Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-260
260. országos ülés 1908 január 20-án, hétfőn. 141 egész hadseregben eltöröltessék. '(Elérik helyeslés a baloldalon.) 3. Utasítja a ház a kormányt arra, hogy a véderó'törvény mielőbbi revíziója alkalmával tegyen előterjesztést az iránt is, hogy a legénység állományához tartozó és egyéves önkéntesi vagy hadapródi minősítéssel nem biró altisztek is jelentkezhessenek tiszti vizsgára és alkalom nyújtassák a megfelelő képzettséggel biró altiszteknek arra, hogy tisztekké lehessenek. (Helyeslés a baloldalon.) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Hiszen meg van! Benedek János: Ajánlom elfogadásra határozati javaslatomat. (Elénk helyeslés és éljenzéseJc a baloldalon.) Elnök: A honvédelmi miniszter ur kivan szólni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Bocsánatot kérek, hogy a ház figyelmét egy pár pillanatra igénybeveszem. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő urnak fejtegetéseiben többi között előfordult az a kitétel vagy az az állítás, hogy »die Mannschaft hat keine Ekre«. Ezen kitétel ellen erről a helyről a legerélyesebben tiltakozom. (Elénk Jielyeslés a jobboldalon.) Szmrecsányi György: Ilyent nem is szabad állítani! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Minden egyes katonának, legyen az közember vagy táborszernagy, teljesen egyforma a becsülete. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy egyszermásszor előfordult az, hogy a hadseregben ilyenféle kitétel használtatott, ebből az egész hadseregre következtetést vonni teljesen igazságtalan és indokolatlan dolog. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy Tisza István urnak vagy Rickl urnak egykor ezt mondta egy kapitány, az meglehet; ezt kétségbe nem vonom,. . . Szmrecsányi György: Ahhoz is szó fér! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter:.. .de a hadseregre abból következtetést vonni és azt, a mi a 1.5. huszárezrednél húsz esztendő előtt, nem tudom milyen alkalommal történt, a hadseregben divó szellemként és felfogásként odaállítani nem lehet és ez ellen tiltakoznom kell. (Elénk helyeslés.) Szmrecsányi György: Hogy is lehet ilyet beszélni ! Benedek János: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyes értelmének megmagyarázása czimén kérek szót. (Halljuk!) En nem vádoltam az igen t. honvédelmi miniszter urat azzal, hogy ő ezen szellem fennmaradásához hozzájárulna, nem is állitottam azt,. . . Szmrecsányi György: Nem azt mondta! (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Szmrecsányi György: Ilyeneket nem lehet nyugodtan hallgatni! (Felkiáltások a baloldalon : Dehogy nem ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Benedek János: Azt sem állítottam, hogy ez a hadsereg számára írott törvény volna és most sem állítom. Én csak azt mondom: lehet, hogy ez a felfogás csak egyesek felfogása és épen azért hoztam fel ezen tényleg megtörtént esetet. Annak illusztrálására, hogy ez a felfogás a hadseregben csakugyan megvan. Egyébként pedig jól esett hallanom az igen t. miniszter ur ajkairól ezen kijelentést, a melyet én kellő mértéke szerint honorálok; elismerem, hogy a miniszter ur e tekintetben helyesen és korrektül gondolkozik és óhajtom, hogy necsak ő gondolkozzék igy, hanem az egész hadseregben ez a szellem verjen gyökeret. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Vertán Endre jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: T. képviselőház ! (Halljuk!) Törvényeink értelmében a parlamentnek és a nemzetnek joga van megállapítani azon feltételeket, a melyek mellett ujonczmegajánlási és megszavazás! kötelezettségét teljesíteni hajlandó. Ezen feltételek az ujoncztörvény T tárgyalása alkalmával mindig a legerősebb, legintenzívebb katonai vitákat indították meg, a mely viták során . . . (Folytonos mozgás és zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pető Sándor : . . . egyrészről felsorolták a közjogi sérelmeket, . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem Szatmári képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni! Pető Sándor : . . . a mely közjogi sérelmek még máig sincsenek orvosolva, másrészt mindenkor rámutattak kritikai módon azon társadalmi szempontokra is, a melyekből szintén igen sok teendő vár még a hadügyi igazgatásra. Kétségtelen, t. ház, és ezt nem én találom ki, hanem évtizedek óta hangoztatott és megállapított igazság, a mely egyforma vélemény a képviselőház padsoraiban, hogy' Németországot kivéve, Ausztriában és Magyarországon uralkodik a legcsökönyösebben, a legmaradibb szellemben a militarizmus, a mely valóságos kinai fallal van körülvéve. Es épen azért komoly, minden oldalról megvilágító vitára van szükség ezen javaslat tárgyalásánál, mert csakis ilyen intenzív munkával lehet legalább némüeg egy kis világosságot belevinni abba az intézménybe, a mely sem a magyar közjognak, sem a magyar gazdasági és társadalmi szempontoknak, a demokrácziának nem felel meg. Hogy a katonaság, mint külön állam szervezkedik az államban, és hogy a polgári hatalomnak semmi körülmények között sem hajlandó magát alávetni, valamint a polgári végrehajtó hatalom által kezelt állami szuverenitásnak sem, sőt annak gyakran még föléje is kerekedik, ez nemcsak magyarországi jelenség, nem is csak a mi meglehetősen szerencsétlen közjogi helyzetünkkel függ össze, hanem ez egy európai szimptoma volt. Azonban Németországot és Ausztria-Magyarországot kivéve, már minden parlament megbirkózott ezen katonai túlkapásokkal, és ma már
