Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-245
%í5. országos ülés 1907 deczember 16-án, hétfőn. 381 157,733.845 o. é. forint. Már pedig nyilvánvaló, azt hiszem, ez nem vitás, pénzügyi felfogás szerint pedig nem kétséges, hogy a nyers bevételből elsősorban kihasitandók, levonandők ezek az egyoldalú adók. Ha ezt figyelembe veszszük és ennek alapján igyekezünk megállapítani, az adó-bázis alapján a teherviselési képességet, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a minket terhelő arány 3l'19°/o lehet, az Ausztriára való tekintettel legméltányosabb számítás mellett is, mig Ausztriát 68'81 °/o terheli. Vagyis összehasonlítva, összevetve a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban előirányzott kvótával, 35'4 °/o-kal, a különbözet 5'21°/o. Ez az 5'21 különbözet Magyarországnak évi 22,079.380 K. igazságtalan, jogtalan megterhelését jelenti. Nem lesz érdektelen, t. ház, néhány szóval megismertetni, (Halljuk a baloldalon.) hogy miképen született meg a kvótabizottság javaslata alapján a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat. (Halljuk! Hall juh! a baloldalon.) A magyar kir. minisztérium a közös kiadásokhoz való hozzájárulás arányának újból való megállapítására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában tett 639. számú előterjesztésében gyönyörű naivitással azt mondja, hogy a kormány az összes kérdésekben magáévá teszi a bizottság álláspontját és a bizottság javaslatával teljesen egyetért. A történelmi igazság azonban épen ennek niegforditottja. Ugyanis a kormány álláspontját tette mindenben magáévá a bizottság, hiszen a kormány már előzőleg, mielőtt a bizottság csak megalakult volna, az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezésben megigérte a kvóta fölemelését, kötelezte magát arra, a kiegyezésnek és a kvóta felemelésének junktimára, vagyis hogy ezt a kettőt kapcsolatba hozza. Hogy mekkora volt a kvótabizottság tájékozatlansága, hogy nem látott át, vagy legalább nem akart átlátni azon a homályon, a mely e kérdés felett lebegett, arra nézve hivatkozom magának a kvótabizottságnak jegyzőkönyvére. A november 22-én tartott ülésében a kvótabizottság a haragnak, a meggyőződésnek hangján veri vissza az osztrák kvótabizottság nuncziumának egyes állításait és kijelenti: »Nem teheti azonban magáévá az osztrák bizottság nuncziumában foglalt felfogást és érveléseket és azért az osztrák kvótabizottság által újból emiitett népességi kulcsot visszautasítja, ép ugy, mint azt a felfogást, mintha a kvóta és a kiegyezés közt junktim volna«. A magyar felfogás mindig az volt, hogy a kvóta kérdésében a népesedési arány kulcsát nem szabad elfogadni. De a t. miniszterelnök ur maga mondja október 16-iki beszédében, hogy a mostani arány elvileg tisztán az osztrák felfogásnak felel meg. Minthogy nagyfontosságú ez a kijelentés, és minthogy vissza kell azt utasítani és nem szabad megczáfolatlanul hagyni, felolvasom a t. miniszterelnök ur beszédének erre vonatkozó részét: »A kvótára nézve kijelentem azon álláspontomat, hogy a most elfogadott kvótát én a jövőre nézve is maximálisnak tartom, mert ez által, t. képviselőház, lényegileg az jut érvényre, hogy a népesedés arányában viseljük a kvótát.« Még nagyon szép, hogy ezt az álláspontot foglalva el a t. miniszterelnök ur, még hozzáteszi, hogy ezt az arányt maximálisnak tartja és nem hezitálja túl terhünkre az osztrák felfogást. A mi azután a magyar országos bizottságnak visszautasítását illeti, azt is adatokkal lehet bizonyítani, hogy nem alapították visszautasításukat konkrét tényekre. Nevezetesen az osztrák kvótabizottság ugvdátszik jobban volt értesülve, mert nuncziumában a junktimot mint nagy nemzeti vívmányt, mint egy régi osztrák kivánság teljesülését hirdeti. Polónyi Géza : Ugy van! Nagy György: Azt mondja ugyanis az osztrák bizottság, hogy Ausztriában a kiegyezés kapcsolatba hozatott a kvóta felemelésével, együttesen lép mindkettő életbe. Ezzel szemben a magyar, legalább a hivatalos álláspont az volt, hogy nem mondatott ki nyíltan és őszintén az, hogy a kvótával junktim van, hanem a vámbevételek hováforditását és a kiegyezést hozta kapcsolatba. Az a hirhedtté vált egyszakaszos javaslat kimondja ugyanis azt, hogy a szerződés, a megegyezés, a határozmányok csak azon feltétel alatt lépnek életbe, hogy a jelen törvény által jóváhagyott szerződés, egyezmény iránt a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban megfelelő azonos jogszabályok emelkednek törvényerőre, nemkülönben, hogy r az u. n. határvámjövedelmek, a legelői megjelölt szerződés tartama alatt a közösügyi kiadások hováforditása iránt törvényes intézkedés tétetik. Már pedig ez a törvényes intézkedés a kvóta-törvényjavaslatban van meg, a tárgyalás alatt levő javaslatnak 2. §-a intézkedik erről. Nyilvánvaló tehát, hogy nálunk is junktim áll fenn a kiegyezés és a kvóta felemelése közt. Ugy látszik, később igyekezett is bővebb tájékozást nyújtani a kormány, mert Bizony Ákos t. képviselőtársam, ki a függetlenségi pártnak hivatalos szónoka volt, a leghatározottabban elismeri ezt a junktimot. Deczember 13-iki beszédében igy nyilatkozik erről (olvassa): »Az iránt, azt hiszem, semmi kétség nincs azok után a kormánynyilatkozatok után, melyek ebben a kérdésben elhangzottak, hogy a hozzájárulási arány megállapításáról, illetve felemeléséről szóló törvényjavaslat magával a kiegyezéssel válhatatlan kapcsolatban van.« Ezt tehát nem én állítom, hanem a függetlenségi pártnak hivatalos szónoka.
