Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-230
230. országos ülés lb07 november 29-én, pénteken. 87 lat törvényerőre emelkedése esetén, tehát végleg elintéztetnének s csakis a forma szerinti beczikkelyezés történnék meg késó'bben«. Miután pedig a javaslat indokolásának előbbi része megmondja azt, hogy most ezek.a kiegyezési javaslatok nem lesznek törvénybe iktatva, nem lesznek beczikkelyezve, ennek az az értelme, hogy ezek a szerződések, ezek a javaslatok törvényerőre emelkednek a nélkül, hogy azok beczikkelyezve lennének, törvényerőre emelkednek a nélkül, hogy a Törvénytárban megjelennének és igy ki lennének hirdetve. Ez világosan ellenkezik a magyar törvényekkel, mert még a koalicziónak közjogi szakértője, Kmety Károly t. képviselőtársam is határozottan mondja azt könyvében, hogy a törvény létrejöttének, érvényének elengedhetetlen kelléke a kihirdetés. (Zaj.) Az itt tehát az alkotmánysérelem, hogy daczára annak, hogy mi nem tárgyalhatjuk már — a mint a 61. §. azt előirja — ezt a törvényjavaslatot részletesen, és nem fogja ezt ő Felsége igy szentesiteni, nem fog a Törvénytárban megjelenni, tehát nem fog kihirdettetni, mondom, ennek daczára megmondja a törvényjavaslat indokolása, hogy ezek a kiegyezési javaslatok végleg el vannak intézve, tehát törvényerőre vannak emelve és nekünk később úgyszólván csak olyan munkánk marad hátra, mint a kérődző állatoké, hogy a mit ma megemésztettünk, azt később újra meg fogjuk emészteni a beczikkelyezés által. Ezzel, azt hiszem, kimutattam, hogy a törvényalkotás e módja ellenkezik törvényeinkkel és a parlamenti szokással is, mert 1867 óta máig mindig szórói-szóra beczikkeh T eztük az ityen kereskedelmi szerződéseket és azok csak ugy lettek törvényekül elismerve. De ez inkább csak alaki kifogás. Leginkább azért nem szavazom meg a javaslatot, mert az határozottan ellenkezik a kormány 1906 április 11-iki programmjával, a melynek erre vonatkozó részét vagyok bátor felolvasni. (Zaj. Elnök csenget. Olvassa.) Ellenben az Ausztriával fennálló viszony tekintetében, habár ugyancsak a külfölddel kötött szerződések a közbenső vámok szedését és a szabad forgalom korlátozását kizárják, oda fogunk törekedni, hogy az önálló vámterület jogi állapotáról a tényleges külön vámterület állapotára térjünk át (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) annyiban, hogy a vámszövetség helyett a két állam közötti vámszerződések alakjában juttassuk érvény r re a már előkészitett tarifát és a vámegyezményt és csak ha ebbeli törekvésünk sikerre nem vezetne, leszünk kénytelenek ajánlani azt, hogy az 1899. évi XXX. t.-cz.-ben kimondott viszonosság mondassék ki az uj alapon, (Helyeslés balfelőL) tehát az önálló vámterületnek a ténydeges alapján, — »a külfölddel kötött vám- és kereskedelmi szerződések tartamára«. E programm lény r ege az, hogy Magyarország a külfölddel szemben mint önálló nemzetközi jogalany fog minden tekintetben megjelenni, hogy a tényleges önálló vámterületek viszonya lesz Ausztria és Magyarország közt, csak azzal a különbséggel, hogy Ausztria és Magyarország közt a tiz évre. a melyre kezünk kötve van a nemzetközi szerződésekben, a közbenső vámsorompók nem állíttatnak fel. Bennünket e programm alapján választottak meg ; ezt állom ma is és épen azért nem fogadom el a javaslatot, mert a kormány eltért ettől a programmtól, a mennyiben az a szerződés, a mely ez egyszakaszos javaslatban beterjesztetett, nem tünteti fel a magyar állam önálló nemzeti jogalanyiságát. (Igaz! Ugy van !) A II— IV. czikkek ugyanis megmondják azt, hogyha a magyar állam vagy Ausztria a külfölddel szerződni akar, akkor ezt a szerződést csak közösen tehetik; sőt a zárjegyzőkönyv a IV. czikkhez egy magyarázatot füz, a mely azt mondja, hogy fel sem mondhatjuk egyoldalúan a fontosabb államokkal szemben a már megkötött szerződéseket. Ha az önálló vámterületnek tényleges állapotára tértünk át, vagy ha ettől minket csak az választ el, hogy vámsorompók nem lesznek felállitva, akkor nem lett volna szabad kezünket ennyire megkötni. Ha pedig kezünket ennyire megkötöttük, akkor eltértünk a programmtól, hogy ha Magyarország a külfölddel akar önállóan kereskedelmi szerződést kötni. (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk/ bál/elől.) Farkasházy Zsigmond : Lehetetlen hallani! Egy hang (a közepén) : Bizony lehetetlen. Bozóky Árpád :,.. hogy akkor a mi kezünk, önállóságunk a II., III. és IV. czikkben az ott felhozott módon meg legyen kötve. De van még egy másik sokkal fontosabb körülmény is, t. i. a kereskedelmi hajóknak lobogója. Szíerényi József államtitkár: Helyes 1 Bozóky Árpád: Ha külön vámterületen vagyunk, akkor elkéjizelhetetlen az, hogy nekünk közös kereskedelmi lobogónk maradjon továbbra is. Hogyha közös lobogónk van és emellett azt állítjuk, hogy mégis külön vámterület van és pedig nem jogi. hanem tényleges alapon, a mint azt a kormány hirdette, ez enyhén szólva legalább is politikai lehetetlenség. Ez annál is inkább lehetetlenség, mert a közös lobogóról a VII. czikk akként szól, hogy (olvassa) -. »A két szerződő fél tengeri kereskedelmi hajói lobogójának használatára nézve ez idő szerint érvényes liatározmányok változatlanul hatályban mára dnak.« . .. . f Farkasházy Zsigmond: Állami önállóság! Bozóky Árpád: Gzélom kimutatni azt, hogy ez idő szerint, tehát deczember 31-én tul semmiféle törvényes liatározmányok nincsenek érvényben, tehát nincs mit hatályban tartani. (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk! balfelöl) Azt a törvényt olvashatjuk január 5-én is; mi értelme van január 5-én annak, hogy az ez idő szerint érvényes határozmányok továbbra is érvényben maradnak ?
