Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

124 260. országos ülés 1908 január 20-án, hétfőn. a kormányalakítás és a többségnek a kormány támogatására való vállalkozása alkalmával, és ezen előfeltételek a nemzettel abban ismertettek meg, hogy a szövetkezett pártok kormányzása idejében, a mely rövidnek és átmenetinek mondatott, nem bolygattatik meg a katonai kérdés, t. i. a nyelv kérdése egyik részről sem, marad minden a régiben és a rendes kormányzásnak, a rendes államháztartásnak a feltételeit teljesíteni fogja a képviselőház az átmeneti idő alatt és pedig abból a czélból, hogy az általános szavazati jog, az általános választói jog törvénybe iktattatván, majd az ennek alapján összeülő képviselőház lesz hivatva a korona és a nemzet között felmerült másik nagy perben ítéletet mondani. Én legalább így értelmeztem a koaliczió programmját, És hogyha csakugyan igy van, — s a mint látom, ellentmodás e tekintetben nincs, tehát igy is kell, hogy legyen — akkor megállapíthatom, t. képviselőház, hogy épen ezen előfeltételek ma már teljesen megszűntek és a koaliczió élvetette maga alól, mint létalapot ezen előfeltételeket azáltal, mert az államháztartás rendes menetét biztosító intézkedéseit ugy harmadéve, mint tavaly és az idén is megtette, vagy az idén legalább részben megtenni kezdette, ujabb katonai követelésekkel, nemzeti követeléseknek a hadseregben való érvényesítésével elő nem állott, az általános választói jogra vonatkozó törvény azonban mindez ideig még be nem terjesztetett és arról csak innen-onnan szivárognak ki megbizhatatlan forrásból eredő hírek, a melyek azonban nem alkalmasak a közvélemény megnyugtatására, mert ezen hírek szerint a kormány a plurális választójog alapján akarja ezen kérdést megoldani . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék most a választási törvénynyel foglalkozni, mert az most nincs napirenden. Benedek János: Tisztelettel hajlok meg az elnöki intés előtt. Nem is kérek a háztól engedelmet arra, hogy a tárgytól eltérhessek, mert az nincs is szándékomban. Csak röviden kívánom megokolni, mi adja meg nekem a jogot és az alkalmat, sőt mi teszi kötelességemmé, hogy ezen kérdésben szembehelyezkedjem a jelenlegi kormánynyal és hogy az ujonczjutalékról szóló törvényjavaslatot meg ne szavazzam. Azt vagyok bátor röviden megokolni, hogy én, mint a 48-as és függetlenségi párt tagja, annak előtte hozzátartoztam a koaliczióhoz és addig, a mig az eléje szabott programmot keresztülvitte, hiven követtem, most azonban fölmentve érzem magainat, hogy őt tovább is kövessem utján, mert a koaliczió létrejövetelét indokoló és annak létalapjául szolgáló előfeltételek ma már teljesen megszűntek. Ha tehát, t. képviselőház, ez alkalommal nem is terjeszkedem ki az általános szavazati jognak kérdésére, az elől nem zárkózhatom el, hogy röviden ne érintsem a küszöbön lévő házszabályrevizió kérdését, mely a koaliczió programmjában egyáltalában benne sem volt, senki sem gondolta, hogy a koaliczió a házszabály revíziójával foglalkozni fog, annál kevésbbé azt, hogy ez az általános szavazati jogról szóló törvényjavaslatot meg fogja előzni, sőt, hogy ez a törvényjavaslat már az uj házszabályok szerint fog tárgyaltatni. Ez a koaliczió programmjában benne nem volt és miután abban nem volt benn, a koalicziót tovább csak az követi, a ki akarja, de a ki a koaliczió programmjához tartja magát, az azt cselekszi, a mit én és velem együtt elvbarátaim cselekszünk, hogy ezen az utón tovább nem követhetjük a koalicziót, s az annak köréből alakult kormányt. (Zaj.) Muzsa Gyula: A horvátok tették szükségessé ! Nagy György: A horvátoknak a választói jogba nincs beleszólásuk! Nem lehet evvel indokolni a reformot! Papagálypolitika örökké a horvátokat emlegetni. (Zaj.)! Muzsa Gyula: Te vagy a főpapagály! (Derültség.) Nagy György: Én nem vagyok, én nem felelek mindenre ugyanavval! Elnök (csenget): Nagy György képviselő urat nagyon kérem: ne méltóztassék folyton parallel beszédet tartani. Ezt határozottan tiltja a házszabály, (Zaj!) Nagy György képviselő urat rendre utasítom. Benedek János: Ugron Gábor t. képviselő ur a háznak 1908 január 17-ikén tartott ülésében szemére lobbantotta azoknak a függetlenségi és 48-as párti képviselőknek, a kik nem kívánják a kormány jelenlegi politikáját tovább támogatni, hogy nem tartják meg szavukat, mert ime, a katonai követeléseket nem szavazzák meg, holott azok nem haladnak túl azon mértéken, a mely mértékben mutatkoztak a koaliczió megalakulása idejében. Azt mondja, hogy a hadsereg kérdése, a magyar nemzet hadseregbeli kívánalmai ezen országgyűlésből kiküszöböltettek és ez csak azon feltételhez volt kötve, hogy a nemzet mindaddig, mig ezen kérdések el nem intéztetnek, több ujonczot a hadsereg részére megszavazni nem fog. Egy közbeszólás történt erre, az, hogy »és nagyobb összegeket«, a mi Ugron képviselő urat figyelmeztette arra, hogy nagyobb összegeket sem fog megszavazni a nemzet. Erre kénytelen volt beismerni Ugron t. kéjDviselő ur azt is, hogy igenis, a nemzet nagyobb összegeket sem fog megszavazni. » Természetes «, mondja tovább, »hogy az is -alku tárgyát képezte, — hogy igazat adjak a közbeszóló képviselő urnak, — hogy a hadsereg czéljaira ujabb nagyobb költségvetési tételek be nem illesztetnek.« És mivel ő ugy látja, hogy ilyen eset fenn nem forog, ennélfogva az adott szó meg nem tartásával vádolja azon függetlenségi képviselőket, a kik a függetlenségi és 48-as