Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-230
230, országos ülés 1907 november 29-én, pénteken. 77 jöjjön holnap, majd holnap talán önnek is fogok — Ígérni valamit. Velünk Ausztria mindig a jövő kilátásra alkuszik igéretekkell, tényekkel behódolások kai, készpénzfizetésekkel, napi eredményekkel pedig nekünk kell Ausztriával szemben adóznunk. (Igaz !) Nem hiszem, hogy volna közöttünk egy 48-as ember is, a ki a kiegyezésben rejlő e fonákságot el nem ismerné és a kiegyezsének tulaj donképeni megszüntetésére ne törekednék. Hiszen ugy gondolkozik, legalább is hivatalosan, az ország független nagy masszája is. Mikor pedig ezt emiitjük, akkor bizonyos türelmetlenséggel méltóztatnak azt mondani, hogy kérem, ez átmeneti korszak, igy állottunk a választók elé, igy jöttünk be a 67-es elvek alapján, vagyis a 67-es ideiglenes elvekkel, tehát átmeneti korszak. Thaly Kálmán : Én bizony sohasem adtam más programmot, mint függetlenségit! Hock János: Azzal védik álláspontjukat, hogy ez átmeneti korszak. T. barátomnak nem volt szüksége ilyenre, hiszen Debreczenben az ő egyénisége politikai programm és Debreczen maga függetlenségi erős talaj. Szatmári Mór: Alkalmazkodott Kecskeméten is. Hock János ; Kecskeméten, bocsásson meg a t. képviselő ur, engem választottak meg, mert a koaliczió más árnyalatához csatlakozva léptem fel és akkor is megválasztottak nem függetlenségi programmal. Most pedig kényszer nélkül adtam függetlenségi politikát azért, mert Magj^arországon a nagy nemzeti küzdelem után a 67-iki kiegyezés bukását láttam (Felkiáltások jobbfelöl: Rosszul látta !) és azt többé itt semmiféle erőszakkal nem fogják felépiteni. (Ellenmondás jobbfelöl.) Melczer Géza : Epén most bizonyítja be, hogy érvényesül az egész alap. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Hock János: Magunk közt bizalmasan elismerhetjük, hogy mikor mi az átmeneti korszakkal mentjük is eljárásunkat, de itt elég óvatosan félbeszakítjuk a magyarázatot és nem merjük, tovább vinni a dolgot, mert lelkiismeretes nyíltsággal nem merünk a közönség elé állni és azt mondani, hogy ez átmeneti korszak, de ez le fog járni a jövő évben, vagy az általános titkos választói jog életbeléptetésével, akkor pedig az 1848-iki programm érvényesülése fog következni. (Mozgás.) Ellenkezőleg,tudjuk, hogy nem következik, (Derültség jobb felől.) mindnyájan tudjuk, mert tiz évre a kiegyezést megkötöttük és igy a közös vámterületet is fentartjuk tiz évre. Ezt mindnyájan tudjuk és nemcsak én tudom. (Mozgás.) Endrey Gyula : Gazdasági közösség ! Hock János: A kiegyezés alapján önök a régi függetlenségi programmot nem tudják megvalósítani. Várady Károly: Nemcsak ebből áll a függetlenségi programm! (Mozgás,) Hock János: Engedjék meg, hogy nekem is nyujtassék alkalom és lehetőség beszélni, mert igy ez lehetetlenség. (Zaj. Elnök csenget.) Azt hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy legalább is egy évtizedig mi azt a 48-as programmot beváltani nem tudjuk ás a helyett, hogy ezt a helyzetet tulaj donképen tisztáznók, hogy likvidálnék, hogy reámutatnánk arra, hogy ideiglenesen igenis a 67-es alapon kell egy évtizedig kormányoznunk és ezzel a zavart, a félreértések anyagát kivonnók a nemzet közéletéből: hagyjuk ezt a zavart fennállani és ez a politikai hazugság beleszivárog a közéletbe és megrontja annak erkölcsi alapjait. (Ugy van ! jobb- és bal felől.) Szatmári Mór: Miért nem megy a túlsó oldalra beszélni 1 (Nagy zaj.) Elnök : Kérem Szatmári képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Bródy Ernő: Az igazat mindenünnen meg lehet mondani. Hencz Károly: Mindegy, akárhonnan beszél, a fő az, hogy mit mond. (Folytonos zaj.) Nagy György : Érdekes az, a mit mond. (Zaj.) Elnök : Kérem Nagy György képviselő urat, ne tessék közbeszólni. Hock János : Szóval mást hiszünk és mást beszélünk, (ügy van ! a balközépen.) Az események pedig lépten-nyomon megczáíolják a mi legszebb 48-as szónoklatainkat. A közönség meg tájékozatlanul néz össze és kezd nem érteni bennünket. lg} 7 ássuk alá lassanként azt a bizodalmat, a melyre eddig támaszkodhattunk és méltóztassék elhinni, mindennap több lesz egy-egy ellenségével a függetlenségi programmnak. ( Ugy van ! a balközépen.) Nincs pusztitóbb elem . . . Mérey Lajos : Mint az ilyen beszéd. (Derültség.) Hock János: ... a nemzetek életében a hazugságnál. Azért mondta Carlyle, hogy tulajdonképen egy nemzet csak akkor szenved és akkor boldogtalan, ha a nemzetet félrevezetik. Egy kunyhót sem lehet felépiteni kendőzésekre, ámításokra, annál kevésbbé lehet felépiteni egy államéletet. Tulaj donképen csak a kis kaliberű politikusoknak a jellemvonása az, hogy elsötétítenek, hogy hazudoznak; a nagy államférfiaknak jellemvonása mindenkor az őszinteség. Innen származik — ismétlem — minden zavar, innen származik minden nyugtalanság közéletünkben. Mi még hirdetjük ma a 48-as eszméknek tisztaságát, az orthodoksziáját, de ma már a mellünket nem merjük többé hozzá verni, mert nyilvánvaló, hogy mi is a kiegyezés jegyében, 67-es alapon állunk és kormányozunk. Kmety Károly: Törvény! Hock János: Ügy van, törvény. Nem-e volna azonban okosabb, egyszerűen tiszta helyzetet teremteni és elfogadni a régi kecskeméti programmot. . . . Szatmári Mór: Fejjel nekimenni a falnak. Hock János: . . . a melyet Ugron Gábor már 1890-ben hirdetett a kecskeméti piaczon, . . .