Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

229. országos ülés 1907 november 28-án, csütörtökön. 67 I. törvényczikkben, és még részletesebben preczizirozva és még határozottabban le van fektetve az 1899. évi Széll Kálmán miniszterelnöksége idejében létrejött, XXX. törvényczikkben. A mit én itt mondok, idézésével a különböző előző törvényeknek, az szorosan véve nem jelent egyebet, mint uj formában való alkalmazását az eddigi állapotnak. T. ház ! Hallottam, mondva lett és irva lett, hogy az ilyen viszonossági állapot megalkotásához kétfélére van szükség. Az egyik, a ki követeli, a másik, a Id hozzájárul. Nem egészen bizonyos, t. ház, hogy igy lett volna az 1898. évi I. törvény czikk idejében, nem egészen bizonyos az sem, hogy igy lett volna az 1899. évi XXX. t.-czikk megalkotásának idejében. Lehetséges, t. ház, hogy a kormányok bizonyos megbeszélés tárgyává tették e kérdést és azután Ausztriának kormányai beletörődtek a helyzetbe és a 14. §. segitségével oldották meg a kérdést. De Ausztria nem járult hozzá akkor sem. Ha azt mondják, hogy nem járul hozzá most sem, ebben én még nem látok olyan nagy szerencsétlenséget. Nem látok először azért, mert Ausztria kénytelen lesz hozzájárulni akarva, nem akarva, mert az a kényszerhelyzet, a mely minket részben megalkotott törvényeink rendjén, részben a jelenlegi kormány és a korona között létrehozott paktum alapján kötelez a gazdasági területi egység fentartása tekintetében, addig az időig, a mig a kereskedelmi szerződések le nem járnak, ép ugy kötelezi Ausztriát is. Beismerem, hogy bizonyos nehézségek előállhatnak. Beismerem, hogy a végrehajtás körül itt-ott nagy chicane-ok lesznek alkalmazhatók. De kétélű a fegyver, t. ház. Nem tartom helyesnek, hogyha nehézségek vannak, hogy mindig a magyar állam engedjen, mert hát az a nehézség, a mely minket szőrit, őket is ép ugy szoritja. Azután, t. ház, szorosan véve, ma már alig van valaki a képviselőházban, talán a miniszterelnökön kivül, a ki ne akarná, hogy Magyarország vámsorompókkal legyen elválasztva Ausztriától és a ki ne akarná, hogy az önáUó magyar bank felállittassék. Természetesen, nagyon nehéz a dolog és igen komoly szempontból birálandó el, hogy hogyan lehetséges az, hogyha a képviselőház nagy többsége a gazdasági önállóság mellett van, a mikor ezt tűzi ki czélul és az önálló bank felállítását, hogy ezen álláspont képviseletében a miniszterelnök ur, a ki egyébként kétségtelenül messzemenő szakértelemmel kezeli a dolgot, folytassa azon tárgyalásokat, a mely tárgyalásoknak a végczélja önállósításunk, gazdasági és pénzügyi tekintetben. Markos Gyula: Miniszterelnöksége idejében másként cselekedtetett és másként beszéltetett is ! B. Bánffy Dezső : Nem fogom magam elragadtatni, hogy közbeszólásokra feleljek, még akkor sem, ha azok sértő czélzattal, vagy csak esetleg támadó czélzattal mondatnak is. A politikai életnek meg vannak a maga időhöz kötött viszonyai és alakulásai, és az időhöz kötött alakulások és viszonyok szerint teszi az ember azt, a mit legjobbnak tart. 1896. január 3-án kezdtem meg az Ausztriával való gazdasági kiegyezési tárgyalásokat itt Budapesten minisztertársaimmal és az osztrák miniszterekkel. Endrey Gyula: Az ischli klauzula! B. Bánffy Dezső : Az akkori viszonyok között ki volt zárva annak a lehetősége, hogy az 1897-ig év végén lejáró szerződést mi a gazdasági önállóság berendezésével ujithassuk meg. Ennek következtében természetes volt, hogy a vámszövetség álláspontjáról kellett a kérdést tárgyalnunk, természetesen ezen az alapon is keresve az ország gazdasági érdekeinek kielégítését. Hát én minden önzetlen emberre, még ellenségemre is rábizom annak a megállapitását, hogy vájjon az 1896-ban megkezdett tárgyalások következtében létrejött u. n. Bánffy-Bádeni-féle egyezség nem volt-e sokkal kedvezőbb, mint az előző állapot ? Ha nem tévedek a számok tekintetében, állithatom,hogy 13 millió korona pénzügyi előny Ígérkezett annak következtében. Az 1899-iki XXX. t.-czikkel létrehozott, egyoldalú viszonosságra alapított megoldás is körülbelül ezt az anyagi előnyt nyújtotta Magyarországnak. Kedvezőtlenek voltak az erőviszonyok, nem voltunk elég erősek, hogy többet érhessünk el. De elértünk ennyit. Ha ez idő szerint méltóztatnak elfogadni, hogy az erőviszonyokra való tekintettel ma tovább mennünk és követelőznünk nem lehet, ha ennélfogva nem tudunk elérni egyebet, mint a mi a törvényjavaslatokban le van fektetve, akkor méltóztassanak megengedni nekünk is annak a kijelentését, hogy az erőviszonyokra való tekintettel elégedtünk meg avval a 13 millió korona évi előnynyel, a melyet akkor kaptunk. Nem árultuk el az ország érdekeit, csak nem értünk el annyit, a mennyi a magyar állam érdekében áll és a mennyit elérni igyekeztünk, valamint hogy igyekeztek az utánunk következők is Széll Kálmántól kezdve egészen a mai kormányig. Akkor, t. ház, a gazdasági közösség fentartásáról és a bankegységről volt és lehetett szó. Beismerem, hogy nézeteim sok tekintetben bizonyos változásokon mentek keresztül azóta. Beismerem, hogy a teljes visszavonultság, vagy ha ugy tetszik, az a bojkottált állapot, a melyben éltem, sok alkalmat adott arra, hogy egyik-másik kérdéssel foglalkozzam, egyet-mást tanuljak. Nem szégyen beismerni azt, hogy a változott viszonyok változott nézeteknek adnak jogosultságot és nem szégyen bevallani, hogy ezt az eredményt tanulmány és a kérdésekkel való beható foglalkozás alapján érte el az ember. (Igaz! ügy van I) Én ennek az időnek és ezeknek a tanulmányoknak a rendjén arról győződtem meg, hogy ha mi azt akarjuk, hogy a magyar állam a maga erejében, a maga nemzeti egységében kifejlődjék, mindenekelőtt, félretéve minden más érdeket, a gazdasági önállóságot kell, hogy létrehozzuk. Érdekünkben áll, hogy ezt a gazdasági önállóságot mentől előbb hozzuk létre, és semmiesetre sem szabad magun9*