Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-230

230. országos ülés 1907 Supilo Ferencz: Akkor nem volt vasúti pragatika ! (Zaj.) Hock János: Azt hittük, hogy ez a közöttük fennálló évtizedes ellentétek kiküszöbölésére fog vezetni. Ezért tartom én az obstrukczió elfajulását nemcsak a házra, de önökre és nemzetünkre nézve is szerencsétlennek, mert mikor önök itt a házban a magyar nemzet önérzetét megtaposták azáltal, hogy törvényhozásunk terméből hónapokra kiszorították nemcsak nemzeti akaratunkat, hanem nemzeti nyelvünket is, ezáltal még élesebbé tették közöttünk az ellentéteket. A magyar nemzet alkotmányos érzését pedig semmi sem bizonyíthatja jobban, mint, hogy még ezen pillanatokban is inkább tűrtük a megalázó visszaéléseket, semhogy rést üssünk a tárgyalások alkotmányos szabadságán, semhogy azt megbolygassuk ; és én köszönetet mondok a magam nevében a magyar alkotmányosság jövője és a történelem előtti felelősség nevében Justhnak, (Elénk éljenzés balfelől.), a ki a narji szenvedélyek viharain felülemelkedve, történelmi szempontra emelkedett, mert nem az elnöknek a kötelessége, hanem a kormánynak kötelessége programmja által az ilyen dolgot kiirtani. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Tűrte pedig ez a nemzet a nemzeti érzésén esett sérelmeket, mert feltette önökről a jóhiszeműséget, és legyenek róla meggyőződve ezek az urak, hogy ha küzdelmeikben nem éreztük volna ki azt a tiszteletreméltó szándékot, hogy ők nemzeties érzésüket és nemzetük ügyét akarják ebben a házban szolgálni, akkor ez a ház már régen végzett volna minden paragrafusok mellett is azzal az obstrukczióval és legfeljebb, kiki egyéni felelősségére vállalta volna ezt. Bredicean Koriolán ; Nem paphoz illő beszéd ! (Zaj.) Hock János : De mi nem tudtuk világosan konstatálni ezt a rosszhiszeműséget, mert önök a vasúti pragmatika törvényére hivatkoznak és azt mondják, hogy az a törvény ellentétben áll az 1868 : XXX. t.-czikk intézkedéseivel, mert mig ez nyelvi jogaikat biztositja, ezen esetben a vasútnál is, ezen vasúti pragmatika folytán ellenben a belkezelésben a magyar nyelv, tehát horvát területen egy idegen nyelv jön használatba. Nagy György : Hát azért miért kell a reichsrathi képviselőkkel konspirálni. Hock János : Bocsánatot kérek, az ő jóhiszeműségük bizonyságául hivatkoznak a kiegyezési törvénynek, ha jól tudom 9. és 57. §-aira. Hivatkoznak ezen kivül még Széll Kálmán magyar miniszterelnöknek itt, a ház szine előtt 1903 január 27-én tett nyilatkozatára, a melyet akkor a ház helyeselt és a mely szóról szóra igy hangzik (olvassa) : »Az ő egész territóriumukon a közös orgánumok mindegyike, akár pénzügyi tisztviselő, akár vasúti tisztviselő, akár pedig honvéd, jogositva van használni a horvát nyelvet, nem jogositva: hanem kötelezve van, mivel mást nem is használhat.)) (Zaj Felkiáltások balfelől: Elég baj volt ilyeneket mondani !) wember 29-én, pénteken, 85 Supilo Ferencz : Lám, ezt mondta Széll! Nagy György: De a Széll kinyilatkoztatása nem törvény ! Okolicsányi László: Ez Széll Kálmánnak tévedése volt! Supilo Ferencz : És mit mond a vasúti pragmatika ? (Felkiáltások a baloldalon ; Most tudsz magyarul ?) Hock János : Én nem mondom azt, hogy ez a kormányelnöki nyilatkozat hiteles törvénymagyarázat, vagy jogforrás. Nem. Én csak azt állítom, hogy a horvátok az ő eüentállásukban bizonyos erősséget nyertek jóhiszeműségükre, ezzel a nyilatkozattal. (Zaj.) Önök t. i. védik a kiegyezési álláspontot, és azt mondják, hogy ez az uj törvény kiegyezési alaptörvényükön üt csorbát. Mi pedig, t. ház, egyszerűen azt mondjuk, hogy az önök alkotmánytörvényét, vagy mondjak alaptörvényét nyelvi jogaiban megsérteni nem akartuk. Szterényi József államtitkár: Soha. Hock János: így állunk egymással szemben, önök egy olyan cselekedetet tulajdonítanak nekünk, a mely ellen mi itt határozottan tiltakozunk. (Vgy van !) Hát az ilyen ellentétek kiegyenlítésére nem provideált-e elég bölcsen a magyar törvényhozás akkor, mikor a regnikoláris bizottság elé utalta azok elintézését ? Supilo Ferencz: Nem kell! Hock János: Bocsánatot kérek, a mely pillanatban önök azt el nem fogadják, azon pillanattól kezdve nem tarthatnak jogczimet és jogigényt arra, hogy jóhiszeműségüket igazolhassák. (Igaz! Ugy van I a baloldalon.) Elvesztik e jogukat, ha önök bele nem mennek abba, a mi az én propoziczióm; mert nem hiszem, hogy a magyar kormány idegenkedjék egy olyan nyilatkozattól, a mel_y a ház megegyezésével mintegy törvénymagyarázatnak tekintetnék, hogy t. i. soha, egy pillanatra sem volt eszeágában sem a kormánynak az, hogy ezzel az alárendelt jelentőségű pragmatikai törvénynyel az önök alkotmánytörvényében biztositott nyelvi jogaikat akár abrogálja, akár derogálja, akár bármiképen is megszüntesse. Szterényi József államtitkár: Ezt a kereskedelemügyi miniszter ur is kijelentette ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Nem is érintettük a jogaikat. Nagy György: Nem kijelentés kell nekik, hanem bécsi bankó ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Hock János: És, t. ház, mondják meg t. horvát képviselőtársaim, ha az ország szine előtt ráterelve a közfigyelmet a kiélesedett helyzetre, megoldhatjuk békésen ezeket a dolgokat, nem mennek-e önök is többre, mint egy erőszakos, a szenvedélyek felszitására irányuló választással vagy választásokkal, a melyek talán többször ismétlődni fognak? (Felkiáltások balfelől: Kell is, hogy ismétlődjenek !) T. ház ! Mi mindnyájan tudjuk azt, hogy annak a vasúti törvénynek a rendelkezései, ha