Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

98 25.9. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. az a hadsereg magyarországi; legyen az független, önálló, magyar hadsereg. Farkasházy Zsigmond : Helyes! Éljen! Mezőfi Vilmos: És, t. ház, midőn én ezt hangoztatom s a midőn én, mint az újjászervezett párthoz tartozó szocziáldemokrata ezt itt ebben a képviselőházban ki merem jelenteni, akkor végtelenül bámulnom és csodálnom kell azt, hogy ugyanazok a képviselő urak, a kiktől én ezt hangoztatni hallottam, a kiktől én ezt tanultam, most némán ülnek ezen követeléssel szemben (Mozgás a baloldalon és jobbfelöl.) ás sző nélkül megszavazzák ezen ujonczjavaslatot, a mely nem az önálló magyar hadsereg biztositékát tartalmazza, hanem az önálló magyar hadsereget egy évre újra elárulja és a közös ármádiának katonát és pénzt ad. És eszembe ötlött, t. ház, Ugron Gábor t. képviselő urnak tegnapi beszéde, annak az Ugron Gábornak beszéde, . . . Muzsa Gyula : Éljen! Mezőfi Vilmos: .... a ki mindenkor sziporkázó szellemmel s izzó gyűlölettel támadta a közös hadsereget és a közösség minden intézményét, s a ki tegnapi beszédében a következőket mondta (olvassa) : »Azért én elfogadom az ujoncztörvényjavaslatot, mert több ujonczot, mint a mennyi eddig volt, nem kérnek« — még szép, hogy nem kérnek többet — »és mert a javaslat a nemzet és a korona közötti megállapodásnak megfelel és mint ilyen kötelességem is szavazatommal támogatni«. Végtelenül csodálkozom ezen Ugron Gábor részéről, mert ugyancsak Ugron Gábor ] 891-ben ebbsn a parlamentben egy gyönyörű beszédben azt mondta, hogy a nemzetnek megvan az a joga valahányszor ujonczot megajánl, valahányszor katonát és pénzt ad, ugyanakkor joga van megállapítani a feltételeket, a melyekért ő azt a katonát, azt a pénzt adja és ezt mondta (olvassa): Hogy a közös hadsereg intézményének ellensége vagyok, azt a ház számos felszólalásomból tudja, Hazám törvényei és az ujonczok megajánlási jogához mindig szigorúan ragaszkodtam és kikötöttem, hogy az 1867 : XII. t.-ez. 12. §-ában is fenn van tartva, hogy az ujonczmegajánlás feltételeit a nemzet maga szabja meg. Évtizedek óta megszavaztattak az ujonczok. Mindig megszavaztattak a feltételek is, mert a nemzetnek joga van az ujonczmegajánlást feltételekhez kötni. És a végén azt mondja Ugron Gábor (olvassa): »Hiszen 1869-ben a törvényhozás elfogadta, hogy a katonai büntetőtörvény ideiglenesen fenmaradjon a hadsereg kebelében, de azon Ígéret mellett fogadta el, hogy minél rövidebb idő alatt a modern igényeknek megfelelő katonai büntető tör vénykönyv és eljárás fog életbelépni.« Huszonhárom éve annak, hogy a magyar törvényhozás ilyen értelemben határozott és ezen értelemben kötelezettséget vállalt maga az akkori igazságügyminiszter Horváth Boldizsár és mi történt? Huszonhárom óv óta a katonai büntetőtörvény ujjáalkotását folytonosan akadályozzák és fcntartanak oly katonai büntetőtörvényt, a mely egész Európában egyedülálló és azt mondhatom, hogy a jogszolgáltatásnak semmi biztositékával nem bir. Azt mondja Ugron Gábor: csak az esetben szavazná meg az ujonczjavaslatot, hogy ha a katonai büntetőtörvénykönyvet benyújtanák és a képviselőház jóváhagyása alá terjesztenék. Hát az a katonai büntetőtörvénykönyv ma sincsen meg és Ugron Gábor képviselő ur daczára annak, hogy ezt 16 évvel ezelőtt követelte és ahhoz kötötte az ujonczok megajánlását, ma sem látja a képviselőház azt a modern katonai büntetőtörvénykönyvet, mégis tegnap szó nélkül lelkes odaadással megszavazta a közös hadseregnek ezt a }}énz- és véráldozatot. Ha ez nem inkonzekvenczia, ha ez nem az elveknek a szegreakasztása, akkor nem tudom, hogy Tisza Kálmánt éveken át miért vádolta és támadta ugyancsak ez a 48-as párt azért, hogy a bihari pontokat szegreakasztotta, mert Tisza Kálmán sem tagadta meg jobban és nem hagyta el eklatánsabbul az elveit, mint ahogy cselekszi ezt most az a képviselőházi többség, a mely szó nélkül megszavazza ezen javaslatot, holott évtizedeken át harczolt az ellen, hogy mindaddig, mig az 1867: XII. t.-czikknek az a rendelkezése életbe nem lép, hogy a közös hadsereg kiegészitő része a magyar hadsereg, vagyis a mig a magyar hadsereg fel nem állíttatik, vagyis addig, a mig Magyarországon sorozott ujonczok Ausztriában lesznek elhelyezve, osztrák katonákat pedig Magyarországon helyeznek el, egyetlen egy fillér is megszavaztassák ennek a hadseregnek. Még egy más kérdés is kisért. Habár a különböző félhivatalos kommünikék azt állítják, hogy az ügy még időszerűtlen, hogy még csak tanácskoznak a dologról, hogy még vérző szívvel bár, de halasztják a tiszti fizetések emelésének kérdését, én el vagyok rá készülve, hogy ha e javaslatot megszavaztuk, nemcsak a létszámemeléshez lesz nemsokára szerencsénk, de rövidesen előttünk lesz a törvényjavaslat, hogy a közös hadsereg tiszteinek fizetését emeljük fel. E szándék ellen előzetesen is tiltakozom, mert akkor, a mikor az ország teherviselési képességét fokozni nem tudjuk, akkor, a mikor az ország fejlődését tíz évre kiszolgáltattuk Ausztria önkényének a tíz évre megkötött kiegyezéssel, akkor, a mikor megszavaztuk a magasabb kvótával azt, hogy Magyarország kereső népének filléreiből ujabb milliókkal többet adunk az osztrákoknak, akkor tiltakoznunk kell az ellen, hogy itt egy külön államot az államban képező testületnek tagjai részére, a kik idegenül állnak szemben az ország törekvéseivel, vágyaival, felfogásával, magasabb tiszti fizetést szavazzunk meg. Mert akkor, a mikor az ország