Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

78 január 20-án, hétfőn. 144 26Ö. országos ütés 191 okozta az öngyilkosságot, illetőleg az öngyilkossági kísérletet. Hálás volnék s hálás volna az egész ház, s igen jó hatással volna, a mennyiben kitűnnék, hogy a felsőbbségnek legjobb indulatú, legjobb intenczióval keresztülvitt akarata sokszor alul nem érvényesülhet, ha ezek az elrettentő példák nyilvánosságra kerülnének, ha a honvédelmi miniszter ur egyúttal szives volna bennünket megismertetni azzal is, hogy mi történt abban a nyolcz esetben azokkal, a kik az illető katonákkal rosszul bántak. Mert elvégre igen szép dolog, ha megállapítják azt, hogy valaki rossz bánásmód folytán öngyilkos lett vagy öngyilkossági kísérletet követett el ; nagyon szép az is, ha a honvédelmi miniszter illetőleg a hadügyi kormányzat azokat, a kik roszszul bánnak a katonákkal, kellő erélylyel megbünteti. De a mikor a t. ház ilyen kimutatásokat követel, a mikor ilyen kimutatásokat elfogad és kritika tárgyává tesz és maga a honvédelmi miniszter ur is hivatalosan megállapítja azt, hogy nyolcz esetben rossz bánásmód kergette az illető katonát az öngyilkosságba vagy az öngyilkosság kísérletébe : akkor némileg talán kötelessége is volna, vagy ha nem is volna kötelessége, de mindenesetre igen jó szolgálatot tenne magának a katonaság szempontjából szükséges jó bánásmód érdekeinek és jó szolgálatot tenne a t. háznak is, ha szíveskednék bemutatni azokat az adatokat, a melyekből megnyugvást és felvilágosítást szerezhetnénk arról, hogy az, a ki ilyen roszszul bánik a katonákkal, tényleg a legszigorúbb büntetésben részesül. Épen azért vagyok is bátor erre a t. honvédelmi miniszter ur figyelmét felhívni. Mindezek olyan kérdések, a melyek nemcsak ma képezik vita és felszólalás tárgyát. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott valamikor a függetlenségi párt is, a mely pártot azelőtt sokkal jobban érdekelte a közös hadsereg intézményének kritikája, mint ma. ügy látszik, ma már immunitása van a közös hadsereg intézményének is, azt sem szabad bántani és azt sem szabad kritika tárgyává tenni. Azelőtt nemcsak ebben a parlamentben, hanem a delegáczióban is igen részletes és kimerítő viták folytak azon intézményekről, a melyek a honvédelmi miniszter ur gondozása alatt állanak, és a melyeknek utóvégre, mint minden intézménynek, megvannak a hibái és fogyatkozásai, és a mely intézmények — azt hiszem, ezt senki sem fogja tagadni — sok tekintetben, közjogi, társadalmi és szocziálpolitikai tekintetben, kell, hogy javuljanak és fejlődjenek. Nemcsak a képviselőházban, hanem a delegáczióban is élénken megvitatták ezeket. Megvitatták a delegáczióban, a mely intézményt a függetlenségi párt mindenkor lekicsinyelni és a maga nívójára leszállítani akart; igen helyesen mindig ugy tüntette fel azt, mint a háznak csak egy bizottságát, a melynek semmi önállósága, semmi külön parlamenti jellege és színezete nincs. Ma pedig — hiszen olvastuk annak idején, micsoda keserű szemrehányások és keserű apprehenziók történtek azon okból, hogy valakit a delegáczióba beválasztottak vagy be nem választottak — ma ugyanaz a függetlenségi párt, mikor kormányon van, a delegáczióban mindent elkövet arra, hogy a delegáczió tekintélye és nívója emeltessék és igen szívesen résztvesz mindazokban a parádékban, a melyek arra valók, hogy a delegáczió az egész világ előtt mint hatalmas, nagy, parlamenti nívóval, parlamenti értékkel és parlamenti jelleggel biró intézmény tűnjék fel. Azokból a vitákból, a melyekkel egyformán támadták a közös hadsereg és a honvédség közjogellenes intézményeit, társadalmi félszegségeit és elmaradottságát, ma semmi sincs, ma nem hallunk semmit, a mikor többségben vannak, a mikor uralmon vannak és a mikor módjukban volna a paktum keretén kívül is — értem és méltánylom, hogy a paktum feltételeit respektálniok kell — de mondom, annak keretén kívül is módjuk volna igen sokat javítani, igen sokat változtatni. Minő szép beszédeket hallottunk azon intézmény ellen, a mely másutt is és nálunk is tönkreteszi a népeket gazdaságilag és ma mindezekről semmit sem hallunk. Azt hiszem, kinevetnék az embert ebben a házban ma, ha propagandát akarna csinálni a katonai leszerelésnek. Pedig a függetlenségi és 48-as párt, a mely olyan szépen képviselte ezeket az eszméket, most, a mikor kormányra jutott, talán sokkal több sikerrel és szerencsével csinálhatna propagandát a katonai leszerelésnek Európa szerte, miután olyan jól ért a leszereléshez. Muzsa Gyula : Ezt a demokratáknak hagyjuk ! Pető Sándor: Sajnos, nincsen erőnk, kevesen vagyunk. Én tulaj donképen azért szólaltam fel, t. képviselőház, hogy egyrészt felhívjam a t. honvédelmi miniszter urnak a figyelmét ezekre az öngyilkossági esetekre, másrészt, hogy a témáknak azon elhanyagolt sokaságából, a melyeket a függetlenségi párt volt szives mindig felkarolni, még egyet szintén kiemeljek és szóvá tegyek és arra felhívjam a t. miniszter urnak és a t. háznak a figyelmét. Igaz, hogy korábban történt már allúzió erre Mezőn Vilmos és Benedek János t. képviselőtársaim részéről, de ez ismét egy oly téma, a melynél nem árt, ha én is szóváteszem azt és kérem a t. ház gyéren jelenlevő tagjainak egy rövid időre szives türelmét. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a katonai bűnvádi perrendtartás és a katonai büntetőtörvénykönyv reformja. A katonai bűnvádi perrendtartás reformja azóta van napirenden, t. ház, a mióta egyáltalában a 67-es kiegyezés létrejött. Negyven év óta sürgetik ezt a reformot. Megszámlálhatatlan mennyiségű határozatokat hoztak és fogadtak el e tekintetben. Méltóztatik tudni azt, hogy már 1868 november 29-én a katonai bűnvádi perrendtartás reformja mint javaslat a ház asztalán feküdt. Horváth Boldizsár nyújtotta be, de annak egy szerencsétlen intézkedése miatt, a mely abból állott, hogy az utczai zendülés eseteiben a katonai