Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-242

334 Ő43. országos ülés 1907 deczember 12-én, csütörtökön. nagy tévedésben van. A képviselő ur azt hiszi, hogy most tárgyaljuk azt a 4—5 törvényjavasla­tot is, a melyre nézve most meghatalmazás adatik ; de most csak azt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, a mely előttünk fekszik : az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezés jóvá­hagyásáról szóló törvényjavaslatot. (Ugy van! Ugy van! balfelél.) És hogy ha ezen javaslatra al­kalmazzuk a 208., 211. és 237. §-okat, semmiféle liázszabályellenes dolog nem történik, mert meg­volt az általános vita és most folyik a részletes vita. Minthogy nincsen több része a javaslatnak, mint a czim és az egy szakasz, nagyon természetes dolog, hogy más vitát megengedni nem lehet, mint kizárólag azt, a mely ennek az egyszakaszos javas­latnak a részleteire vonatkozik és nem azoknak a javaslatoknak a részleteire, a melyek ugyan najhrendre vannak tűzve, de a melyek most még nem tárgyal tatnak. (Élénk helyeslés balfelől.) Azoknak aT törvényjavaslatoknak részletes tárgyalása majd akkor fog bekövetkezni, mikor azok tárgyalásra ki fognak tűzetni. (Helyeslés balfelől. Halljuk! Halljuk!) El nem ismerem tehát a képviselő ur azon vádjának jogosultságát, hogy a tárgyalási mód házszabályellenes volna. (Élénk helyeslés.) Hencz Károly jegyző: Farkasházy Zsigmond ! Farkasházy Zsigmond : T. ház ! A szőnyegen lévő javaslat általános vitája alkalmával voltam bátor bejelenteni, hogy miután azon alkalommal sajnos körülmények folytán gátolva voltam abban, hogy mindazokat az aggodalmakat, a melyeket általánosságban ezen törvényjavaslattal szemben táplálok, részletesebben kifejthessem, a részletes vita alkalmával hosszasabban leszek kénytelen nézeteimet és aggodalmaimat ezen törvényjavas­lattal szemben előadni. Lelkiismeretesen és kötelességtudással készül­tem arra, hogy ezen bejelentésemnek eleget tegyek, és sajnálkozással kellett ez alkalommal tapasztal­nom, hogy, a mint azt Polónyi Géza t. képviselő­társam az imént felemiitette, teljes fizikai lehetet­lenség egy felszólalás keretében az előttünk fekvő egész törvénykomplexumra vonatkozó megjegy­zéseket és észrevételeket előadni. Ez a tapasztalat hozott engem arra a meggyőződésre, hogy a tör­vényalkotásnak ez a neme, ha nem is vitatjuk azt. a mire nézve a t. elnök ur épen nyilatkozott, hogy vájjon a házszabályokba ütközik-e, vagy sem. mindenesetre beleütközik a parlamentarizmus el­veibe. A parlamentarizmus első természetes alap­tétele az, hogy az előterjesztett javaslatokra nézve, mielőtt azokat szavazással eldöntenék és törvény­erőre emelnék, minden egyes képviselőnek módjá­ban legyen nézeteit a legrészletesebben a javaslat elemeire vonatkozólag kifejtem, előadni. Ha tehát áll az, hogy az itt előterjesztett hat törvény­javaslat összes pontjainak tartalmára nézve az ember egész részletesen, alaposan, nézeteit, aggodalmait ki nem fejtheti, akkor kétségtelen, hogy a törvényalkotásnak e neme a parlamen­tarizmusba ütközik. Egy hang (a baloldalon) : Lesz még arra mód ! Farkasházy Zsigmond: És ha nekünk, a kik a függetlenségi pártból e javaslatok miatt kilép­tünk, semmi egyéb kifogásunk horvát képviselő­társaink maguktartása ellen nem volna, csak az az egy, hogy az ő maguktartása folytán mi, magyar képviselők a mi szólásjogunktól megfosztattunk, (Ellenmondás.) ez elég volna arra, hogy alapjában lehetetlenné tegye annak a vádnak igazságos voltát, mintha mi bármi tekintetben e képviselőtársaink­kal együttműködni hajlandók volnánk. Merem állitani, hogy a mikor a kormány és a többség hozzájárult ahhoz, hogy a törvényalkotás e mód­jával vessen gátat a horvát obstrukcziónak, fel­gyújtotta a házat, hogy megégesse a poloskákat! Az egész parlamentarizmust veszélyezteti, holott csak a horvát obstrukczió ellen akar eljárni. Azt mondják, és a legerősebb érv ez, a mely­lyel támogatni kivánják a törvényalkotásnak ezt a mindenesetre igen szokatlan és különös módját, hogy ez a törvényjavaslat nemzetközi szerződé­sekre vonatkozik, és hogy ezekre a nemzetközi szerződésekre vonatkozólag áll az, hogy: c'est á prendre ou ä laisser. Egészében kell elfogadni, vagy vissza keU vetni. Mindenekelőtt konstatálnom kell e helyen azt, a mire Polónyi Géza képviselő ur is hivatkozott, hogy e törvényjavaslatban nem csupán nemzet­közi szerződések és megegyezésekre vonatkozó javaslatok foglaltatnak, de oly javaslatok is, a melyek világosan csak a magyar állam területére érvényesek, és a magyar állam szuverenitásából kifolyólag önállóan döntendők el. Senki sem állithatja, hogy a gőzhajózási szállítás használata után járó adónak megszüntetéséről szóló törvény­javaslathoz bárkinek a világon ezen az államon kivül hozzászólása volna, senki sem állithatja, hogy a mustra-oltalomnak Magyarországon való rendezésére akárkinek a magyar államon kivül befolyása lehet. De ha eltekintünk ettől, ha elfogadjuk, hogy nemzetközi egyezményről van itt szó, akkor is konstatálni kívánom azt, hogy a törvényalko­tásnak ez a neme nemzetközi szerződésekre nézve sem áll meg sehol a világon. Gr. Apponyi Albert kultuszminiszter ur az ő értékes felszólalásában arra az álláspontra helyez­kedett, hogy ha valakinek aggodalma van bármely részletre nézve, a mely e javaslatban előfordul, annak okszerű konzekvencziája az, hogy az egé­szet kénytelen elvetni, tehát nem érdemes a részle­tekhez hozzászólni. Ez az érv abszolúte nem áll meg, mert abból, hogy egy törvényhozás az ő kor­mánya által kötött nemzetközi szerződést a maga egészében elfogadni nem akarja, hanem részleteire nézve aggodalmakat táplál, nem az következik, hogy az illető állammal, a melylyel nemzetközi szerződés kötendő, többé semmiféle megegyezés és szerződés nem jöhet létre. Ellenkezőleg : a tör­vényhozás feladata az, hogyha valamely részletre nézve, a nemzetközi szerződésre vonatkozólag aggodalmakat táplál, ezekre rámutasson és akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom