Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-246

408 %46. országos ütés 1907 deczember 17-én, kedden. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Egy idő óta az osztrák parlament képviselőházá­ban szokássá vált, hogy a magyarországi bel­ügyekbe folyton és folyvást teljesen jogtalanul, alkotmányellenesen, sőt a courtoisie-val ellentétben, minduntalan beavatkoznak. így az osztrák kép­viselőházban minduntalan tárgyalás alá veszik a mi belügyeinket; ma a nemzetiségi kérdést tár­gyalják, holnap egy más magyar kérdés felett disputálnak, rendesen még hozzá a parlamenti illemmel össze nem egyeztethető módon, olyan kérdéseket, .... (Nagy zaj a baloldalon.) Kmety Károly : Szemenszedett banda ! (Foly­tontartó zaj balfelől. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: ... a melyekhez az osztrák parlamentnek abszolúte semmi köze nincs. (ügy van I ügy van ! balfelöl.) Mi, t. ház, türel­münkkel és ismert hiperlojalitásunkkal tűrtük ezeket a dolgokat, ugy, hogy a múlt szombati na­pig e kérdések itt ebben a házban úgyszólván szóba sem kerültek. Múlt szombaton Visontai Soma kép­viselő ur egy interpelláczió keretében szóba hozta a legutóbbi ilyenfajta eseményeket, a melyekre nézve a miniszterelnök ur egészen korrektül, de a mint a tények mutatták, túllőjálisan válaszolt. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Sümegi Vilmos : Ugy van, Nagyon is enyhén ! Gr. Batthyány Tivadar: Az osztrák képviselő­ház a miniszterelnök urnak ezen lojális, előzékeny és békülékeny hangú felszólalását avval hálálta meg, és avval honorálta, hogy tegnapi ülésén két izben a legsúlyosabb mértékben és a legsúlyosabb módon támadta meg és sértette meg a magyar alkotmányosságot, Magyarország függetlenségét. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Farkasházy Zsigmond: Ez a hála a kiegye--, zésért! (Zaj a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Az osztrák képviselő­ház tegnapi ülésének elején Weisskirchner elnök ur jónak látta egy kirohanást intézni Magyar­ország miniszterelnöke ellen, azon lojális és korrekt felszólalásért, a melyet a szombati napon itt el­mondott. Ezen beszédében az osztrák képviselő­ház elnöke többek között, azt is mondotta, hogy az osztrák képviselőház kötelessége tartózkodni a magyar belügyekbe való mindennemű beavat­kozástól, viszont ugyanezt követelheti joggal a magyar parlamenttől Ausztria is. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Hát én minden tisztességes, igazmondó embert felhivok arra, hogy vájjon ez a parlament egyálta­lában valaha beleavatkozott-e Ausztria belügyeibe ? Merem állítani, hogy mi ezt sohasem tettük. (Igaz ! Ugy van !) Ezzel szemben tegnapi napon mi történt az osz­trák képviselőházban ? Az osztrák képviselőház el­nöke a helyett, hogy kötelességszerűleg a benyújtott javaslatot egyszerűen visszautasította volna Ma­gyarország alkotmányos függetlenségére való hivat­kozással, azt elfogadta, szavazásra bocsátotta és az osztrák képviselőház is elfogadva e javaslatot, a következő határozatot hozta (olvassa) : tekin­tettel a magyarországi nem magyar nemzetiségek legutóbbi üldözésére, a kormányt a ház felszólítja, hogy az osztrák kormány a rendelkezésére álló eszközökkel figyelmeztesse a magyar kormányt, mint a kiegyezést megkötött másik szerződő felet arra, hogy az összes nemzetiségek gyümölcsöző együttműködése, valamint az összmonarchia meg­erősítése okvetlenül megkívánják, hogy az 1868. évi szeptember 6-iki magyar nemzetiségi törvény a teljes szabadság, igazság és humanitás szelle­mében keresztül vitessék.« Az a tény, hogy egy ilyen határozatot az osztrák képviselőházban tárgyaltak, hogy ilyen határozatot elfogadtak, egyszerűen infámia és botrány. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a bal- és jobboldalon.) Elnök (csenget) : A képviselő urat ezen kifeje­zéseért rendreutasitom. (Zaj.) Kmety Károly: Sokkal több mint infámia. Farkasházy Zsigmond: Ezzel fizetnek a kiegyezésért. Polónyi Géza: Meg kell szüntetni az ilyen kormánynyal minden érintkezést. (Nagy zaj és mozgás balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar: Az osztrák képviselő­háznak ez a határozata a legsúlyosabban sérti, a nemzetek parlamentjei között fennálló illemet és tisztességet. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés.) Orvtámadás ez Magyarország függetlensége ellen, a melyet mi tűrni nem fogunk, ha van törvénytisz­telet, ha van alkotmánytisztelet, ha van hazafiság ebben a nemzetben. (Éljenzés és taps.) Es mert van, el nem fogjuk tűrni soha. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezt a javaslatot az osztrák képviselőház tárgyalta és elfogadta. Súlyosbítja, hogy az osztrák képviselőház elnöke, a ki ugyanazon ülés elején maga fejtette ki az elnöki székből, hogy Magyarország belügyeibe beavat­kozni nincsen joguk, mégis szavazás alá bocsátotta a javaslatot és kimondotta ezt a törvénytelen és alkotmányellenes határozatot. (Igaz ! Ügy van !) Es súlyosbítja még a helyzetet az, — kénytelen vagyok konstatálni — hogy midőn ezt a határo­zatot meghozta az osztrák parlament, nem talál­kozott osztrák miniszter, (Igaz ! ügy van !) nem találkozott osztrák államférfiú, a ki ez ellen szavát azonnal felemelte volna. Pedig a legkevesebb, a mit elvárhatunk az osztrák kormánytól, az, hogy ha ilyen attentátumot követnek el Magyarország függetlensége, állami önállósága és alkotmánya ellen álljon helyt és magyarázza meg annak a közjogot — ugy látszik — nem ismerő osztrák parlamentnek, hogy neki mit szabad és mit nem szabad tennie. (Élénk helyeslés.) Sümegi Vilmos : Az elnök is Lueger cselédje ! Molnár János: összmonarchiáról mernek be­szélni ! Gr. Batthyány Tivadar: Eltekintve attól, hogy maga a határozat meghozatalának a ténye is a legnagyobb arczulcsapása a magyar nemzetnek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom