Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

229. országos ülés 19U7 november 28-án, csütörtökön. 69. dig bizonyos területi vagy kapcsolati egység fen­forgását akarják mutatni. Es engedjen meg -a t. kereskedelemügyi mi­niszter ur, én nem tudok felülni azoknak a tegnap elmondott hangzatos szavaknak, hogy nagy ered­ményeket értünk el közjogi tekintetben, állami ön­állóságunk tekintetében akkor, a mikor a szövet­ség formája helyett szerződést kötöttünk. MezŐfi Vilmos: Egyik kutya, a másik eb. B. Bánffy Dezső: Ez nagy közjogi értékű dolog volna, ha valóban szerződés volna előttünk. Az 1867 : XII. t.-cz. 58., 68. és közbeeső szakaszai megmondják, hogy Magyarországnak megvan az abszolút joga, a mennyiben nem akar vámszövet­séget, Ausztriával ugy szerződni, mint akár­milyen önálló állam más idegen állammal. Nekem ez tetszik, de ez a szerződés nekem csak akkor tetszik, ha nemcsak neveztetik szerződésnek, de tényleg, érdemében is szerződés. Ha ez oly szer­ződés volna, a milyet minden állam idegen álla­mokkal köt, meg is találnám e szerződésben azokat a kitételeket, melyeket ily szerződésekbe bele szoktak venni és akkor a legtöbb kedvezmény klauzulája következtében egészen más viszonyok állanának elő, mint a minők ma vannak. (Mozgás.) Ennek következtében az a tétel e szempont­ból tetszetős lehet, hangzatos helyeslésekre alkal­mat adhat, de a dolog mélyére nézve, nem meg­oldása e kérdésnek. : Mindezekre való tekintettel, hogy tovább ne untassam a t. házat (Halljuk! Halljuk!) — bár egész halmaz adat van előttem, de minthogy ezek a szakkérdésekre terjednek ki és a tárgyalás alatt volt törvények minden egyesének bizonyos birálatát tartalmazták volna — ezeket most félreteszem. Még csak néhány szót mondok el, t. képviselőház. Ha a viszonosságot tartjuk fenn, azon esetben a mint mondtam, meggyőződésem az, és a helyzetből folyik, ezt Ausztriának tűrnie kell és daczára bizonyos súrlódásoknak, a viszo­nosság fenn is fog állhatni. Továbbá az a meg­jegyzésem is van, hogy annak a szerződésnek, a melyet én különben csak szerződésnek nevezek, de olyan nemzetközi szerződésnek, mint a milyen­hez nekünk jogunk van, nem tartok annak, van­nak hátrányai. Az annabergi csatlakozás nincs meg, hanem a dalmácziai vasúti összeköttetés megvan és mil­liókat jelent. Igaz, hogy itt van az állatforgal­munkra vonatkozó egyesség, a melynek előnyeit elismerem, de ezzel szemben vannak más olyan ellenszolgáltatások, a melyek hátrányait nem fogadom el és a blokra vonatkozó egyesség érvé­nyét is én nagyon kétesnek tartom. Aztán végül a kvóta is valami. Az állapotok fentartásával magától értetődik, hogy nem lehet kormánya Magyarországnak, a mely a kvóta felemeléséhez járulhasson és nem hiszem, hogy akadjon Magyarországon miniszter,'* a ki ö fel­ségének a kvóta két perczentjén tul való fel­emelését javasolhatná. Az állapotok fentartása maga után vonja a kvóta tekintetében is az állapotok fentartását. Azt gondolom, jogom van, hogyha azt mondjuk : az állapotok fentartatnak, akkor a kvóta felemeléséről szó sem lehet. Egy hang (jobbfelől) : Mégis felemelik ! B. Bánffy Dezső: Ki emeli fel? Felemeli Ő felsége, de mindig csak miniszteri ellenjegyzéssel. Ha nern akarjuk felemelni a kvótát ez idő szerint, vagy az eddigi felemelt kvótát elég magasnak tartjuk, akkor a ház elhatározásától függ, hogy a núniszter jelentését a kvóta felemeléséről szóló elhatározás tekintetében tudomásul veszi-e. Ter­mészetesen bátorság, elhatározás kell hozzá és kitartó ragaszkodás az elvekhez. En tudom, hogy egy pártnak vagy több szövetkezett pártnak is természetszerű kötelessége a kormánynak nehéz­ségeket nem csinálni. Tudom, hogy egyes fejek önálló gondolkozása a parlamentarizmus rovására van, mert a pártfegyelem, a melyet a múltban annyira méltóztattak elitélni, természetes követ­kezménye a parlamentarizmusnak és arra szük­ség van, ha eredményes működést akarunk elérni. De vannak nagy kérdések, mikor az ország érdeke parancsolja, hogy ez a pártfegyelem meginogjon.. Én nem javasolom, nem kérem az uraktól. A mul­tak tapasztalatából tudom. (Derültség.) hogy ilyen lelkiismereti felbuzdulások nem szoktak jelentkezni. Valaki azt mondta itt, hogy mégis felemelik. Szükségesnek láttam ezt elmondani, mert csak akkor emelhetik fel, ha van hozzá kormány­ellenjegyzés, és hogy ez jöjjön vagy ne jöjjön, az a kormányt támogató többség akaratától függ. Mezőfi Vilmos : Meglesz a többség ! B. Bánffy Dezső: Lehet, hogy meglesz a többség. Ezeket el akartam mondani akkor, midőn szükségét láttam, hogy kijelentsem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. Elmondan­dónak tartottam ezeket akkor, mikor aggályaimat fejezem ki alkotmányjogi és parlamentáris szem­pontból a beterjesztett egyszakaszos törvényjavas­lattal szemben, és mikor expediensül az általam beterjesztett törvényjavaslat elfogadását ajánlom. Endrey Gyula : Hány szakasza van? B. Bánffy Dezső: Egy. Azt hiszem, hogy ennek az elfogadásával, a melyet azonban ter­mészetesen a helyzetből kifolyólag nem remél­hetek, nem állnak elő nagyobb nehézségek, mint a melyek előtt állunk, és több reményünk lesz arra, hogy az önálló magyar nemzeti bank 1911 januárra felállíttatik, a gazdasági önállóság pedig 1917-re, mondjuk a vámsorompó felállításával, létrejön. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur tegnap azt mondotta és hiszem is, hogy ezt akarja is, hogy megvan a garanczia ennek az egyszakaszos törvényjavaslatnak elfogadásával arra, hogy létre­jön a bank 1911-re és a vámsorompó felállítása 1918-ra. 1918 január elsejére. De adós maradt azzal, hogy miért reméli olyan feltétlenül ? Ha az erőviszonyok gyengék, akkor ez sem biztosítja jobban, ha pedig az erőviszonyok kedvezők, akkor mindenesetre létrejön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom