Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-239
239. országos ülés 1907 deczember 9-én, hétfőn. 293 déseket, de a törvényhozás jóváhagyásának fentartásával. A mig tehát a deczember 31-ig szóló hatály esetében nem kívánja meg a törvényhozás jóváhagyását, a további tartamú szerződéskötésekre nézve a törvényhozás jóváhagyásának fentartása van kikötve és ez lényeges, mert a mint a kezemben lévő bizottsági javaslatból látni méltóztatik, a kormány eredetileg nem is igy tervezte e kérdés elintézését, hanem csak ugy, hogy azokat a javaslatokat csak tárgyalás végett kellett volna bemutatni. Az eredeti javaslat ugy szólt, hogy »ezek azonban alkotmányos tárgyalás végett a törvényhozás elé terjesztendők«. A bizottság maga azonban odajavitotta ki ezt a szakaszt, hogy nem alkotmányos tárgyalás végett, hanem jóváhagyás és beczikkelyezés végett mutatandók be a törvényhozásnak, t. i. ezen deczember 31-én túli határidőre szóló szerződések. Van aztán ezen törvénynek egy 2. szakasza és erre alapitva állitj ák fel azt a tételt, hogy ezen tarifa 1917 deczember 31-ig terjedő hatálylyal — végleges hatálylyal — lenne életbeléptetendő. Bocsánatot kérek, a törvény szövege, de még inkább indokolása minden kétséget kizár az iránt, hogy itt nem is lehet arról beszélni, hogy ez az autonóm tarifa 1917-ig terjedő hatálylyal érvemében maradhatna, mert ez csak ugy volna elképzelhető, ha 1917-ig a törvényhozás az autonóm vámtarifa beczikkelyezése iránt egyáltalában semmiféle intézkedést nem tesz, ez pedig annyit jelentene, hogy egy kormány arra vállalkozik, hogy azon törvényjavaslattal szemben, a melynek 2. §-a azt mondja (olvassa) : ^elhatalmaztatik egyúttal a kormány, hogy az autonóm vámtarifáról a törvényhozás elé terjesztett törvényjavaslat rendelkezéseit, valamint az ezen törvényjavaslathoz mellékelt vámtarifát* — és azután igy fejezi be — (olvassa) : »19C6. évi márczius hó 1-től, illetve a jelen §. 2. h) pontjában emiitett szerződés 1906 márczius hó 12-től számitandó hatálylyal a törvényhozás további intézkedéséig rendeleti utón életbeléptethesse* — itt van a kérdés — hogy azt a törvényt az autonóm tarifára vonatkozólag a beczikkelyezéstől elvonja, az a kormány azt a bűnt követné el a nemzet, az alkotmány ellen. A mint itt a beczikkelyezés megtörténik; a mint az meg is kiséreltetett az alkotmányos felfogásnak és a törvény rendelkezéseinek megfelelőleg, azon pillanatban az a rendeletileg életbeléptetett autonóm tarifa hatályát veszti. Már most, ugyebár, annak a törvényhozásnak joga van más tarifát is életbeléptetni, mint a minő a rendelettel életbe van léptetve ? Ugyebár joga van? Már must hogy volna az lehetséges, hogy egy törvényhozás 1917-ig terjedő hatálylyal adott volna a kormánynak oly jogkört, hogy azután a beczikkelyezett autonóm vámtarifával szemben végleg lekösse az államot és annak törvényhozását bármely állammal szemben? Ilyent ez.a nemzet, ez a törvényhozás nem tett, hanem ellenkezőleg cselekedett, a mint azt a kezemben levő indokolás szó szerint igazolja, hogy annak az elvnek hirdetése gyanánt, a rendeleti utón való életbeléptetések tartalmát és törvényszegését megbélyegzi és akkor mondta ki a törvényhozás az indokolás szerint azt, hogy igenis megadja a felhatalmazást ideiglenesen, de csak a törvényhozás utólagos jóváhagyásának és beczikkelyezésének fentartásával. Már most ezt az indokolást méltóztassék elolvasni, ebben nem egyszer, hatszor, tizszer előfordul az, hogy csak ideiglenes hatályú és csak azzal a feltétellel, hogy az autonóm tarifa beczikkelyeztetik. Már most én a magam részéről arra fektettem a súlyt, hogy a t. szakértő ur vagy maga van tévedésben, vagy tévedésbe akarta ejteni az országot az iránt, hogy a rendeleti utón életbeléptetett tarifa 1917-ig terjedő hatálylyal áll fenn, holott csak addig áll fenn, a mig a törvényhozás beczikkelyezés utján az autonóm tarifa sorsáról nem rendelkezett. Már most ennek a tarifának a tárgyalása fel lett függesztve, az az időszak pedig törvénybe iktatva nincsen, ennek folytán annak a tarifának összehasonlítása, a mely 1917-ig terjedő hatálylyal a törvény erejénél fogva fog 1917-ig fennállani, teljes lehetetlenség, mert nincsen előttünk törvény. Nem fogom folytatni a beszéd ezen fonalát, mert akkor a mai idő nekem kevés lenne arra, hogy azokra a ferdítésekre mindre válaszoljak; hanem rámutatok arra és foglalkozni kívánok azzal, hogy vájjon ezen egyszakaszos törvény mennyiben ütközik alkotmányunkba, mennyiben ütközik bele élő törvényekbe, eléri-e a czélját és vájjon lesz-e hatálya azzal szemben, a mit elérni akar. T. képviselőház! Nem búcsúzhatom el ettől a személyes kérdéstől a nélkül, hogy itt két kérelmet elő ne hozzak. Az egyik Kossuth Ferencz kereskedelmügyi miniszter urnak szól —• nagyon rövid — és áll abból, hogy én a függetlenségi és 48-as párt elveinek szempontjából bíráltam ezt a javaslatot és annak programmja alapján kifogásoltam azt. Kérem tehát a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ha jövőre szakértőre lesz szüksége, ne tegye azt, hogy 67-es szakértőt küldjön ennek a függetlenségi és 48-as programúinak szakértői megvilágítására. A másik dolog az államtitkár urnak szól. A t. szakértő ur sokkal jobban fogja tenni, hogyha azon a téren marad, a melyen sikert aratott, a merkantilizmus terén, mert látszik, hogy itt alapos szakértő, a mennyiben a viszontbiztosító elmélet hirdetésével sikerült neki a tra.nsito államtitkárság intézményét felfedezni! (Derültség.) Elnök: Kérem a szónokot, legyen oly szíves idefordulva beszélni, mert nem hallom a legnagyobb, megerőltetés mellett sem.