszik, nem volt jelen a tegnapi ülés végén. Farkasházy Zsigmond: De igen, szavaztam. Elnök: Mert, kérem, az ellenpróba megtörtént. Méltóztassék a naplót megnézni: ott van, hogy: »ellenpróba kéretvén, az elnök azt mondta, hogy sziveskedjenek azok felállani, a kik nem fogadják el javaslatomat«. (Ugy van! Ugy van!) Ez egészen világosan és tisztán benne van a naplóban. Ez megtörtént. Hát akkor nem tudom, hogy a képviselő ur hol volt az ülés végén, mert olyan dolgokat állit, a melyek homlokegyenest ellenkeznek a valósággal. Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, mélyen t. elnök ur, én, noha igen sok sérelem történt velünk szemben és a házszabályokkal szemben, igyekszem a legtárgj-ilagosabban előadni panaszomat és kérni részint az elnökséget, részint a házat, hogy ezért elégtételt adjanak, vagy legalább a jövőre nézve ilyen sérelmek elkerüléséről gondoskodjanak; de ezzel szemben, engedelmet kérek, hogy engem azzal méltóztassék illetni, hogy én itt szándékosan a valósággal ellenkező tényeket kívánok előadni, pláne olyan tényeket, a melyeket játszva lehet itt niegczáfolni a naplóból, meg kell mondanom, hogy ez nem igazság. Látom itt a naplóból, hogy ellenpróba kéretett és erre nézve csak azt jegyezhetem meg, hogy a nagy izgalomban, a mi itt abban a pillanatban létezett, (Felkiáltások j obb felöl: Nem áll! Nem volt izgalom!) nem vettem észre, hogy ellenpróba is történt. Mondhatom, hogy villámgyorsasággal történt az elnök ur egész eljárása: feltette a kérdést és a következő perczben már be is volt rekesztve az ülés és nem volt módunk a további hozzászólásra. Hiszen hozzászólhattunk volna még a határozat kimondása után is a házszabályokhoz, kérhettük volna a dolog tisztázását, kérhettük volna ennek a tárgynak a napirendről való levételét, de mindez nem történhetett meg, mert az elnök gyorsan berekesztette az ülést. Nem akarok itt részletekbe bocsátkozni, hanem konstatálom, 20