Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

259. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. 109 teseknek tart. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy ez a közös hadsereg nem a mi hadseregünk, só't, sajnos, tapasztalásból tudjuk, hogy még a honvédség sem a mi hadseregünk, hanem alkalmas arra, hogy adott perczben ellenünk felhasználtassák. Méltóztassék figyelembe venni, t. ház, hogy még nem volt rá példa, hogy ezt a hadsereget nemzeti önérzetünk és becsületünk megvédelmezésére felhasználták volna. (Igaz! Ugy van! halfélol.) Tudok egy példát a közelmúltból, a midőn a magyar államot egy olyan sérelem érte a külföldön, a minő sérelmet talán még soha nemzet el nem tűrt megtorlatlanul, hogy t. i. hivatalos diplomácziai képviselőjét nyilvánosan, nyilvános helyiségben arczulütötték . . . Markos Gyula: Ugy van! Romániában. Farkasházy Zsigmond: ... mert egy magyar alattvalót inzultusok ellen megvédett . . . Markos Gyula: Asszonyokat védelmezett! Farkasházy Zsigmond: ... és az a hadsereg, a mely a legcsekélyebb olasz irredenta mozgolódásra mindjárt egész fegyverzetével kész akczióba lépni, nem látta szükségesnek egy pár ezredet oda a határra küldeni, a mi mindjárt lehetővé tette volna és hajlandóságot teremtett volna arra, hogy a mélyen sértett nemzeti becsület elégtételt nyerjen. (Zajos felkiáltások a baloldalon: Gyalázat!) Es mert a közös diplomáczia és a közös hadsereg teljesen passzive viselkedett, megtörténhetett, hogy az az ember, a ki a magyar állam képviselőjét nyilvánosan a legmélyebben megsértette, a legcsekélyebb megtorlásnak sem vettetett alá. De másrészről, ha a mi védelmünkre ezen hadsereg nem szolgál, ha a legszomorúbb tapasztalatunk lehet abban, hogy mi ellenünk mint egy ellenség ellen kirukkol, — hisz nem kell emlékeztetnem egyébre, mint a szomorú parlamenti feloszlatásra 1906-ban, a mely példátlanul áll az államok történetében — akkor a t. miniszter ur is, ha igazságosan gondolkozik, kénytelen lesz elismerni, hogy oly hadsereget, a mely alkalmas arra, hogy a magyar alkotmányt, a magyar törvényhozást tönkre rombolja, semmi körülmények között sem lehetünk hajlandók szivesen táplálni és fejleszteni. (Ugy van! Ml felöl) Méltóztassék elhinni, sokan vagyunk, a kik állandóan a hadsereg ellen jurédikáluuk és harczolunk, a kik fájdalommal látjuk, hogy a mi fiaink, véreink és hozzánk tartozóink oly fegyverrel kénytelenek egy komoly esetnek eléje nézni, a mely nem alkalmas arra, hogy a siker és a győzelem eredményét biztosítsa. Méltóztassék elhinni: mi is sokszor átlátjuk, hogy sajnálatos és veszedelmes dolog, hogy a mi hadseregünk, mint minden állami intézményünk, az egész vonalon rongyos, tökéletlen és kifejletlen. Mi szivesen hozzájárulnánk, hogy nekünk is olyan hadseregünk legyen, a melyre támaszkodva nemzeti önérzetünket és jogos törekvéseinket megvédelmezhessük a külfölddel szemben és ez ország népének biztonságát mindenkivel szemben megerősíthessük. De mikor attól kell tartanunk, hogy ez a mi működésünk mindig csak az ellenséget neveli a nyakunkra, a mikor azt látjuk, hogy minél erősebb a hadsereg, a melyben fiaink szolgálnak, annál gyengébb a mi nemzeti erőnk, akkor áldozatot hozni nem tudunk, és akkor a fejlesztéshez hozzájárulni hajlandók nem vagyunk. Még egy oka van annak, a miért mi nem szivesen viseljük az áldozatokat és nem szivesen gondolunk arra, hogy ezt a hadsereget egyszer igazán harczképessé kellene tenni, ugy, hogy komoly esetekre vértezve és biztonsággal tudjon eleget tenni. Ez az ok az. hogy nem láttuk a hadsereget elég helyes irányban és modern szellemben vezetve. Hallottunk arról, hogy a legutóbbi időben az uj vezérkari főnökkel és a hadügyminiszterrel egy modernebb szellem vonult volna be vagy akarna bevonulni a hadseregbe. Ha ez igy volna, mi azt nagyon szivesen vennők, mert máig azt tapasztaltuk, hogy a mi hadseregünk nem egyéb, mint a régi osztrák katonai czopfnak folytatólag alávetett matéria, a melyet nem arra képeznek ki, hogy ezt az országot megvédhesse és az ellenségnek ellenállhasson, hanem arra, hogy feltétlen engedelmességgel felhasználható legyen a monarchia belsejében esetleg mutatkozó ellentétek letörésére. (Igaz! Ugy van!) Ezen a téren túlságos takarékosságot tapasztalunk a t. hadügyi kormányzat részéről: a helyett, hogy a hadsereget valódi és egyetlen czéljára helyesen kiképezné, hogy t. i. lőni tudjon komoly esetekben, a helyett a jó lépésekre tanítják, abszolút engedelmességre, s a rechtsum és linksumra. Ugyebár ez igaz ? Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Dehogy igaz, ki van az képezve mindenre! Farkasházy Zsigmond: Méltóztassék a t. miniszter urnak megmondani, hogy ugyan hány lövést tesz egy katona egész katonaságának ideje alatt ? Azt hiszem, maximum hatvanat, Lehet-e kiképezni ilyen módon arra, hogy czélba lőjjön ? A vaktöltéssel való jraffogtatás csak nem komoly dolog. Miért történik tehát, hogy összesen 60 — 80 lövést tesz egy katona egész szolgálata alatt ? Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Honnan méltóztatik ezt tudni ? Farkasházy Zsigmond: Lehet, hogy tévedek a számra nézve, bár azt is megtudhatom pontosan, de a tény az, hogy nevetségesen csekély ez a szám. Nincs hadsereg Európ>ában, a mely a lőeredmény tekintetében oly hátul állana, mint Ausztria és Magyarország. A kis Románia, a melynek hadserege igen jól van kiképezve és a melylyel nekünk számolnunk kell, magasan