Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. 27 nekik megfelel. Népszerűtlenné akarják ezzel tenni a függetlenségi pártot. De ezek politikai dolgok, a melyekkel nem foglalkozom. Csak a ténynyel foglalkozom, a mely lelkiismeretem szerint jóhiszeműséggel engedi állítani azt, hogy még az 1908. év folyamán a t. képviselőház foglalkozni fog a tiszti fizetések és a legénység fizetésének felemelése kérdésével. (Mozgás a baloldalon.) Szász József: Wekerle azt mondta a pénzügyi bizottságban, hogy nem kerül a törvényhozás elé! Polónyi Géza: Hát, t. ház, ez mindegy nekem ; foglalkozni fog mindenesetre azon határidőn belül, a melyre ezen kiegyezés szól, vagyis 1917-ig és t. képviselőtársam, emlékezzék majd arra, hogy ha ez törvényerőre fog emelkedni, nem volt-e igaza .öreg barátjának abban, hogy ez igenis meg fog történni, sőt a létszámfelemelés sem marad el. (Derültség és mozgás a baloldalon.) A t. képviselőház majd meg fogja látni, hogy mit jelent ez. Ez körülbelül megkétszerezi kvótánkat. De azt kérdem én, t. képviselőház, hogy miért csináljuk mi ezt a kvóta-emelést most és mit kapunk érte és mit adunk érte. T. ház! Első eredménye ennek a kvótaemelésnek az, hogy a t. kormány kénytelen volt egy költségvetési javaslattal előállani, a melyben még a múlt kvóta van beállitva és akkor a t. pénzügyminiszter ur 20.000 korona pluszt hozott ki. Tessék most, t. képviselőtársaim, az 5,700.000 koronányi két százalékos kvótát heállitani abba a költségvetésbe és majd meg fognak győződni arról, hogy a függetlenségi párt, meglehet nagyon rövid idő alatt bekövetkező választások esetén nemcsak kvótaemeléssel, hanem a legkedvezőtlenebb költségvetéssel és a mellett adóemeléssel fog a választóközönség elé visszavonulni, a nélkül, hogy a nemzeti jogok területén csak egy jottányit is sikerült volna kivivnia. De, t. ház, itt van az osztrák Reichsrath. Ott bemutatnak egy zárszámadást, a mely 146 millió korona többletet mutat. (Mozgás a báloldalon.) Azonkivül bemutatnak egy 1,900.000 koronás többletet feltüntető költségvetést ugyancsak a múlt évi kvóta alapján. Ha már most az osztrák költségvetésbe beállítjuk az 5,700.000 koronát, akkor méltóztassék megnézni a két differencziális számot, hogy röviden leolvashassák belőlük azt a tételt, hogy magának az egy évi költségvetésnek különbözete Ausztria és Magyarország között évenként tiz millió koronát meghalad, a mi röviden azt jelenti, hogy hozzájárultunk Ausztriának ilyen mértékű vagyonosodásához és ugyanazon mértékben hozzájárultunk Magyarország gazdasági tönkretételéhez. (TJgy van! a baloldalon.) De talán politikai okok indítanak bennünket ilyen áldozatok meghozatalára? Hát azt :kérdem én, t. ház, volt-e idő valaha, midőn Ausztriának "ellenségeskedése nagyobb mértékben nyilvánult volna meg Magyarország irányában, mint most? Napról-napra hallom, hogy a horvátok Bécs szolgálatában állnak. (Felkiáltások bal felöl: TJgy is van!) Igaz-e, nem-e, nem tudom, de napról-napra hallom. De igaz az, t. ház — nem szólva Ausztriában Luegerékről, a kik élet-halálra ellenségei Magyarországnak és Magyarország minden nemzeti létének és államiságának — igaz, hogy szemben vagyunk a délszlávok szövetkezésével, ott állunk szemben a cseheknek ellenünk irányuló végtelen gyűlölködésével, (ügy van! a haloldalon.) Ott állunk egy Eeichsrattal szemben, a hol a szocziálisták szövetkezve amazokkal, idejárnak Magyarországra, hogy megingassák a társadalmi rendet és az állami biztonságot. (Mozgás a jobboldalon és a középen.) Okolicsányi László: Épen azért kell rendet csinálni. (Helyeslés. Mozgás és zaj a baloldalon és a középen. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Ott állunk egy parlamenttel szemben, a melyben Magyarország parlamentjét megalázzák és meggyalázzák; naponként korrupt rjarlamentnek, betyár törvényhozásnak nevezik, (TJgy van! Úgy van! a baloldalon.) stb. stb.— hiszen nem foglalkozom most ilyen kérdésekkel, csak azt akarom konstatálni, t. képviselő urak, hogy azon gazdag Ausztriának hozza meg ez a szegény Magyarország ezt a kvóta-áldozatot, a hol a leggyűlöletesebb ellenségeskedés ütött tanyát velünk szemben; akkor, mikor Magyarország egy gazdasági krízisnek kellő közepében van; akkor, t. képviselőház, mikor pénzügyi krízisben vagyunk és akkor, mikor helyzetünk megingott gazdasági és egyéb területeken, ugy hogy a jövendőnket kell félteni — akkor hozzuk meg ezeket az áldozatokat? Es még egyet, t. képviselőtársaim. (Halljuk ! Halljuk!) Hát az a kvóta csakugyan olyan ártatlan dolog ? Azt mondják, t. képviselőház, hogy 1910-ben meg lesz a külön-bank. (Mozgás. Halljuk!) Hát, t. uraim és t. képviselőház, erről a bankról mindjárt beszélni fogok. De mi volt az indoka és mi a fundamentális oka annak, hogy Magyarországon az önálló vámterületre való átmenetel ós az önálló banknak felállítása eddigelé be nem következett? Oka ennek a külfölddel szemben való eladósodásunk, a mely külfölddel szemben való eladósodás azt jelenti, hogy tulajdonképen csak Ausztriának vagyunk adósai, mert jelenlegi hitel- és jrénzügyi viszonyaink mellett — különösen, mivel a készfizetések mai napig sem vétettek fel, — a külföldön hitelünk nem lévén, Ausztriától hitelezünk, vele szemben vagyunk adósok. Kérdem, t. képviselőház, (Halljuk! bal felöl.) ha ezek tényleges akadályok: vájjon növeljük-e az eshetőségeket és fokozzuk-e az előnyöket az önálló bank és az önálló vámterület felállítására akkor, ha ezt az amúgy is szegény, gazda4'