Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-230

86 230. országos ülés 1907 jogokban nem nyújtottak is önöknek világos előnyöket, praxisban tényleg kedvezéseket adtak. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Jogokban is! Szterényi József államtitkár: Többet, mint a mennyit akartak. (Elnök csenget.) Hock János : Tehát jogokban is. Ha volt egy pillanatnyi kételyük is azáltal, hogy van egy ilyen hiteles nyilatkozat, kormánynyilatkozat, ezzel igazolhatják önök álláspontjukat a horvát közvéleménynyel szemben. Hoffmann Ottó : Süketek ! Hock János: Nem kell ehhez a kérdéshez más, uraim, csak jóakarat, hogy jóhiszeműségüket igazolhassák. Mert ha ezt nem igazolják, akkor csakugyan nem tűrhetjük itt a magyar törvényhozásban tovább azt a szégyenteljes állapotot, a mely minden magyar embernek arczába kergeti a vért. (Igaz! ügy van I a baloldalon.) Ez esetben pedig, t. ház, én a magyar kormányhoz fordulok és az én nemzetem tekintélye, a mi törvényhozásunk méltósága nevében kérem, hogy nyugtassa meg végre az országnak felháborodott közvéleményét, mondja meg, van-e nyilt programmja, tiszta szándéka, akarata véget vetni állami tekintélyünk folytonos meghurczolásának? Ez a legfontosabb kérdés, a mit nekünk itt el kell intéznünk mindenek felett, hogy a gátat a mi törvényhozásunk útjából egyszer s mindenkorra eltávolítsuk. És ha erre a kormánynak nincs programmja, nincs ereje és módja, akkor én kész vagyok inkább mandátumomat visszaadni választóim kezébe, (Mozgás.) kész vagyok inkább visszaadni, mert ők engem nem horvát tanácskozásokba küldtek, engem a magyar országgyűlésbe küldtek ! Es azért nagyon kérem, mielőtt csakugyan a meghasonlás közöttünk végleges és helyrehozhatatlan lesz, méltóztassék saját nemzetük érdekében, a magyar nemzet barátságos jóindulata érdekében, a békés kiegyenlités módját elfogadni és ez által azt a barátkozási, bajtársi viszonyt, a melyet a nemzeti küzdelem napjaiban re meny nyel kezdtünk meg, csakugyan ténynyé, valósággá, mindkettőnkre hasznos szövetséggé tenni, fHelyeslés.) Ezután pedig hazafias kötelességemet teljesítvén, elmondhatom, hogy lelkiismeretem nyugodt, dixi et salvavi animam meam. Egyúttal pedig kijelentem, hogy tekintettel a jelenlegi politikai kényszerhelyzetre, tekintettel a nemzet anyagi érdekeire, a melyek mielőbb bizonyos szilárd kiegyezési alapot követelnek, hogy a nemzeti fejlődés tovább is építtethessék, tekintettel azokra az Ígéretekre, a melyeket itt Kossuth Ferencz t. miniszter ur mondott, hogy jövőben a nemzeti erő kifejtése, a gazdásági erők megalapozása fogja czélját képezni és egymásután fog ily irányú törvényjavaslatokkal a t. ház elé jönni, a melyeket örömmel fogok akkor is támogatni és megszavazni, mindezekre való tekintettel a jelen javaslatot elfogadom. (Éljenzések.) Elnök : Ki következik ? november 29-én, pénteken. Zlinszky István jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád: T. ház! (Nagy mozgás. Elnök csenget.) Elejétől végig aláirom Hock János t. képviselőtársam beszédét, csak azt az egy szót nem, a melyet legutoljára mondott, hogy elfogadja az egyszakaszos törvényjavaslatot. A kinek oly súlyos aggodalmai vannak ez ellen a törvényjavaslat ellen, mint a milyen volt Hock t. képviselőtársamnak, annak e javaslatot nem lett volna szabad elfogadnia. Horváth József (marosujvári): Akkor tehát nem irod alá elejétől végig! (Zaj.) Bozóky Árpád: A t. miniszterelnök urat megnyugtatom, nem akarok obstruálni. (Mozgás.) Csupán tárgyilagos indokokkal fogok nagyon, nagyon röviden ehhez a dologhoz hozzá szólani, és parlamenti ellenőrzési jogomat gyakorolni. (Zaj. Elnök csenget.) Nem fogadom el az egyszakaszos törvényjavaslatot. Először azért nem, mert ez a törvényjavaslat ellenkezik a mi alkotmányunkkal, ellenkezik (Zaj. Elnök csenget.) a parlamentarizmus általános alapelveivel és ellenkezik azzal a programmal, a melyét a kormány 1906 április 11-ón előterjesztett, és a mely programmal mi koalicziós képviselők akkor a mandátumra vállalkoztunk. Ezeket a kifogásaimat fogom megindokolni. Azt mondja az 1709: XII. t.-cz. hogy: »a törvények alkotásának, eltörlésének és magyarázatának joga a törvényesen megkoronázott fejedelmet és az országgyűlésen törvényesen egybegyűlt karokat és rendeket közösen illeti . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Bozóky Árpád: ... és rajtuk kivül nem gyakorolható; biztosítván a Eelség az ország karait és rendéit, hogy sohasem-fogja az országot és kapcsolt részeit rendeletekkel, vagy u. n. pátensekkel .... (Nagy zaj.) Kérem elnök ur, méltóztassék véget vetni annak a vitának. Elnök: Tessék csendben lenni! Farkasházy Zsigmond : Lehetetlen beszólni. Bozóky Árpád: .... melyek különben az országnak soha egy törvényszékén sem fogadtattak el, kormányozni.« Ehhez járul még a kiegyezési törvénynek 61. §-a, mely világosan megmondja azt, hogy: »ha Ausztriával kötünk ilyen vám- és kereskedelmi szerződést, illetőleg szövetséget, a szövetségi javaslatot terjeszsze a két fél felelős minisztériuma az illető országgyűlés elé, és a két országgyűlésnek megállapodásai lesznek 0 felsége szentesítése alá terjesztendők.« Tehát ide terjesztendők a szövetségnek minden részletei és valamennyi részlete legyen 0 felsége által szentesítendő. T. képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak indokolásában ennek az ellenkezőjét látom. Azt látom, hogy: »az u. n. kiegyezési javaslatok érdemi tekintetben a most előterjesztett javas-