Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

62 229. országos ülés 1907 november 28-án, csütörtökön. Csodálatos játéka a sorsnak, igen t. ház, Hogy a legújabb korszakban, mondhatnám napjainkban, kaptak felszínre ezek az eszmék és lettek irányelvek ezen politikai röpke szavak, a melyek Magyarország ezeréves történetével homlokegyenest ellentétben állanak és a melyek, mióta Magyarországnak politikai és közgazdasági életét dominálják, (Folytontartó zaj a hátoldalon.) a helyett, hogy Magyarországot a jólét és műveltség óhaj ott magaslatára .... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urat pedig kérem, méltóztassék hangosabban beszélni, mert a gyorsirók nem hallják. (Felkiáltások balfelől: Jöjjön közelebb !) Lukács László : .... emelték volna, a politikai gyengeség és a közgazdasági alárendeltség vonalára sülyesztették le. (Folytontarió zaj haljelöl.) Nem, t. képviselőház, nem jól van ez igy, Egy olyan országnak, mint a mi hazánk, Magyarországnak más a jövője, más a hivatása. (Zaj a baloldalon.) Csak lépjen Magyarország állampolitikája a természetes fejlődés terére és rövid időn belül a műveltség és a hatalom olyan magas fokára fog jutni, hogy azon bátran megállhat és a versenyt kiállhatja nemcsak Ausztriával, hanem az egész külfölddel is. De ezen czél elérésére el kell távolitanunk azon akadályokat, a melyek e czél elérésének útjában állanak, el kell pusztulniok azon politikai és közgazdasági rendszereknek, a melyek nem akarják megérteni a kor intő szavát. A mi közreműködésünkkel, vagy e nélkül, a közreműködést megtagadó természetes politikai irányzattal el fog jönni az általunk óhajtott korszak, mert ez az ország érdekében is óhajtandó. (Folytontarió zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Nem arra vannak a népek teremtve, t. ház, hogy egymást hegemonizálják, hogy egymást felfalják, azaz : asszimilálják, vagy hogy egyik nemzet a másik nemzet természetes jogait, kulturális és gazdasági erőit lekötve, annak romjain emelkedjék gazdaságilag és politikailag. Nem t. ház, hanem arra vannak az isteni gondviselés által a nemzetek rendeltetve, hogy egymás mellett szeretetben élve, azon mérhetetlen közgazdasági és politikai erők és képességek, a melyek a népek lelkének tengermélyében léteznek .• . . (Folytontartó zaj a haloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Lukács László : ... egy bölcs állampolitíka égisze alattJfelszinre kerüljenek és ez által az emberiség közkincsévé váljanak. Ez az útja Magyarország újjászületésének, nagyságának és dicsőségének. Ezt tanítja Magyarország ezeréves történelme, az a népek nemzeti öntudatának követelménye, ez az igaz hazafiságnak szikla-szilárd, megrendithetétlen alapja. (Zaj a haloldalon.) } Szunyog Mihály: De Belényesen nem így szónokolt. Lukács László : A mit én mondok, az oly szorosan összefügg a politikai érdekekkel és szempontokkal, a mikor hazánk közgazdasági érdekeinek fejlődéséről és fejlesztéséről van szó, hogy csak természetesnek találom, ha bevilágítani akarunk mi is a viszonyokba a nemzetiségi politika szempontjából. És mit látunk t. ház ? Látunk az ország politikai és közgazdasági életében berendezkedést, a mely megfelelhetne ma is egy jobb jövőre szolgáló kiindulási pontnak. Itt van mindjárt Anonymus feljegyzése. Nem mondhatják el róla, hogy román nemzetiségi szimpátiákban utazott akkor, a mikor hangoztatta mindkét nép, ugy a magyar, mint a román nép nemzeti tradiczióinak ápolását, mint a politikai és közgazdasági létnek és fejlődésnek alapját. Azt mondotta : dexteram dantes pactum fecerunt. Politikai és közgazdasági tekintetben együttlétünknek alapja a testvéries egyetértés kell, hogy legyen. Ezen az alapon fejlődött tovább a mi népünk politikai és közgazdasági élete. Felemlítek ennek igazolására olyan szerzőt, a kiről nem mondhatják, hogy elfogult vagy nem tartotta szem előtt a magyar nemzeti érdekeket. Horváth Mihály mondja, midőn a III. Endre korabeli közgazdasági és politikai helyzetet ecseteli (olvassa): Cum nos cum universis nobilibus, Saxonibus, Siculis et Olahis congregationem fecissemus . . . Tanácskoztak tehát az ország nemesei, a rendek . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Utoljára figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Ha tovább igy folytatja, nagy sajnálatomra kénytelen leszek a szót megvonni! (Helyeslés.) Lukács László : Világos, hogy Horváth Mihá y tanúsága szerint a mi őseink az oláhok, mint az ország rendjeihez tartozó nép, joggal birtak hozzászólni az ország politikai és közgazdasági érdekeihez. És ez mindig a politikai és közgazdasági élet előnyére vált, nem pedig annak hátrányára. Előnyére volt, épen ugy, mint a székely ispánság, a szász grófság, stb., mely intézmények a nemzetiségek autonómiájának tiszteletben tartását jelentették és ugyanez a politikai és közgazdasági berendezés, t. i. a nemzetiségi autonómiák respektálása képezheti alapját egy boldogabb jövőnek most is. (Zaj.) Mindezt azért mondtam el, hogy kimutassam, miért vagyunk közgazdasági téren alá rendelve. (Zaj. Elnök csenget.) Azt mondják most, hogy a román nép elmaradt, műveletlen, ugy gazdasági, mint kulturális szempontból. Nohát mi egyleteket akarunk alkotni, gazdasági, kulturális egyleteket, hogy ezek közreműködésével a nép anyagi, erkölcsi, ipari és kereskedelmi érdekeit ápolhassuk. Eltiltanak bennünket ettől a működéstől. Igy történt ez pl. Szatmár megyében, a hol betiltották a román nőegyletnek megalapítását. (Nagy zaj. Felkiáltások jobbjelöl: Mi köze ennek a tárgyhoz ?) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem a képviselő urat, méltóztassék hangosabban beszélni, mert a gyorsirók már harmadszor jelentik nekem, hogy nem hallják a képviselő ur beszédét. (Felkiáltások a baloldalon: Beszéljen hangosabban! Hiszen elég erős a hangja ! Zaj.) Méltóztassanak