Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-248

%S. országos ülés 1907 deczember 19-én, csütörtökön. 441 közül egyik nem tudja, hogy mi történt és mi nem történt, az nem én vagyok. Bocsánatot kérek, miről van szó ? A t. miniszterelnök ur azt akarja mondani, hogy én hallom másoktól, hogy megszavazzák a kvótát azok is, a kik a bizottságban ellene voltak, csak hogy nem akarom hallani. Hát először is egy személyes dologra utalom a t. miniszterelnök urat a következőkben. Földes Béla, a bizottság előadója, gondolom, tegnap vagy tegnapelőtt szólalt fel a házban. A jegyző őt tévedésből a kvótajavaslat mellett irta fel. Ünnepélyesen tiltakozott ellene, felszólalásában j)edig kijelentette, hogy: jelentem a háznak, hogy én sem mellette, sem ellene nem nyilatkoztam és nem iratkoztam fel. Ez az első fecske tehát, a ki olyan ünnepélyesen kontesztálja, hogy meg akarja szavazni a felemelést, hogy tiltakozik ellene, hogy felírták mellette. De nekem mindezekre szükségem nincs. A t. miniszterelnök ur óriási nagy tévedésben van. Azt hitte a t. miniszterelnök ur, hogy a kvótabizottság tagjai csak gazdasági okokból tagadták meg a kvóta felemelését. Az a jegyzőkönyv azonban, a mely előttem fekszik és a melynek idevonatkozó passzusait felolvashatom, tartalmazza azt, hogy Széll Kálmán t. elnök urnak indítványa épen politikai indokokra támaszkodva azt mondja, hogy: mint máskor tette és (olvassa): »ezen nagyfontosságú politikai indokokból és azon czélból, hogy az annyira kívánatos egyetértés a két állam között stb. létesüljön*. Engedelmet kérek, az az indítvány, a melyet Széll Kálmán igen t. elnök ur ott tett, a politikai indokokra támaszkodott (Felkiáltások balfelöl. Ezt mondta!) és ezt a politikai indokokra támaszkodó indítványt szavazták le öten. Azt kell hát konstatálni, hogy nem gazdasági indokokból tagadta meg az az öt bizottsági tag a kvóta felemelését, hanem politikai indokokra támaszkodva szavaztak az indítvány ellen. Már most méltóztassék nekem megengedni, —• lehet, hogy rosszul konkludálok; lehet, hogy időközben a szentlélek másként rendelkezett; de nekem az előttem fekvő adatok alapján talán mégis jogom van azt hinni, hogy a ki már a bizottságban a politikai indokokra való támaszkodás mellett is megtagadta a kvótaemelést, — talán jogom van oda konkludálni — hogy azok a házban sem fognak a maguk szavazata ellen szavazni. De bármiként álljon a dolog, a mikor ilyen közokiratszerű tények állanak előttem, akkor ha nekem a t. miniszterelnök ur, bár szívesen veszem az ólczelődést is, azt akarja imputálni, mintha én volnék ki meg nem hallom az igazságot, akkor kötelességem számon kérni a miniszterelnök úrtól, hogy mondjon nekem egy tényt, vagy egy alkalmat, vagy egy nyilatkozatot, a mely engem arra jogosítana fel, hogy én KÉPVH. SAPLÓ 1906 1911. XIV. KÖTET. azon öt bizottsági taggal szemben, a ki ellene szavazott a kvótaemelésnek, feltételezzem, hogy más meggyőződésben legyenek és ezt szívesen fogom honorálni. Most azonban meg kell elégednem annak konstatálásával, hogy a t. miniszterelnök ur rossz területet választott magának az élczelődés terén való mérkőzésre. (Zaj.) Wekerle Sándor minisztereinök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Csak annyit kívánok a képviselő ur felszólalására megjegyezni, hogy ő is jelen volt a függetlenségi pártnak azon értekezletén, a melyen ezen képviselő urak politikai indokokból a kvóta elfogadását honorálták. Sajnálom, hogy nem idézte. Másik megjegyzésem az, hogy midőn én azt a kifejezést használtam, hogy vannak politikusok, a kik mások becsületéből élnek, bocsánatot kérek, nem ugy kívánom fentartani vagy értelmezni, hogy magánbecsületről van szó, hanem a kik mások politikájának, mások politikai reputácziójának rovására szeretnek maguk mellett tőkét kovácsolni .. . Farkasházy Zsigmond : Neveket kérünk, mert ez mindnyájunkra sérelmes! (Felkiáltások halfelöl: Ugyan! Folytonos zaj a baloldalon és a középen.) Wekerle Sándor miniszterelnök (Mezőfi felé fordulva): . . . hogy egyáltalán, bocsánatot kérek, ezen megjegyzés által a képviselő urat sem kívántam érintetlenül hagyni. Mezőfi Vilmos (szólásra jelentkezik), Polónyi Géza (szólásra jelentkezik). Elnök: Mezőn Vilmos képviselő urat illeti a szó. Polónyi Géza : Becsületemet támadták meg! Engedelmet kérek, ezt nem engedhetem! (Zaj.) Elnök: Most Mezőn képviselő urat illeti a szó; azután szólhat a képviselő ur is. (Zaj.) Polónyi Géza : Most támadták meg a becsületemet ! Elnök: A képviselő urnak joga van szólani, de most Mezőfi Vilmos képviselő urat illeti a szó. Milyen czimen kivan Mezőfi képviselő ur szólni ? Mezőfi Vilmos : Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Elnök : Mezőfi képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kivan szólani. Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! A miniszterelnök ur volt szíves szerény személyemet is bevonni abba a válaszba, a melyet adott. Nem tudom, hogy rám értette-e azt a kifejezését és meghatározását, hogy vannak ebben a képviselőházban olyan képviselők — a nevemet is emiitette, — a kik abból élnek, hogy mások becsületében gázolnak. (Zaj.) Én kijelentem, hogy ha a miniszterelnök ur rám értette, ezt kénytelen volnék határozottan visszautasítani. Mert én ebben a képviselőházban soha senkinek a becsületét nem 56