Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-243

%h'3. országos ülés 1907 deczember 13-án, pénteken. 339 számára ezt a kvótaemelést gazdasági okokkal megindokolni képesek egyáltalában nem vagyunk. (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) Kétségtelen tény, hogy Magyarország gazdasági ereje az utolsó öt esztendő alatt örvendetesen haladt, az ország gyarapodott, vagj^ona növekedett. Egy hang fbalfelől) : Hát Ausztriáé ! Hoitsy Pál előadó : De ugyanolyan arányban, sőt talán nagyobb arányban növekedett Ausztriának gazdasági ereje is, tehát teherviselési képessége is. Akárhog3^an számitsuk is ki az ország teherviselési képességét, semmiféle oly alapot nem találunk, a mely indokolttá tenné azt, hogy Magyarország ezentúl nagyobb összeggel járuljon a közösügyi kiadásokhoz, mint a minővel járult eddig. A javaslathoz maga a kormány összeállításokat csatolt, nevezetesen a különböző adókból befolyó jövedelmekről ugy Ausztriában, mint Magyarországon.. Ha e befolyt adók alapján hasonlitjuk össze az ország erejét, ha ezt veszszük értékmérőnek és abból akarjuk kiszámitani, hogy mennyi kvóta illeti meg Magyarországot és mennyi Ausztriát, semmiféle módon nem jutunk arra, hogy a magyar kvótát emelni lehetne. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) Itt vannak számitások azon az alapon, hogy Ausztria adóit 1866-tól 1904-ig veszszük, valamint a magyar adókat ugyanezen időre, levonva mindkét helyen az átfutó tételeket. Az igy megállapított kvótája Magyarországnak 32'2% volna. Ha pedig a precz'piumot, a melyet elvállaltunk, és a mely igazságta^n, mert többet tesz ki, mint a mennyi az ottani jövedelmek szerint ránk nehezednék, ha, mondom, ezt is hozzászámítjuk, még akkor is csak 32'97% illetné Magyarországot. És ha a régibb időket figyelmen kivül hagyjuk és csak az ujabb időket veszszük számitásba, nevezetesen 1895-től kezdődőleg, akkor látjuk, hogy az arány még kedvezőbb ránk nézve, avagy mondhatjuk ugy is. hogy kedvezőtlenebb, a mennyiben elmaradásunkat jelenti, illetve azt mutatja, hogy a mi fejlődésünkkel egyidejűleg Ausztriának fejlődése gyorsahb, erősebb. Ha nézzük 1895-től 1904-ig az adatokat, akkor látjuk, hogy Magyarországnak a kvótája a preczipiummal együtt 32'78%-ot tenne ki. Ha pedig még odáig is elmennénk, hogy levonnánk a személyes jövedelmi adót Ausztriában, a mi nálunk nincs meg, még akkor is csak 34'11% az, a mi ezen adatok alapján Magyarországra jutna. Ez ennek a javaslatnak a legnagyobb hátránya. Ha mégis bátor vagyok a t. képviselőháznak a javaslat elfogadását ajánlani, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nem vezet semmi más, mint tisztán politikai okok. Olay Lajos : Ugy van ! Sajnos ! Farkasházy Zsigmond: Ez nem ok. Hoitsy Pál előadó : Mérlegelve a mi politikai helyzetünket, mérlegelve azt, hogy milyen körülmények között volt Magyarország, az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy ezt a javaslatot elfogadnom kötelesség. Ennek a kötelességnek nevében kérem a t. képviselőházat is, méltóztassék a javaslatot magáévá tenni, elfogadni. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj.) Elnök : Ki következik 1 Hencz Károly jegyző: Rojc Milán! Rojo Milán (horvátul beszél). Elnök : Az inditvány fel fog olvastatni. Felkérem gróf Thorotzkai Miklós jegyző urat, szíveskedjék az indítványt felolvasni. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa) .- »Elleninditvány. Indítványozom, hogy a kvótatörvény a napirendről levétessék és a kormány utasittassék uj tárgyalások kezdeményezésére.« Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző : Bizony Ákos ! Bizony Ákos: T. képviselőház ! Az 1867. évi XII. t.-cz. által közöseknek elismert állami ügyek költségeihez való hozzájárulási arány megállapitásáról szóló törvényjavaslatot ugy a magam, mint azon párt nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, t. i. az országos függetlenségi és 48-as párt nevében, nem szívesen ugyan, de elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Xem szívesen fogadom el először azért, mert a függetlenségi és 48-as pártnak kardinális elve, programmpontja az, hogy az 1867. évi XII. t.-cz. által elismert u. n. közös ügyeket meg akarja szüntetni. Az 1867. évi XII. t.-cz. ezeket a közös ügyeket a helytelenül pragmatika szankcziónak nevezett 1723. évi I., II., III. törvényczikkekből származtatja le, a melyek azonban, a mi felfogásunk szerint, melyet 40 éven keresztül folytonosan hangoztattunk, ezekből egyáltalában nem következnek, mert azok csupán a perszonáluniót állapították meg és csak a kölcsönös védelmi kötelezettséget statuálták. A függetlenségi pártnak tehát negyven éven keresztül mindig az volt az ál'áspontja, hogy a kvótát meg nem szavazta, sőt a kvótabizottságok tagjainak megvá'asztásában sem vett részt. De nem szívesen fogadom el a szőnyegen levő törvényjavaslatot azért sem, mert, a mint az előadó ur igen helyesen kifejtette, tárgyilagos gazdasági indokokkal támogatni azt egyáltalán nem lehetséges, (ügy van !) Az az arány, a melyet az 1867 : XIV. törvényezikk megállapított, a mely szerint Magyarország ezen közös ügyek költségeihez 30 százalékkal járul, nézetem szerint most is teljes mórtékben megfelelne a gazdasági erőviszonyoknak. (Felkiáltások : Sőt sok is volna I) Mivel 1867 óta törvénykezési utón a kvótaarány mindössze annyiban szenvedett változást, hogy a határőrvidék polgárosítása folytán Magyarország terhére két százalék preczipium állapíttatott meg az 1872 : IV. törvényezikk által, voltaképen, ha ez a törvéni-javaslat elfogadtatik, a törvényhozás egyszerre öt százalékkal emeli a hozzájárulási arányt. Igaz, hogy az 1899-iki országos bizottságok megegyezése alapján a kvóta felemeltetett 344 százalékra, de ez fejedelmi döntéssel történt és a törvényhozás ahhoz a maga hozzájárulását meg nem adta. (Ugy van !) Midőn tehát most arról van szó, hogy a kvóta 36'4 százalékban állapittassék meg a mi terhünkre, akkor voltaképen 43*