Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-248

24-8. országos ülés 1907 deczember 19-én, csütörtökön. 429 Már most, t. képviselőház, midőn közbeszólásra, hogy az előadó javaslata liol van, azt feleltem, hogy elsősorban ezt a tényt állapítsuk meg, az előadónak javaslatát ebben a jegyzőkönyvben nem találtam. Most már ezen első tényállításommal szemben Széll Kálmán igen t képviselő ur azt hozza fel, hogy hiszen a jegyzőkönyvben benne van, hogy (olvassa): »az előadó részletes adatokkal mutatja ki a két állam viszonylagos gazdasági erejét, mely adatok a kvóta felemelésére támpontot nem nyujtanak«. Ez teljesen helyes, ez benne volt abban a jegyzőkönyvben. A mit én állítottam, és maradok e mellett továbbra is, az abból állott, hogy ez a véleménye az előadónak javaslatként, a mely szavazás tárgyát képezte volna, előttünk nem fekszik, és hogy az előadó mit javasolt hát ezen adatok alapján, azt ez a jegyzőkönyv fel nem említi. A dolgok sorrendje szerint tehát, ha valaki ezt a jegyzőkönyvet objektíve tárgyalja, úgy kellett volna történni, hogy az előadó a javaslatát megteszi és ezzel szemben tétetik egy elleninditvány, és azok felett történik a szavazás. Ez a jegyzőkönyv azonban az előadó urnak semmiféle javaslatát, vagyis azt, hogy ennek folytán javaslom, hogy a kvótaküldöttségnek, deputácziónak üzenetével ez vagy az történjék, hogy annak üzenete utasíttassák el, nem tartalmazza, hanem tartalmazza ezzel szemben azt a tényt, hogy azt mondja: az elnök felszólítja a bizottság tagjait, hogy véleményüket fejtsek ki. Következik az előadó véleménye. Most az elnök a következő indítványt terjeszti elő. Tehát ezen jegyzőkönyv szerint konstatálom másodsorban azt, hogy az elnök terjesztett elő indítványt. A mit én erre nézve felhoztam, az a következő: Ez, t. képviselőház, az elnöki állás tekintetében annyiban kifogásolható, hogy a mi házszabályaink 139. §-a értelmében az elnök csak szavazategyenlőség esetén szavaz, s ennek folytán. ha az elnök maga ad be indítványt és bekövetkezik azután az az eset, a mit én itt szupponáltam, hogy egyenlő szavazat áll be, s az elnök a saját auktoritásával saját indítványa mellett döntene, ez nem felelne meg a házszabályoknak, illetőleg az elnöki állás pártatlanságának. Már most erre nézve előáll Széll Kálmán t. képviselő ur és nagy emfázissal mondja, hogy az elnöknek joga van indítványokat tenni. Sohasem mondtam és sohasem fogom mondani, hogy az elnöknek nem volna joga indítványt tenni; csakhogy a regnikoláris deputácziók maguk állapítják ugyan meg ügyrendjüket, de csak annyiban, a mennyiben a házszabályok azok felett nem rendelkeznek. A magyar parlamentben azonban irott szabály van elfogadva arra nézve és az elv az, hogyha az elnök indítványt tesz, vagy ha csak egy tárgynak érdeméhez akar is szólani, első kötelessége a házban is, a bizottságokban is — az analógia termé-. szetes, — hogy neki az alatt a tárgyalás alatt elnökölnie nem lehet. Baross János: Nem áll! Polónyi Géza: Ezt mondja a házszabályok 253. 8 elnökéről. Természetesen a házszabályok a bizottságok számára külön dispozicziót nem tartalmaznak, de bocsánatot kérek, ez a szabály az analógia szerint joggal engedi levonni azt a konkluzumot. és e mellett maradok is, hogy ha egy bizottság elnöke, a kinek jogát kétségbe nem vonom, indítványt akar tenni, annak az indítványnak tárgyalása alatt az elnökséget másnak kell a parlamentáris fogalmak szerint vezetnie. Ezt állítottam, állítom is, azt hiszem, a nélkül, hogy t. képviselőház, ilyen állítással, hogy ha én egy jegyzőkönyvet és egy meghozott határozatot ilyen szempontból veszek alkotmányos kritika alá, nem eshetem azon gyanú alá, hogy bárkinek egyéni becsületét érinteném, vagy az illetőt hamisítással vádolnám. Bár nem hiszem, hogy tévedek, de azt tartom, hogy ilyen kritikája egy jegyzőkönyvnek nem involválhatja maga után és nem teszi jogosulttá azt a vádat, hogy ezzel az egyéni becsület támadtatott meg. Bocsánatot kérek, ez sokkal mélyebbre menő dolog, semhogy ne követelné meg a leghatározottabb visszautasítást. Bátérek most már a dolog lényegére. Miből származott közöttünk az egész félreértés ? Abból, hogy egy jegyzőkönyvet látok magam előtt, a mely felsorolja a jelenlevőket is. Azt mondja Széll Kálmán t. képviselő ur, hogy ezt nem is kell a jegyzőkönyvnek tennie, sőt hogy ez nem is szokásos. Megengedem ezt, bár regnikoláris deputáczióknál ós különösen olyan határozatnál, a melynek közjogi hatálya van, a melynek alapján törvényjavaslatot kell előterjeszteni, igenis helyesnek tartom, hogy az egyéni felelősség szempontjából fel soroltassanak névszerint a jegyzőkönyvben azok, a kik jelen voltak és a kik a határozathoz hozzájárultak. De most nem arról folyik a vita, helyes-e egy jegyzőkönyvnek így vagy amúgy való felvétele, hanem arról van szó, hogy előttem és a képviselőház előtt egy oly jegyzőkönyv fekszik, a mely a jelenlevőket névszerint felsorolja. Mit következtettem e tényekből ? Konstatálom mindenekelőtt, hogy a mit állítottam, az nemcsak alaptalannak és valótlannak nem bizonyult, hanem ellenkezőleg pontról pontra még nyomósabban, még súlyosabban valónak bizonyult az, a mit mondottam. A tényállás az, hogy felvétetett egy jegyzőkönyv, a melynek tanúsága szerint határozat keletkezett, a melyről azt mondják, hogy hat szavazattal jött létre öt ellen. Ténykép állapítottam meg, még jjedig politikai okokból, a mihez azt hiszem jogom volt, azt, hogy ebben a bizottságban a függetlenségi pártnak és a néppártnak összes tagjai ellene szavaztak a kvóta-javaslatnak. Nemde ezt jogom volt meg-