Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

50 229. országos ülés 1907 november 28-án, csütörtökön. viselet, a mely az általános szavazati jogból ered. Mi, magyarországi népképviselők, szintén sürgetjük az általános szavazati jog alapján megalkotandó választási reformot, a mely a trónbeszédben nemcsak meg van Ígérve, hanem, a melynek megalkotása a kormány kötelességévé is tétetett. Egy hang (a középen) : Meglesz ! Polit Mihály: Én is óhajtom és remélem, hogy meglesz, de nem az az általános szavazati jog, a mely mesterkélt, hanem olyan valódi általános szavazati jog, a melyet mi nemzetiségiek, demokraták és ... . Elnök (csenget) : Kérem méltóztassék a tárgyhoz szólni. HÓDy Gyula: Ne a maczedón bandákról beszéljen. Polit Mihály : T. ház ! A választási reform . . . Elnök (csenget) : Bocsánatot kérek, a választási reform most nincs napirenden. (Helyeslés.) Azt vonatkozásba és kapcsolatba hozni a most tárgyalás alatt lévő javaslattal nem lehet. (Igaz ! Vgy van !) Polit Mihály: Magyarország inferioritása kitűnt azokban a tárgyalásokban, a melyek most Ausztriával folytak ; és ha minket azzal vádolnak, hogy mi konspirálunk, akkor erről talán szabad lesz szólni. Nagyon jól tudják Bécsben, hogy Magyarországon az összes lakosság nincs megelégedve az állapotokkal. Nincsenek megelégedve a horvátok, nincsenek megelégedve a nemzetiségiek. De azért nekünk nincsen okunk a konspiráczióra, mert ha ezek az állapotok előállottak, ez malgré nous történt. Magyarországnak Ausztriával szemben való gyöngesége a kiegyezési törvényekben rejlik, mert Magyarország nem birt kellő auktoritással fellépni Ausztriával szemben és odaát tudják, hogy Magyarország nem az az erős nemzeti állam, hanem hogy Magyarország viszonyainál fogva gyönge és épen azért ezen életbevágó anyagi érdekek képviseleténél nem tudott kellő sulylyal fellépni, a mit különben a közgazdasági bizottság jelentése is bevall. Hogy Magyarország gyönge, azt tudják, de Európában nem kérdezik, hogy ki a hibás, hogy ki az oka ennek, hanem csak a tényeket konstatálják. HÓdy Gyula: Ha a tényeket konstatálnák, nem volna itt Polit! Polit Mihály; Én előre láttam, hogy mit fog Björnson felelni, mikor megtörtént az a sajnos, véres csernovai eset. Ugron Gábor: Azok voltak a gazemberek a kik a népet fölbujtogatták! Elnök: (csenget.) Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Ha továbbra is el fog térni a tárgytól, meg fogom tőle vonni a szót. (Élénk helyeslés.) Ugron Gábor : Ne bujtogassátok fel a népet. azt a szelid, jó népet! Polit Mihály : Magyarország anyagi helyzete nagyon kényes. Ugron Gábor: Kényes, mert sok az áruló, a kit hizlalunk ezen a földön ! (Zaj.) Polit Mihály: Nagyon jól tudjuk, hogy meg van terhelve ez a szegény Magyarország, az adó nagyon sok és az adóreform már nagyon szükséges. (Zaj. Felkiáltások: A tárgyról beszéljen !) Szükség van az adóreformra, a mely Magyarország anyagi erejét emelné, és képessé tenné arra, hogy a kvótát Ausztriával szemben való viszonyából kifolyólag el tudja viselni. Volt idő, a mikor Magyarország el tudta viselni a kvótaterhet de mostanában már nem birja, el. Azt mondják t. ház, hogy kikapcsoltuk a kvóta-kérdést és kikapcsoltuk a bank-kérdést. Ez azonban nem áll. Ha képes lett volna a magyar kormány, hogy a kvóta-kérdés és a bank-kérdés eldöntetlenül hagyassék . . . (Zaj. Szónok szavai nem hallhatók.) Azt mondja a jelentés, hogy ez a mi vívmányunk, noha ahogy a kiegyezési törvényjavaslatok nem foglalkoznak a kvótával, nem foglalkoznak a bank-kérdéssel. Talán meg lesz engedve nekem, hogy egy pár szót szóljak a horvát obstrukczióról, a mely összeköttetésben van ezen egyszakaszos törvényjavaslattal, mert ez a motívuma ennek az u, n. szükségtörvénynek. Nekem, t. ház, a horvát kérdésben negyvenhat évi, nagy tapasztalataim vannak, (Halljuk!) mert én az októberi diploma után hét esztendeig horvátországi képviselő voltam. Ugron Gábor : Ezzel ne dicsekedjék ! Ez nem dicsekedni való dolog. Polit Mihály: Bevallom, hogy nagy most a felháborodás, a resensus a horvát képviselők ellen. Azt mondják : Hiszen ez botrány; soha sem volt a magyar képviselőházban az, hogy a horvátok horvátul beszéltek volna. Nagyon csodálkozom, hogy régi t. képviselőtársam, Ugron, nem emlékezik erre. Ugron Gábor: Megkezdték a beszédet horvátul, de áttértek azután a magyarra, mert tudtak magyarul ! Nem jöttek ide némán ! Hoitsy Pál : Huszonhat év alatt egy horvát beszédet hallottunk ! Polit Mihály: Majd mindjárt megmondom; méltóztassanak türelemmel lenni. Gyurgyevics Vazul, a horvát országgyűlés elnöke . . , Elnök (csenget) : A képviselő ur előbb azt mondotta, hogy a ház talán megengedi neki azt, hogy a horvát obstrukczióról beszéljen. Hát beszéljen arról, de ne beszéljen arról, hogy a horvátoknak van-e joguk horvátul beszélni itt a házban. Ez semmi összefüggésben nincs a tárgygyal/'Helyeslés.) Polit Mihály: Igaza van a mélyen tisztelt elnök urnak . . , Elnök: Akkor nagyon kérem, méltóztassék a házszabályokat megtartani. Polit Mihály: Hát, kérem, t. ház, ki kell jelentenem, hogy én elvileg nagy ellensége vagyok az obstrukcziónak. uj Mi az az obstrukczió ? Az obstrukczió akkor áll elő, a mikor a parlamenti kisebbség a parlamenti többségre rá akarja tukmálni a maga akaratát. De vannak esetek, melyekben az obstrukczió jogos parlamenti eszköz és Magyarország parla-