Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-239

296 23,9. országos ülés 1907 deczember 9-én, hétfőn. külállamokkal kötött szerződéseket rendeleti utón lehessen érvénybe léj)tetni, a mint ez a most érvényben levő öt fontosabb kereskedelmi szerződésnél történt. Ez a rendelkezés tehát — tudniillik, hogy törvénybe vétessenek fel — igen fontos alkotmányjogi biztosítékot képez, mely kizárja azt, hogy az ország ebben a vonatkozásban a jövőben a mostanihoz hasonló kényszerhelyzetbe legyen hozható*. Ennek a törvényjavaslatnak, t. i. a nemzetközi szerződésekre vonatkozó javaslatnak maga az 1. §-a, illetőleg praeambuluma nyiltan és Isifejezetten hirdeti, hogy azért mutattatik be, hogy az ország törvényei közé iktattassák. A mit én kifogásolok, az az, hogy ez a törvény, a mely beczikkelyeztetni szándékoltatik ugyan, de csak azután, miután már véglegesen életbelépett, midőn azon változtatni már egyáltalában nem lehet, — ez a törvény materiális rendelkezései szempontjából is nyilván beleütközik az alkotmányba, a parlamentarizmusnak lényegét sérti és teljesen kiforgatja a törvényhozást azon jogából hogy a törvényeken magukon az alkotmányos tárgyalás módja mellett változtathasson, vagy — ha tetszik — visszautasíthassa azokat. Nem folytatom ezt a kérdést, majd eljönnek idők, mikor ennek az egyszakaszos törvénynek azt a jubileumát fogjuk megülni, a melyet az ilyen egyszakaszos törvényjavaslatok mindig prezentáltak előttünk. Volt már ilyen egyszakaszos. Itt volt a Szapáry-féle egyszakaszos törvény. Milyen jubileumot ültünk akkor, mikor előterjesztették annak az egyszakaszos törvénynek eltörlését! Van most is egy egyszakaszos törvényünk: a vasúti pragmatikáról szóló. Méltóztatnak látni, mennyi konvulziót okozott az az egyszakaszos törvény idáig. Meddig fog életben maradni, nem tudom, nem is akarok próféta lenni, de remélem, megérem, hogy Magyarország közélete rövid idő múlva fel fog ébredni abból a letargiából és meg fogja mondani azt, hogy egyszakaszos törvényekkel nem lehet öt törvényjavaslatot egy lélegzetre elintézni. Mezőfi Vilmos: Igaz! Ugy van! Polónyi Géza: ... és hogy Magyarországon nem lehet öt törvényjavaslatot részletes tárgyalás nélkül ugy törvényerőre emelni, hogy azoknak végleges életbeléptetésére adatik felhatalmazás és azután bekövetkeznék az, hogy a törvényhozás paródiájaként, a törvényhozás azután foglalkozzék velük mint tanácskozó testület, mikor már azok régen életbelépték,, a mikor többé azokon változtatni nem lehet. Én ennél végzetesebb és veszélyesebb j>reczedenst, t. uraim, megalkothatónak nem is képzeltem, nem is képzelek és azért tiltakozom, a meddig szavam elér, annak egész erejével az ellen, hogy Magyarországon ilyen módon törvény alkottassák és Magyarország alkotmánya ezzel veszélyeztessék. Már most, t. ház, hogy röviden befejezhessem az általam elmondandókat, áttérek határozati javaslatom egész rövid indokolására, a bankkérdésre vonatkozólag. A t. képviselőház előtt két határozati javaslat fekszik. Az egyik határozati javaslat, az, a melyet Jankovics Marezel t. képviselő ur adott be, tartalmazza röviden azt, hogy a ház a kormány közreműködése mellett a bank kérdését vegye tárgyalás alá és e czélból egy bizottság küldessék ki. Az a határozati javaslat, a melyet én nyújtottam be t. képviselőház, lényegében csak két pontban tér el Jankovics Marezel határozati javaslatától. Ebben a lényeges két jiontban, abban a határozati javaslatban, a melyet én terjesztettem elő, azt kivánom, hogy mondja ki a ház, hogy az önálló jegybanknak 1911-ben való felállítását tartja szükségesnek és hogy ennek az önálló jegybanknak az előkészítése czéljából küldjön ki a ház bizottságot. Az én határozati javaslatom senki által megtámadva nem lett. Kovács Ernő: Hát Apponyi Albert ? Polónyi Géza: Nem támadta meg, nem kifogásolta, csak azt mondotta, hogy milyen lényegtelen differenczia van az én határozati javaslatom és a Jankovics Marezel határozati javaslata közt. Én nem hallottam, de figyelemmel olvastam át Apponyi Albert gróf beszédét, a kinek beszédével szerettem volna foglalkozni — de különben még lesz rá alkalmam, hogy azzal foglalkozzam, az őt megillető tisztelet és nagyrabecsülésem alapján — mondom, egy szóval sem hallottam olyan nyilatkozatot a kormány részéről arra nézve, hogy a t. miniszter ur hive az önálló jegybanknak és hogy miért ellenzi azt, hogy a ház most az önálló jegybank felállítása iránt hozzon határozatot. Nem szándékozom bővebben immorálni a fölött, hogy mi kettőnk között a különbség. A t. miniszter ur azt mondta, hogy az olyan határozati javaslat, a milyent én benyújtottam, legfeljebb ezt a kormányt és ezt a házat kötné, de kifelé annak semmiféle jelentősége nem lehet. Hát, t. képviselőház, én megelégszem ezzel az eredménynyel, mert én nem is akartam mást, mint hogy ez a határozati javaslat a jelenlegi kormányt és a jelenlegi képviselőházat rábírja arra, a mi 1848 óta a függetlenségi és 48-as pártnak állandó programmja volt, és hogy a függetlenségi és 48-as párt akkor, a mikor többségben van, legalább egy elvi jelentőségű határozattal állapítsa meg, hogy az a ház, a melynek a függetlenségi párt képviselte a többségét, és az a kormány állást foglalt a jegybank mellett. Annyival is inkább követeltem és követelem azt, t. uraim, mert nem tudok semmiféle olyan lekötöttséget, a mely a nemzetet, vagy a pártot vagy magát a kormányt is feszélyezhetné abban, hogy ez az álláspont ebben az egy határozati javaslatban fogadtassék