Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

146 260. országos ülés 19Ö8 január 20-án, hétfőn. Ennek a büntetőtörvénykönyvnek 799 §-a van. Nem hiszem, hogy volna egyetlenegy hadbíró is, a ki ezt a 799 §-t olyan jól ismerné, mint például ismeri egy polgári biró — már a ki ismeri — a polgári törvényeket vagy perrendtartást. Ezt a 799 §-t, a melyből a katonai büntetőtörvénykönyv egybeállítva van, emberi észszel és erővel teljes lehetetlenség jól ismerni. Förster Ottó : Hát akkor mondd el őket! Pető Sándor: Csak egy pár kirívó intézkedésére kívánom a t. ház figyelmét felhívni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Mind elavult, rendeleti utón már a legtöbb módosítva van. Pető Sándor: T. ház ! Csak egy pár olyan intézkedésére akarok rámutatni, a melyek semmiesetre sem avultak el és a melyek rendeletekkel hatályon kivül helyezve nincsenek. Különösen a jogászokhoz, a ház jogász tagjaihoz intézem azt a kérdést, hogy vájjon egy modern államban szabad-e ilyen intézkedéseket életben és hatályban hagyni ? Itt van a törvény 160. §-ának 3. pontja, a mely ekkép szól (olvassa) : »Ha a rendben és sorban felállított katonai csapat előtt valaki, vagy többen a hiányos élelmezés, a túlságos fáradalom, vagy általában a szolgálati viszonyok felett fenhangon és azon szándékkal panaszkodik, hogy azok erőszakos módon nyerjenek orvoslást, a zendülést követi el.« A zendülésért életfogytiglan tartó börtönvagy halálbüntetés jár.« Tehát ezen törvényszakasz intézkedése szerint, ha a rendben és sorban felállított katona a maga fáradalmait, a maga rossz élelmezését fenhangon panaszolja el és azzal a szándékkal, hogy erőszakos módon orvoslást nyerjen, zendülést követ el. Már pedig, t. ház, ez a szándék egy lelki rugó, annak külső kifejezése még nincs, az még nem mutat fel eredményt, tehát ezt a szándékot akárkire reá lehet olvasni, a ki hangosan beszél. A ki olyan szándékból teszi azt, hogy erőszakos módon nyerjenek orvoslást ezek a bajok, az halállal büntethető. Buza Barna: A liferánsok csinálták ! (Derültség.) Pető Sándor; Igen, ezt a liferánsok csinálták, a kik annak idején liferáltak részünkre törvényeket Ausztriából és ma is vannak olyanok, sőt vannak pártok, a melyek viszont Magyarországból lifjerálnak felemelt kvótát Ausztriába. (Zaj. Elnök csenget.) Ilyen intézkedése továbbá a törvénynek, a mely szintén nem válik becsületére és díszére a polgári társadalomnak, az, hogyha valakit kötél általi halálra ítélnek, mielőtt rajta az ítéletet végrehajtanák, kicsapják a katonai társadalomból és a czivilekhez utalják át. Azután pl. az a jogi abszurdum van lefektetve a büntető törvénykönyvbe, hogy az élethossziglan tartó börtönbüntetés szigorúbb büntetés, mint a halálbüntetés. Azt hiszem, jogász előtt nem szükséges magyaráznom, hogy milyen képtelen intézkedés ez. Ilyet büntetőtörvénykönyvben kreálni nem lehet. Ebben, azt hiszem, minden jogász igazat ad nekem. A börtönbüntetés, még ha élethossziglan terjed is, nem súlyosabb büntetés, mint a halálbüntetés. Azt méltóztatott mondani a t. honvédelmi miniszter urnak Maniu Gyula t. képviselőtársam interpellácziójára, hogy a katonaságnál is csak az a divat, a mi Nürnbergben, hogy csak akkor lehet kivégezni és megbüntetni a bűnöst, ha elfogják. Hát mindenütt divat ez a helyes és józan szokás, csak épen a katonaságnál nem. A katonai büntetőtörvénykönyv szerint a szökésben lévő ember ellen is lefolytatják az eljárást, kiszabják reá a büntetést, sőt még in effigie még a halálbüntetést is végrehajtják, a mi megtörtént a mostani belügyminiszter ur boldogult nagynevű édesatyjával. A katonaságnál ma is megvan még, hogy a szökésben lévő ember ellen lefolytatják az eljárást és ítéletet hoznak. Pedig a modern bűnvádi szempontok és a büntető törvénykezés elvei nem engedik meg, hogy valakit, a ki nem védekezik, elitélhessenek. (Zaj a baloldalon.) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Sohasem ítélnek el! (Zaj a baloldalon.) Pető Sándor: Bocsánatot kérek, ne méltóztassanak ilyenek felett vitatkozni. Azt hiszem, e tekintetben minden jogász és minden ember, a ki az igazságszolgáltatás elemeivel tisztában van, egyetért velem. Azt hiszem, a t. honvédelmi miniszter ur is be fogja látni, hogy ez elavult intézmény, a mely ma még életben van, de a melyet a jövő katonai büntetőtörvénykönyv ki fog selejtezni. Nem lehet valakit, a ki szökésben van, a Id nem védekezhetik, a ki nem adhatja elő álláspontját, elitélni. (Zaj a baloldalon.) Buza Barna (közbeszól) : A polgári bűnvádi perrendben is így van ! Pető Sándor : A t. képviselő úrtól leginkább csodálom, hogy ilyet mond, mert mint jogász tudhatja, hogy a bűnvádi perrendtartás elmegy odáig, a meddig elmehet, hogy t. i. lefolytatja a nyomozást, ha van vagyoni kár, azt meg is állapítja, de fő tárgyalásra, a melyben ítéletet mondanak, nem kerül az ügy, hanem addig, a míg a szökevény megkerül, várnak és folyik az elévülés. Az is igen elavult intézménye a katonai büntető törvéiry könyvnek, hogy súlyosabb bűneseteknél nincsen elévülés. Ez sincs semmiféle katonai vagy polgári büntetőtörvénykönyvben, csak nálunk. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Tudtommal van! Pető Sándor : Nem illik bele a mai büntetőjog szellemébe, intézményeinek keretébe a tizedelés sem, a melyet a katonai büntetőtörvénykönyv lázadás és gyávaság esetére intézményileg megállapít. Szívesen megengedem, hogy gyakorlatilag erre eset még sohasem fordult elő, de csak épen annak igazolása czéljából, hogy mennyire elavult a büntetőtörvénykönyv, hozom fel, hogy megvan a tizedelés, tehát bekövetkezhetik annak lehető-