Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-248

2í8. országos ülés 1907 deczember 19-én, csütörtökön. 433 Ezen nagymértékű kvótaemelés indokolására kettőt hallottam felhozni. Először is hallottam Kossuth Ferencz mélyen t. kereskedelmi miniszter urnak azt a nyilatkozatát, hogy a felemelt kvóta ellenértéke azon közjogi vívmányoknak, a melyek a gazdasági kiegyezésben rejlenek. Ezen felfogásra vonatkozólag először is ki kell jelentenem, hogy sohasem voltam híve a múltban sem — és a niult vitáiban ennek megvan a nyoma — az u. n. rekompenzáczionális tannak. Ez a rekompenzáczionális elmélet, — nem szólva egyelőre ezen közjogi vívmányok értékéről vagy erejéről — a mely közjogi vívmányokat gazdasági áldozatokkal akar megfizetni, maradványa egy olyan korszaknak, a mikor a rendi korszakban a táblák folytonos vitákban és küzdelemben állottak a dikaszteriumokkal és bármiféle költségnek megszavazása csak ugy történhetett meg, ha előbb a nemzeti sérelmek orvosoltattak. Ezen gravaminális korszaknak maradványa a rekompenzáczionális elmélet, mert hiszen tiszta és világos, hogy tökéletes alkotmányosság mellett egy ország jogait külön megfizetni annyit tenne, mintha nekünk vesztegetnünk kellene azért, hogy jogainkat, alkotmányunkat és szabadságunkat biztosítsuk. Ez egy nemzeti rendjelvásárlás volna. Ha egy nemzet vásárol maga számára rendjelet és a külső függetlenségnek díszeit aggatja mellére és megfizeti azt, ez épen olyan bohókás dolog, mint a rendjelvásárlás az egyéneknél. A nemzeteknek joguk van nem a függetlenségnek külső rendjeleire, hanem joguk van azoknak tartalmára és ezekért külön anyagi áldozatokat hozni nem kötelesek. A rekompenzáczió elmélete tehát mindig egy torz, egy tökéletlen, egy gyenge alkotmányosságnak jele, és ennek bizonyítékát találom abban, hogy még ma is felhangzik itt a rekompenzáezióknak elmélete. T. ház! Közjogi külsőségek nem jelentenek valóságos közjogi haladást, nem fizethetők meg oly áldozattal, a milyent a kvótaemelés képvisel. A gazdasági áldozatok gazdasági eredményekkel mérhetők fel. Ha gazdasági kiegyezés foglal magában oly javításokat, gazdasági szempontokból oly eredményeket, a melyek felérnek a kvótaemeléssel, akkor ezeknek rekompenzácziójáról lehet szólni; de rekompenzálni azt, hogy a gazdasági kiegyezés szerződéses formában köttetett meg, kétszázalékos kvótaemeléssel, a melynek hatását, pénzügyi eredményeit előre tiz évre ki sem lehet számítani, ez oly rekompenzáczió, a melyíyel szemben egy igen problematikus, sőt egészen értéktelen közjogi vívmány ellenértékül nem szerejjeihet. A szerződéses forma, vagy a vámszövetség formája a nemzeti szuverenitás szempontjából teljesen illuzórius. Az 1867 : XII. t.-cz. oly világosan rendelkezik a gazdasági kérdésekről, IIÉPVH. KAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET. hogy teljesen kétségtelen a nemzet azon joga, hogy gazdasági kiegyezést köt, ha akar, és nem köt, ha nem akar. A szerződéses formával tehát e jog semmiféleképen sem erősbödik meg. Különben is a gazdasági kiegyezés kérdése nem közjogi kérdés. Ez gazdasági kérdés, a mely mellett ennek az országnak önálló joga, hogy gazdaságilag szerződhessék a szomszéd államok bármelyikével, ujabb megerősítésre nem szorul, mert ezt az 1867 : XII. t.-cz. már világosan kifejezte. Különben is, t. ház, vannak külföldi példák, hogy a vámszövetségnek és egységes vámterületnek a fogalma nem ellenkezik egyáltalán az ország függetlenségével. Kicsiny példa Luxenburg példája, a mely neutrális, önálló ország és benne van a német Zollverein-ban, mit sem szenved ez ország szuverenitása és önállósága, hogy közös vámterületben van más országokkal. Hiszen fogalmilag lehetséges közös vámterületet csinálni teljesen önálló országokkal, csinálhatnánk a Balkánnal közös vámterületet, ha érdekeink ugy kívánnák, ez sem a Balkánállamok szuverenitását, sem a mi államunk szuverenitását nem érintené, mert ezek nem közjogi, hanem gazdasági kérdések. Viszont tudjuk azt is, hogy vannak gyarmatok, nem önálló államok, a melyek önálló vámterület jogával rendelkeznek. Csak JSTagybrittania gyarmataira utalok. Tehát az önálló vámterület nem a szuverenitás kérdése, mert gyarmatország is rendelkezhetik önálló vámterülettel, és teljesen szuverén államok is vámegységbe hozhatók. T. ház ! Teljesen elhibázott tehát ezek után, ha a vámszerződés, vagy a vámszövetség kérdését egyáltalán valami közjogi vívmányként tárgyaljuk, mert végtére is, a mi a törvény alapján már megvan, a mi az 1867 : XII. t.-czikkbe be van czikkelyezve, azt az osztrák kormány szívességéből, vagy az osztrák kormány elnézéséből nekünk már megszereznünk nem kell, legerősebb alapunk a törvény. Ezenkívül, t. ház, még egy másik közjogi vívmányt hallottam itt felemlíteni Bizony Ákos t. képviselő részéről. (Halljuk!) Bizony Ákos t. képviselő t. i. egészen komolyan felvetette azt a kérdést, vájjon a mennyiben a felemelt kvótának idejére a következő tiz esztendő alatt megszűnnek a közös ügyek, akkor is érvényben marad e a felemelt kvóta? A t. miniszterelnök ur erre szintén kijelentette és azt hiszem, ezt az igéretét könnyű lesz beváltani (Mozgás.) és ez igéret beváltásában nincs senki, a ki gonoszul kételkedik, . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Tisztességes ember másban sem kételkedik! Vázsonyi Vilmos: Nem kételkedem. Az hiszem, nem kételkedik senki abban, a mennyiben a közös ügyek e tíz éven belül meg fognak szűnni, hogy akkor tényleg a kvóta is, nemcsak a felemelt, de a fel nem emelt kvóta is teljesen 55