Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-244
344. országos ülés 1007 deczember lb-én, szombaton. 361 a mellett, hogy ne előfeltételek megállapításával, ne az osztrákokkal folytatott szerződések rendjén, hanem törvényben biztosított jogunk alapján állítsuk fel a magyar nemzeti bankot a maga erejével és ezzel függetlenítsük a magyar államot Ausztria pénzügyi erejétől. Tudom, hogy ez áldozatokkal fog járni, tudom, hogy nagy megrázkódtatásokon mehetünk keresztül, tudom azt is, hogy ennek a vállalkozásnak esetleg halottai és sebesültjei is lehetnek, a mint hogy gazdasági önállóságunkat sem tudjuk keresztülvinni nagyobb áldozatok nélkül, de egyszer valamikor önállósításunk érdekében, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) álláspontunk és elvi törekvéseink érvényesítése érdekében feltétlenül szükséges még áldozatok árán is a kezdeményezés útjára lépni és feltétlenül gondoskodni arról, hogyha áldazatok árán is, mielőbb keresztül menjünk a nagy nehézségeken. Gazdasági és pénzügyi önállóságunk érdekében állítsuk fel elsősorban az önálló bankot. Mivel pedig a miniszterelnök ur nem igennel vagy nemmel felelt nekem, hanem körülírással elméleti előadást tartott, a melynek tételei lehetnek igazak, a mely azonban nem felelet a kérdésre és engem nem nyugtat meg a tekintetben, hogy minden előelőfeltételek tárgyalása és korlátai nélkül, az osztrákoknak adandó minden engedmény nélkül a bankot felállíthatjuk, nem vehetem tudomásul a választ. Ha tárgyalásokba megyünk bele, ha elismerjük előfeltételeknek a jogosultságát, akkor vagy meg kell fizetnünk az önállósítás árát, vagy nem tudjuk keresztülvinni az önállósítást. Ilyen körülmények közt a választ nem vehetem tudomásul. Elnök : A miniszterelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! A t. képviselő ur zokon veszi, hogy nem direkte feleltem kérdéseire. B. Bánffy Dezső: Dehogy veszem, zokon! Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, ez szakkérdés. Én szakszerű felvilágosításokat adhatok, de nem szakszerűen kezelt tárgyra olyan értelemben, a mint az hozzám intéztetett, nem válaszolhatok. (Helyeslés.) Higyje el a t. képviselő ur, hogy ha meg akar nyugodni, nem az én válaszomra van szüksége, hanem arra, hogy ezzel a szakkérdéssel behatóbban foglalkozzék. Es bocsánatot kérek, ennek bizonyítékát a t. képviselő urnak mostani felszólalásával fogom adni. Azt mondja a t. képviselő ur : az a törekvése, hogy készfizető magyar bank állittassék fel. Nekünk is ez a törekvésünk. De ha a t. képviselő ur készfizető magyar bankot tud felállítani, akkor elesik ez az egész kérdés. Ezek a kérdések arra vannak alapítva, hogy diszparitás áll fenn a pénz tekintetében . . . B. Bánffy Dezső: A készfizetés mellett is fennállhat! Wekerle Sándor miniszterelnök: Az értékpénzben akkor nem állhat fenn. Ha tehát készfizetést akar a t. képviselő ur, akkor kár volt KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XIY. KÖTET, ezt a nagy kérdést ide, hozzánk intézni, mert mihelyt készfizetéses bankunk lesz, akkor mi a mi értékpénzünkkel fogunk fizetni és semminemű differencziák, tárgyalások nem lesznek szükségesek. Ezt a szakszerűségre nézve. Ismétlem, én szakszerű felvilágosítást adtam. Másodszor, itt a detailokat nem lehetett megállapítani ; itt csak általános elvet lehetett megállapítani, mert akkor, mikor a fogyasztási adók kezelési módjára, tételeire nézve stb., még megállapodásunk nincs, nagyon természetesen nem detaildiszparitások kiegyenlítése felett tárgyalhatok, hanem csak egy elvet állapithatok meg. Azt is mondja a t. képviselő ur : miért nem létesítünk hasonló megállapodásokat Szerbiával? Bocsánatot kérek, azért, mert Szerbiával nincsen egyformán kezelendő só- és dohányjövedékünk; nincsenek egyformán kezelendő fogyasztási adóink ; mert Szerbiával vámhatárunk van és nem szabadforgalmunk. Ha Szerbiával szabadforgalmunk lesz, ha általában olyan egyezmény lesz, a mely szerint egyformán kell eljárnunk, akkor Szerbiával is hasonló megállapodásokat leszünk kénytelenek létesíteni. De nem lévén Szerbiával szabadforgalmunk, a szüksége is elesik a szabadforgalom megóvására irányuló minden megegyezésnek. Ez, t. képviselő ur — higyje el — legjobb meggyőződésem, és azt hiszem, szakszerű, az igazságnak megfelelő felvilágosítás. Azok a bizonyítékok, a miket a t. képviselő ur Ausztriából felhoz, elsősorban is nem tartozhatnak én hozzám, mert hiszen nem lehet az én feladatom, hogy az Ausztriában elhangzott minden ahhoz értő és nem értő felszólalásra súlyt fektessek és azokra válaszoljak. Egy dolognak azonban — elismerem — bizonyítékát szolgáltatják ezek a felszólalások, annak bizonyítékát, hogy ott is van egy nagy és hatalmas párt, mely a közös bankot nem akarja. Mindazok, a miket fel méltóztatott hozni, azt bizonyítják, hogy áldozatokat a közös bank fen tartásáért ez a párt sem akar hozni. De politikailag, ha már egyezkednünk kell, egy kérelmet intézek a képviselő úrhoz. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ha a képviselő ur azt akarja, hogy magyar bank létesíttessék, akkor legalább ne állítson fel olyan képzelt politikai nehézségeket, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) a melyeknek belértékük ugyan nincsen, de a melyek mégis fegyvert képezhetnek ellenünk akkor, a mikor az alkudozások folynak, a melyet felhasználhatnak velünk szemben. (Igaz ! ügy van ! Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez a válaszom : kérem, méltóztassék azt tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. B. Bánffy Dezső: T. ház! Nem vállalkozhatom arra, hogy a miniszterelnök urnak szakszerű magyarázatait czáfoljam, mert hiszen ő előre bocsátotta — és nem ma először — hogy én ehhez a kérdéshez nem értek. (Derültség.) Hát maradjunk most annál, hogy nem értek hozzá. De egy kis 46
