Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-246

2h6. országos ülés 1907 deczember 17-én, kedden. 403 annak, hogy Beck báró egy bizottságban nyilatkozatot tett, a melynek értelme szerint oda is lehetett azt magyarázni, mint hogy ha az osztrák kormány részéről is meg lett volna a hajlandóság, természetesen az egységes és közös hadsereg eszméjének védelme mellett, arra, hogy talán ezen kérdések is tisztázandók, nyomban rá következett Ausztriában, t. képviselőház, a magyar nemzetnek ezen törekvéseivel szemben a leghalálosabb ellenségnek, a Lueger-pártnak, a keresztény-szoczialisták embereinek a kormányba való meghívása, még pedig, a hogy közzététetett, egyenesen a császár kívánságára. (Mozgás.) És nyomban azután, a mint a kabinetnek ezen rekonstrukcziój a megtörtént, megtörténtek egyúttal azok a botrányosnál-botrányosabb jelenetek, a melyek nemzetünket becsületében sértik, jövendőjét koczkáztatják, s a melyek nyíltan elárulják, hogy a legveszedelmesebb osztrák propaganda van folyamatban a végre, hogy reánk uszítsák az ottani és itteni nemzetiségeket és minden áron törekedjenek arra, hogy ők Magyarországnak ellenségei legyenek, csak azért, t. képviselőház, hogy e nemzetnek aspiráczióit sikerülhessen hűséges fegyvertársakkal, a kik a magyar nemzetnek ellenségei, megakadályozni. (Helyeslések.) Hát, t. uraim, kell-e ehhez kommentár ? Olvassák el csak, t. képviselőtársaim, a tegnapi nap eseményeit. Volt-e reá példa t. uraim, hogy egy nemzettel szemben, a mely a legnehezebb viszonyok között, talán koldusfalatokat is hoz áldozatul ezen 2%-os fölemelés tekintetében, igy járjanak el, és hogy azt a nemzetet, a mely az alkudozások tárgyalásait folytatja, ebben a pillanatban vérig megalázzák, vérig sértik és meghozzanak egy határozatot, egy külföldi parlamentben egy határozatot, a mely azt hirdeti, hogy Magyarországon a nemzetiségek eltijjortatnak és utasítja az osztrák kormányt, hogy Magyarország kormányától követelje meg a nemzetiségi törvénynek végrehajtását ? T. uraim, lehet-e kétség az iránt, hogy nem én csalódom, (Zaj. Egy hang balfelöl: Csalódik!) nem én csalódom, hanem azok csalódnak, a kik még hisznek az osztrák szóban és hogy ha valaha, ugy most lesz igaz a jelszó : Ausztria et perfidia ! (Zaj.) Nagy György: Azért tűrünk az egyetértés czime alatt mindent ? Erőt mutatni, nem kvótát emelni! Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom ! Nagy György: Azért, hogy azt mondta: osztrák perfidia ? (Zaj.) Az osztráknak mondta ! Elnök: Nagy György képviselő urat pedig kérem, ne méltóztassék feleselni az elnökkel, A házszabályok ezt tiltják. Nagy György : Egy bűnbandának a gaztettei! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Mindenesetre példa nélküli dolog, hogy annak a képviselőháznak elnöke ugyanakkor, mikor a magyar nemzeten ejtett sérelemért adandó elégtételről van szó, ugyanazon az ülésen, a mikor azt enuncziálja, hogy idegen nemzetek jogaiba avatkozni nem szabad, enuncziálja azt a határozatot is, a mely egyenesen a nemzetiségi agitátoroknak, a vándor apostolokkal folytatott komplottnak, a Hlinkák- és Jurigáknak, a vándorapostolok felolvasásainak és hazudozásainak eredményeként áll előttünk. (Igaz! bal/elől.) Bocsánatot kérek, nem én fogok csalódni ! Lukács László: Hangulatot kelt ugyebár ? (Nagy zaj.) Polónyi Géza : Más viszonyok közt, ugyebár . . . (Zaj.) Lázár Pál : Nem kell itt hangulatot kelteni! (Folytonosan tartó zaj. Elnök csenget.) Ti csináljátok a hangulatot ! Elnök: Csendet kérek! Lukács László (felállva) : Majd szembeállunk az ilyen vádakkal! (Zaj.) Nagy György: Üljön le ! Lukács László, ne szemtelenkedjék! Nem a laczfalnsi csapszékben van, hanem a magyar képviselőházban. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lukács László: Soha sem voltam csapszékben ! Visszautasítjuk az ilyen vakmerőségeket ! Nagy György: Oláh Danton ! Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: Miről beszél a képviselő ur ? Hangulatkeltésről ? Lukács László : Igen ! Polónyi Géza : Hát a nemzetnek joga hangulatkeltés kérdése ? Lukács László : Nem arról van szó ! Nagy György: Fogja be a száját. (Nagy zaj.) Lukács László : Nem arról szólok ! Elnök: Lukács képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Polónyi Géza : önöknek vannak és bizonyos területeken lehetnek is jogos panaszaik. Azoknak ez a parlament a fóruma. (Ugy van ! Ugy van !) önök maguk hirdetik, hogy nem igaz az a vád, hogy önök külföldi segítségek után szaladgálnak ; és ha ez igy van, akkor önöknek nem demonstrálni kell, hanem tiltakozni az ellen az osztrák támadás ellen, a mely beleavatkozik a magyar nemzet jogaiba. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Lukács László : Mi az önök gyanúsítása ellen tiltakozunk ! Nagy György : Szombaton ráolvastam a bűnét. (Zaj.) Polónyi Géza: Az ellen kellene tiltakozniuk, hogy gyűjtéseket rendeznek a magyar állam törvényei szerint jogszerűen elitélt gonosztevők támogatására ; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy felolvasásokat rendeznek és megteszik azt az osztrák parlamentben, hogy határozatot hozatnak, (Mozgás. Egy hang balfelől: Gazság I) a melyben Magyarország törvényeit és azok helytelen végrehajtását aposztrofálják és megbecstelenitik, meggyalázzák a magyar nemzetet! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) 51*