Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-239

239. országos ülés 1907 deczember 9-én, hétfőn. 299 Ez mást nem jelenthet, mint egy biztosí­tást Ausztria számára olyan teherrel, a mely lényegesen megnehezítené, hogy ne mondjam, a mostani pénzügyi viszonyok mellett szinte lehe­tetlenné tenné az önálló jegybank felállítását, mert ők egyszerűen az előzetes tárgyalásnál tennék meg azon nehézségeket, a melyek lehetet­lenné tennék, hogy ezen szerződés létrejöhessen. De azt vetette szememre gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, — és ezzel be is fejezem beszédemet — hogy milyen csekély mesgye választ el bennünket és milyen könnyen kapható volnék én — mondjak ugy, bár nem ezt mondta — egy tál lencséért arra, hogy én megszavazzam a kiegyezést is a bank­kérdésben általam benyújtott határozati javas­lat elfogadása ellenében. Erre nézve egy rövid megjegyzésem van. Azt mondhatnám, ha tréfál­kozni akarnék, hogy én nagy betéttel játsztam kis eredménynyel szemben, és csodálatos, hogy jól játszottam, mert a játszmát mégis én nyer­tem meg. Felkínálkoztam arra, hogy megszavazom az egész kiegyezést, nem konzekvencziából és nem is logikai alapon, hanem azon jogethikai ala­pon, hogy ha pártom többsége azon nézeten volt, hogy ezen áldozatokat meg kell hozni egy jobb jövendő reményében, én is szenvedni akarok a párttal és meg akarom osztani bánatát is an­nak a pártnak, a melynek örömeiben busásan részem volt. Éz nem logika volt, t., uraim, ha­nem jogethika és politikai erkölcs. Én azonban megnyertem a játszmát; nekem nem kell meg­szavaznom ezt a kiegyezést, mert a magas kor­mány s gróf Apponyi Albert, a függetlenségi párt egyik minisztere, nem teszik meg azt a csekélységet, — szerintünk csekélység —• hogy beleegyeznének abba, hogy a függetlenségi párt elveinek és többségének megfelelőleg mondassák ki az, hogy az önálló jegybank előkészítését czé­lozza annak a parlamenti bizottságnak kikül­dése. Nagyon kevés az, a mit kértem, de nem kaptam meg, t. barátaim. Én nem tagadom, hogy annak az embernek, a ki hosszú életén, küzdelmes pályáján át min­dig egy párthoz tartozott, lehet szemére vetni, — lehet, hogy talán rosszkor is mondom, a mit mondok s talán élczelődésnek is teszem ki ma­gamat — de nem szabad rossz néven venni egy függetlenségi párti embernek azt, hogyha őszintén, nyíltan hirdeti és vallja, hogy igenis, t. uraim, szivem melegével vágyakozom vissza az alá a zászló alá, a mely alatt elveinket mindig törhe­tetlen hűséggel szolgáltam és remélem, még használni fogok annak a zászlónak, a melyhez egész életemen át hűtelen nem lettem soha. De miután még az is lehetetlenné tétetett, hogy ott, a hol semmi megkötöttség nincs; a hol kötelesség lenne deferálni a függetlenségi párt­nak, legalább ország és világ előtt egy határo­zati javaslattal hirdethesse, hogy ime, hozzáfogott elveinek megvalósításához: számomra, uraim, a konzekvenczia is nagyon egyszerű és világos. Néni követhetem azt, a mit a »Magyar­ország« egyik vezérczikkében mond, — rövid az egész, nem is szükséges felolvasnom szó szerint; így is, — hogy t. i. az önálló jegybankra való törekvés legyen a főjelszó ; tiporjunk el, ha kell, száz kormányt, száz parlamentet, de az önálló jegybank­nak 1911 január 1-én megkell lennie. Hát én azon az állásponton vagyok, hogy kezdjük meg a munkát azonnal. Én nem várom azt a száz másik kor­mányt, hanem nem szavazom meg a kiegyezést ennek a kormánynak, a melyről tudom, biztosan tudom és állítom, hogy nem akarja megcsinálni 1911-ben az önálló bankot. (Ellenmondás a bal­oldalon. Fölkiáltások: Kossutli Ferencz meg akarja, és meg fogja csinálni!) Mondja meg itt a házban, s akkor én levonom ebből a konzek­vencziát, és szivem egész melegével önök között fogok harczolni abban a táborban, a mely azt hiszi, hogy el fogja érni az ország önállóságát és függetlenségét. Addig azonban, mig ilyen tények állanak előttem, nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy ezt a kiegyezést, a mely a függetlenségi párt összes elveit érinti, nem szavazom meg, hanem mély tisztelettel kérem a t. házat és különösen a függetlenségi pártot, hogy legalább azt a históriai emléket állítsa fel magának, hogy akkor, a midőn többségben volt, hozzá­járult egy határozati javaslathoz, a melynek semmi más czélja és rendeltetése nincsen, mint az, bogy az önálló jegybank felállítását 1911-ben követeli és hirdeti a nemzet számára, mint a függetlenségi párt vívmányát. A kiegyezést nem fogadom el. Hencz Károly jegyző: Polit Mihály! Elnök: Szterényi József államtitkár ur személyes kérdésben jelentkezett szólásra, őt illeti a szó. Szterényi József államtitkár: T. ház! Mél­tóztassék megengedni, hogy személyes megtámad­tatás czimén csak igen rövid időre vegyem igénybe a t. ház szives figyelmét. Nem enged­hetem meg magamnak azt a luxust, a melyet megengedett magának Polónyi Géza t. képviselő­társam, hogy t. i. a vita során akkor, mikor az ország súlyos időbeli helyzetben van, hosszabb beszéddel vegyem igénybe a t. ház idejét, — reflektálandó a t. képviselő urnak tárgyilagos nyilatkozataira. Ennélfogva most csupán szemé­lyes vonatkozású nyilatkozataira kívánok nyilat­kozni, fentartván magamnak, hogy a mikor a szerződések beczikkelyezésének kérdését fogjuk tárgyalni, és a mikor az ország több idővel fog rendelkezni, a t, ház kegyes engedelmével reflek­táljak a t. kéjjviselő urnak egyéb nyilatkozataira is. Arra a személyes vonatkozású nyilatkozatra azonban, hogy én itt per procura gorombáskod­tam volna vele, és arra az állítására, hogy 67-es észjárással kell itt 48-as argumentumokat leczá­38*

Next

/
Oldalképek
Tartalom