Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-230

230. országos ülés 1907 november 29-én, pénteken. hl kozásuuk és megértésünk, ennek megtagadásától függ a mi gyűlölködésünk és ellenségeskedésünk. (Igás! Ugy van!) Sajnos azonban, hogy az utóbbi időben ilyen téves eszmék terjedtek el a fiatalabb, ifjabb nemzedékben Horvátországban; főleg pedig a közoktatásügy terén használta ki Horvátország az ő autonóm szabadságát. Én mondhatom itt Lakács László képviselőtársamnak, visszatérve előbbi szavaira, hogy ha mi olyan erőszakosan használtuk volna fel az iskolákat a magyarosításra a magyar területen levő nemzetiségi vidékeken, és olyan rendszabályokat használtunk volna fel erre a czélra,' mint a milyen ügyesen felhasználták a protestáns, felekezeti és az egyesületi jellegű magyar iskolákban Horvátországban a horvátositásra, méltóztassék meghinni, hogy önök ma már egész Európát újból telekiabálnák a magyarok fajtiprásával. (Zaj.) Sorban csukták be ott lenn a magyar iskolákat, kisajátitási törvényt hoztak, és olyan vármegyékben, a melyeknek jelentékeny százaléka magyar volt, mint Pozsega-Verőcze, főleg pedig Szerem vármegyében, a hol a horvát statisztika is elismert 9% magyart, pedig az mesterségesen van csinálva, egymásután sajátították ki a magyar iskolákat és leszorították a magyar nevelési igényt. T. ház! a horvátoknak ezt a kiélesedett magyar ellenszenvét azután Ausztria elég ügyesen felhasználta és az ujabb időben, a nemzeti ellenállás najyjaiban ki is akarta ezt zsákmányolni a maga részére. Mikor mi alkotmányos élet-halál harczunk küzdelmeit vivtuk itt, mikor a legnehezebb pillanatokat éltük, akkor terjesztették Horvátországban azt a bécsi lázitó röpiratot, azt a proklamácziót, a melyet önök talán mindnyájan ismernek, ós a melyben felszólították őket, hogy küldjék el megbízottaikat Bécsbe, ott ők szives fogadtatásra találnak, és dolgozzanak ki együtt egy közös munka-programmot, a melynek egyik czólja a birodalmi egység helyreállítása, közös birodalmi parlament felállítása, és azután az általános titkos és közvetlen választói jog alapján összehozott egységes parlament, a mely »nemzeti katasztereken« nyugszik, — ezzel a kifejezéssel van ez említve a proklamáczióban. Es ez a zavaros, együgyű röpirat, a mely szét akarja robbantani a dualizmust és megcsinálni a trializmust, ki hinné, hogy ez Horvátországban nemcsak szives fogadtatásra talált, hanem azért sürgetik, ezért követelik még Ausztriában is az általános titkos szavazati jogot Magyarország részére, hogy igy a nemzetiségek kezet fogva a szocziálistákkal nemzetiségi kataszterek alapján megdönthessék a magyar túlsúlyt. (Igaz! Ügy van! a haloldalon.) Ha pedig ez sikerül, következik Magyarországnak nyelvterületek szerint való feldarabolása és kialakulása talán annak a délszláv utópiának vagy birodalomnak, a melyet ők egész Szaloniki-ig szeretnének kiterjeszteni. Farkasházy Zsigmond: Ha G-esammt-Monarchie következik, az nem Nagy-Horvátország, Hock János: Gross-Össterreich, a melybe nemzetiségi kataszterek alapján akarják őket belevenni. Ez az alakulás természetes egyensúlya lenne a magyar államiság politikájának és azt hiszik, ez a Habsburg-háznak is uj alapot nyújthatna az ő uralkodásához, ha esetleg majd idővel az a német elem az örökös tartományokból logikailag őt ki fogja szorítani. És ugyanezt az eszmét propagálta egy második röpirat, a mely Dalmácziában jelent meg Scio álnév alatt, de én tudom, hogy szerzője egy katholikus pap volt. A röpirat czime: »Dalmatien in der Gegenwart und in der Zukunft.« Ez is a trializmust szeretné megalapítani, a délszláv birodalmat és ki hinné, hogy ennek a röpiratnak a legmagasabb udvari körökben, sőt az udvari politika irányításában is volt hatása. Méltóztassék csak megnézni, hogy következtek utánna a látogatások délre, Dalmácziába és Horvátországba, hogy ott a rég kihűlt nemzeti lelkesedést a Habsburg-monarchia iránt felelevenítsék. Lement Bouquois földmivelésügyi miniszter, utánna Auersperg kereskedelemügyi miniszter, azután jött báró Beck miniszterelnök, a ki a szolgálati jubileumát is Horvátországban ünnepelte: kilátásba helyezték 0 felsége lerándulását Dalmácziába ez időben, de az utolsó pillanatban a trónörökössel helyettesittették; azt hiszem elég méltó képviselő. Az izgatók pedig rámutattak arra a kölcsönös és összefüggő magasabb érdeklődésre és nyíltan hangoztatják ott lent ma is, hogy tulajdonképen ennek a nagy délszláv egyesülésnek az oka, az alapja magának a Habsburg-háznak a bázi politikája. Mi pedig ezt a rendszeres izgatást, a mely ott ellenünk megindult és folyik, semmiféle királyi szóval, magasabb tekintélylyel ellensúlyozni nem tudjuk. Itt érezzük főképen a nemzeti királyság hiányát, mert nem tud összeforrni ennek a nemzetnek a politikája magának a dinasztiának a házi politikájával. Ezért mondta már Széchenyi 1840-ben, hogy ott, a hol a dinasztia és a nemzeti politika egymást meg nem értik, mert az egyiknek az fáj, a mi a másiknak használ, és az egyiknek árt, a mi a másiknak jó, ott ő nem lakik, hanem kimegy Columbiába. Milyen könnyen végezhettünk volna mi a horvát obstrukczióval, valamint minden egyéb más nemzeti izgatással, ha az izgatásnak csomóját annak a magyar királynak a birodalmi kardja mindenkor szétvágná. Szász József: Bécs sohsem engedi őket. Hock János : Az ellentétek kiegyenlítésében az aulikus politika nemcsak hogy nem siet segítségünkre, hanem ellenkezőleg, határozottan megnehezíti ezt ránk nézve, hogy azután a fajoknak ellensúlyozásával fentarthassa önkényes uralkodását. Tiszta helyzet helyett igy terem11*