Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-245

384 M5. országos ülés 1907 deczember 16-án, hétfőn. állóságra feltétlenül átmehetünk és talán ennek akarjuk megfizetni az árát, addig az ottani miniszter ur azt mondja, hogy oly kiegyezésről van szó, a mely kiméli ugyan Magyarország közjogi érzékenységét, a mellett azonban a nagy gazdasági összetartozást nem téveszti szem elől és épen azért a jövő fejlődés alapját fogja képezni. Tehát ő szerinte ez a kiegyezés, mint a nagy gazdasági egységet igazoló, a jövő kialakulást késziü elő, e szerint a gazdasági közösségben való maradást biztositja, mig mi azt hirdetjük, hogy ennek következtében feltétlenül átmehetünk az önállóságra. Én attól tartok, — sajnos, ezt kell állítanom — hogy az osztrák miniszterelnök urnak van és lesz igaza. Én attól tartok, hogy ugy, a hogy ez a kiegyezés meg van kötve, és a közös bank statútumának meghosszabbítása következtében még erősebbek lesznek a kapcsok, s 1917-ben már oda jutunk, hogy nem is merjük majd kívánni gazdasági önállóságunkat, hanem mi fogjuk óhajtani, hogy gazdasági közösségben maradhassunk, mert az által a szerencsétlen autonóm vámtarifa által, melyben az ipari vámok Ausztriára kedvező összeállításával szemben mi a nekünk csak képzelt előnyöket nyújtó agrár vámjainkat állapítottuk meg, Ausztria iparfejlődése olyan mérvű lesz, hogy 1917-re lehetetlennek fogjuk mi is gazdasági okokból tartani azt, hogy önállóságunkat létrehozzuk. Én ettől félek, s különösen a megadott körülmények között, a hol látom, hogy a képviselőháznak nagy többsége, a mely eddig bizonyos elvekhez hiven, kitartóan ragaszkodott és azoknak megvalósítását tőlünk követelte, ma különböző czimeket keresve rendre adja fel — igaz, mindig hangoztatva, hogy átmenetileg — azokat a követeléseket, a mely követelések érvényesítése nélkül a magyar államot a maga gazdasági önállóságában kiépíteni nem lehet; s ha ez nem lehet, nem lehet majd fentartani a maga politikai önállóságában sem. (Mozgás.) Ezek azok az aggályok, a melyek, mint mondottam, engem arra indítanak, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot el ne fogadjam. Azt mondja az osztrák miniszterelnök ur (olvassa): » Talán az, a mit e kiegyezésben szétválasztó elemnek látunk, mindkét részre nézve nagyobb mozgási szabadságot biztosit és összefűző köteléknek fog bizonyulni.« Tehát >; összefűző kötelóknek« fog bizonyulni abból a czélból, hogy gazdasági önállóságunknak útjára ne léphessünk, s hogy az a gazdasági kapcsolat, a mely minket gyarmati jellegre szorított eddig, továbbra is hosszú időkre fenmaradjon. Sándor Pál: Ugy van! B. Bánffy Dezső: T. ház! A vén ember siet. Nem tagadom, hogy nekem is akkor, a mikor az ügyek intézésében is szavam volt, ideálom volt és maradt most is: a magyar állam teljes, nemzeti alapon, gazdasági megerősödésben való kiépítése. Hát, t. ház, mikor a nemzeti küzdelmet megindítottuk, mikor követeléseinket felállítottuk, én nem voltam reménytelen a küzdelem sikerét illetőleg, mint némely nagy jelentőséggel biró, nagynevű vezetőpolitikus; én nem egy reménytelen harezba mentem, én reményekkel mentem a harezba. S ha nem is hittem, hogy törekvéseink minden vonatkozásban sikert érnek el, de hittem, hogy legalább a gazdasági kérdésben önállóságunkat létrehozhatjuk; hittem ezt, és mikor a vezérlő-bizottságból kiléptem, annak a nézetnek adtam kifejezést, hogy talán a katonai kérdéseket egyelőre függeszszük fel, s gazdasági önállóságunk érdekében vegyük fel erélylyel a küzdelmet; hittem, hogy ennek eredménye lesz. S ma azt látom, hogy gazdasági önállóságunknak a közel jövőben való megvalósítása is . . . Sándor Pál: A távol jövőben! B. Bánffy Dezső: . . . már nagyon kérdéses. Nem tudom, ki mondotta azt, hogy a távol jövőben. Sándor Pál: Én ! Egy hang (balfelől) : A közelmúltban kellett volna ! Egy hang (balfelől): Azelőtt 67-es alapon állott! Sándor Pál: Most is! B. Bánffy Dezső: Én attól tartok, hogy az a távol jövő nagyon is távol lesz ; pedig mint öreg ember, nem tagadom, hogy élvezettel látnám a magyar állam határain azokat a háromszínű sorompókat felállítva ! Éber Antal: 1898-ban kellett volna felállítani, mikor módjában volt! B. Bánffy Dezső: T. képviselő ur, ez sokkal fontosabb kérdés, mintsem hogy ezt ez alkalommal, közbeszólás rendjén tárgyalni lehessen. Minden kérdés megoldásának megvan a maga ideje ; az 1896—97-iki időkben, mikor a gazdasági kiegyezés tárgyalás alatt volt az én vezetésem alatt, ez a kérdés egyáltalában nem volt megérve. ( Ugy van!) Éber Antal: Ischli klauzula ! B. Bánffy Dezső: T. képviselőház, én felelős vagyok mint politikus mindazért, a mit a ház elébe terjesztettem. A Badeni-Bánffy-féle kiegyezés, gondolom, 1898 április 22-én lett ide a képviselőház asztalára letéve. Ez a kiegyezés az én kiegyezésem volt, ezért felelek. Közszájon forgó dolgok, a meryek aktaszerűleg, legalább is hivatalos formában előttünk nem feküsznek, lehetnek közbekiáltásra alkalmasak, de nem alkalmasak arra, hogy érdemleges tárgyalás alá vétessenek. (Igaz !) Szatmári Mór : Igaz volt-e vagy nem 1 (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Bánffy Dezső: Nem volt igaz ! Ischlben kiegyezési kérdéseket sohasem tárgyaltam, külön klauzulákat nem is tárgyaltam. Hogy a minisztériumban, t. ház, az 1898. esztendő vége felé talán