Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-230

230, országos ülés 1907 ugy tüntetnek fel, mintha azoktól függne Magyarország jövendő sorsa. Emlékszem arra, hogy évtizedeken keresztül egy hatalmas párt volt, a mely mellett az ország többsége mindig megnyilatkozott, ha nem is a választások alkalmával, de érzelmekben okvetlenül, a mely hatalmas párt azt hirdette, hogy a kiegyezés nem létkérdés Magyarországra nézve, hanem átka Magyarországnak. (Ugy van! balfelöl.) És, t. uraim, nemcsak hirdette ezt, nemcsak az elvek és elméletek terén maradt e nézetével, hanem igenis az a horror vaccui, a mely most a t. kormányt kétségbeejti és oly imparlamentáris cselekedetre birja, mint e javaslat előterjesztése, mondom, az a horror vaccui azt a többséget, a mely ma helyesli ezt a cselekedetet, nem riasztotta vissza attól, hogy egyszer meggátolja a kiegyezés létrejöttét, hogy megakadályozza azt, miként tiz éven keresztül kiegyezés létesíttessék Magyarországon. (Halljuk ! Halljuk!) A kiegyezésnek, a melyet Magyarországra nézve nélkülözhetetlennek tüntetnek fel, az értékét nem abszolúte véve, de relatíve kell vizsgálnunk, mert azt, hogy jó-e egy kiegyezés, vagy rossz, csak relatíve lehet megítélni. A mi szempontunkból, a függetlenségi és 48-as elvű képviselők szempontjából, a legideálisabb kiegyezés is rossz. (Ugy van!) Ha pedig relatíve akarjuk vizsgálni a kiegyezést, akkor azt valamivel össze kell hasonlítanunk. Hasonlítsuk tehát a legközelebbi múltban létesült kiegyezéshez, a Szóll-Körber-féléhez. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy a kormánynak sok igaza van abban, ha panaszkodik, hogy kedvezőtlenebb helyzetben volt ma, a mikor Beck báróval tárgyalt, ahhoz képest, a milyen helyzetben Széll Kálmán akkori miniszterelnök Körber osztrák miniszterelnökkel szemben volt. De a kedvezőtlen helyzet oka nem azon kényszerhelyzetekből magyarázható ki, a melyekről annyit hallunk beszélni és a melyekre később még rá fogok térni, hanem az egy oly jelenségben mutatkozott, a mely nem válik becsületére ennek a parlamentnek, és a melynek talán később még sajnos következményei lesznek. A különbség az, hogy Széll Kálmán mögött erős, tettre kész független ellenzék állott. Nagy György: Széll Kálmánnal szemben. Farkasházy Zsigmond: Nem, hanem mellette és mögötte, Körber mellett nem állott semmi, csak egy derűt parlament, a mely hozzájárult ahhoz hallgatagon, hogy 14. §-okkal lehessen kormányozni. Ma megfordítva van a dolog. Beck mögött áll a népparlament, (Igaz!) a melynek minden pártja és szerve az ellenállás terén támogatja és erősiti. A mi kormányunk mögött pedig állott egy többség, a melyről azt hirdették, adja Isten, hogy ne legyen igazuk azoknak, a kik hirdették, hogy e többséggel mindent meg le)vember 29-én, pénteken. 91 het szavaztatni. (Mozgás.) És a mikor arról volt szó, hogy ellenzék alakuljon, a melyre a kormány hivatkozhassak, ugy a mint a régi kormányok hivatkozhattak erős ellenzékre, akkor nem tudom, mily okból, érzékenységből, vagy hiúságból, kéiryeskedésből, avagy a népszerűség elvesztésétől való félelemből, mindenképen megakadályozták, hogy erős nemzeti ellenzék alakuljon. Hiszen ma is, ime, velünk szemben, a kik elég merészek vagyunk ellenvéleményt hangoztatni a vogelfrei-szerű elbánás érvényesül, s ugy a tárgyalások során ebben a teremben, mint odakünn. Kikiáltanak minket hazaárulóknak, ránk fogják, hogy paktálunk a lázadókkal. Hallottuk a kereskedelemügyi miniszter urnak beszédét, a melyet a főváros egyik lakomáján elmondott, a hol en masse 22 embert, a kik közül többen még soha nem szólaltak fel, soha a nyilvánosság előtt nem szerepeltek, ugy tüntetett fel, mintha csupa stréberek volnának, a kik csak szereplési viszketegből lépjtek ki, s ráadásul még azt is állította, hogy nem értenek ahhoz, a miről csak ezután fognak beszélni. Bocsánatot kérek, ez az érzékenység, ez a kényesség az országnak előnyére nem válik, nem vált a kiegyezési tárgyalásokban sem. Posgay Miklós: Ez a beszéd sem válik előnyére. Farkasházy Zsigmond: Nem kell azt okvetlenül hallgatnia t. képviselőtársamnak. Én becsületes aggodalmaimat vagyok bátor előadni. Most már nem mondhatják, hogy obstruáló szándékkal teszem ezt, miután abból az időből, a mit én nem vennék igénybe, semmi hasznuk nincs. Aggodalmaimat nem a képviselő urnak mondom el, hanem elmondom saját lelkiismeretemnek és az országnak, hogy legyen nyoma a naplóban, hogy voltak még emberek ebben a parlamentben, a kik némán ós szó nélkül el nem tűrték, hogy örökre eladják Magyarország gazdasági föggetlenségét. Posgay Miklós: Meg kell írni vezérczikkben, majd elolvassuk. Nagy György : Nem, hanem itt kell elmondani az országnak. (Zaj.) Elnök : Kérem Nagy György és Posgay képviselő urakat, ne tessék közbeszólni. Nagy György: Itt van helye az aggodalmak elmondásának. Posgay Miklós: Azt mondja, hogy nem nekünk beszél. Elnök: Nagy György képviselő urat ismételten kérem, ne zavarja a szónokot. Farkasházy Zsigmond: Ennek a sajnálatos helyzetnek — a mefyben a mai kormány nem volt egészen hibátlan — tulajdonítom én túlnyomó részben, ha nem is egészen, hogy ez a kiegyezés, a melyet most előterjesztett, sokkal, de sokkal kedvezőtlenebb, mint volt az előző kiegyezés, a melyet Széll Kálmán Körberrel kötött. 12*